Ígérjük meg

Nagy öröm, hogy az egyház évről évre emlékezetünkbe idézi Jézus életének jelentős eseményeit.
Így minden év karácsonyán belemerülhetünk a gyermekké lett Isten édességes titkába.
Jézus, akit máskor fiatalnak, szépnek és erősnek láttunk; aki a világtörténelem legnagyszerűbb isteni üzenetét közvetítette az emberiségnek és életét adta küldetése teljesítéséért, ma azt akarja, hogy kicsinységét, törékenységét, szegénységét csodáljuk; hogy felfedezzük szokatlanul fiatal, a világ előtt még ismeretlen édesanyját és nevelőapját, a Mennyei Atya helyettesét.
Mennyire megható a betlehemi jelenet! Milyen mélységes titkokat rejt! Az evangéliumi boldogságok megtestesülése olyan húrokat pendít meg lelkünkben, melyek lágy csengését máskor elnyomja a hétköznapok sok és súlyos problémájának csörömpölése.

Legalább karácsony napján hallgassuk a csend hangjait, melyek felerősítik a világ szegényeinek néma kiáltását:

azokét, akiket megbénít a mindennapos természeti katasztrófáktól való félelem; a betegekét, a senki gyermekeiét, az India utcáin haldoklókét, a nincstelenekét, a tétlenségre kárhoztatott munkanélküliekét: mindazokét, akiket Jézus szeret, mert születése óta rá hasonlítanak.
Nekünk is szeretnünk kell őket. Ma, karácsony éjszakáján, határozzuk el ismét, hogy ők lesznek számunkra a legkedvesebbek.
Várnak ránk a külvárosokban, Afrikában és Ázsiában; várnak ránk Dél-Amerikában és Közel-Keleten…
Ezt ígérjük meg a Gyermeknek, hogy méltóképpen ünnepelhessük a Karácsonyt.