„Aki hozzám jön, nem utasítom el” – ígéri Jézus az evangéliumban. Ez valóban örömhír! Februárban ezt az igét forgathatjuk a szívünkben és Isten szeretetének örömhírét adhatjuk tovább. Legyünk az Ő irgalmának és türelmes ...
Isten játékában maradni
Az emigráns és barátai c. könyvében a jelenleg Magyarországon élő Tanino Minuta négy szlovák fokolarinó életéről ír, megnyilatkozásaikból idéz. Az alábbi sorok Marián Jurčišin-Kovalík (1949 – 2003) lelki gondolatai, melyeket korai halála előtt két évvel, egy kétségekkel teli időszakot követő kegyelmi pillanatban fogalmazott meg:
Kora ifjúságom óta kerestem a szeretet igazságát, a család által szívembe pecsételt szeretetét. Körülöttem pedig csak ellentmondást, gyűlöletet és hazugságot láttam. Néha az volt a benyomásom, hogy a társadalom farkasok csordája. Csak azt lesik mind, hogyan haraphatnak beléd… Amikor egy napon megértettem, hogy ezt az igazságot nem kívül kell keresnem, hanem önmagamban, Isten elébem sietett és megnyitotta előttem az utat. Bevezetett annak a Műnek[1] szívébe, mely az egység karizmáját őrzi, és ez erőt adott még a farkasokkal is szembenézni. És mégis vissza akartam fordulni, kísértést éreztem rá, nagyon erős kísértést. Még itt az ajtó előtt is. Tudod, hogy mi homályosította el a látásom? A mérhetetlen csalódás. Úgy tűnt, hogy illúzió csapdájába kerültem, és csak az látszott az egyetlen helyes döntésnek, hogy minél messzebbre menekülök. Az imádsággal azonban nem hagytam fel soha, és talán ez tartott meg, hogy kitartsak Isten játékában[2].
Annak ellenére, hogy mérnök vagyok, nem gondolkodom sémákban. Egyszerűen nem értem azokat. Isten folyamatos ajándékának tartom, hogy a szabadságra érzek hivatást. Amikor megsejtettem, hogy bátorság kell ahhoz, hogy elveszítsem saját terveimet annak érdekében, hogy Isten tervét megvalósíthassam itt a földön, óriási lelkesedés és a világ megváltoztatásának égő vágya töltött el. Én így, megalkuvást nem ismerve élem meg a dolgokat.
Most az az érzésem, hogy a testvér élete és az én életem – ha azonos hullámhosszon vagyunk Istennel, vagyis ha szeretet vagyunk – találkoznak egymással. Ez az egyesülés pedig fény, szeretet és igazság! Végül is ez az a teljesség, amit minden ember keres.
A szeretet teljessége – a beteljesedett szereteté, amely megy és visszatér – minden akadályt legyőző ajándék.
Bármikor megkaphatjuk. Egy alkalommal annyira beleszerettem egy lányba, hogy teljesen lebénultam, semmihez se volt erőm. Képtelen voltam megállni a lábamon. Akkor két barátom, akikkel együtt laktam a kollégiumban, szó szerint megfogtak és elvonszoltak a focipályára. Ott minden erőm visszatért. A focira bármilyen helyzetben kapható vagyok. Akkor is, ha nincs semmi erőm, ott nyomban visszanyerem. Van még egy másik dolog, amiben nem ismerek akadályt: a rózsafüzér imádkozásban. Tudom, hogy ezt nehéz megérteni, mert az imádsághoz hosszú gyakorlatra van szükség…, valószínűleg én ajándékba kaptam.
* * *
Gyermekkorom óta vonz a messzeség…
Milyen csodálatos a csönd zenéje!
A folyó és a tengerparti éjszakák csendje
A hegyláb és a hegytető csendje
A sivatag és a kozmosz csendje
Az édesanyát és édesapát a bölcső felett körülölelő csend
De a lélek csendje, melyben Isten beszél… az a legszebb!
* * *
A következő írás még későbbi, oroszországi tartózkodása idejéből származik:
Nem az a fontos, hol fogok meghalni, a fontos Isten akaratát tenni! (…) Gyakran gondolok Chiara szavaira: ’Kölcsönözzük Istennek az emberségünket.’ Számomra ez ma azt jelenti, hogy úgy élek itt a földön, mint a mennyországban. Elveszítve a legigazabb és legszentebb vágyaimat is azért, hogy Isten ritmusa szerint haladjak előre.
Az igaz dolgoknál soha nem a mennyiség számít, hanem a minőség.
Az emberiség elveszítette misztikus távlatát, és beleesett a tevékenykedés, a hatékonyság és a siker szakadékába. Ősi betegség ez, a hatalom ma is „igazságnak” álcázza magát.
Úgy gondolom, hogy az egyik legsúlyosabb probléma az, hogy nincs időnk a dolgok mélyére hatolni. Például a hivatások hiányára nem válaszolhatunk azzal, hogy: Hát igen, az elvilágiasodás és az anyagelvűség világában élünk. Mi tudjuk, hogy a karizma, amit Isten Chiarán keresztül a világnak adott, pontosan ezeknek a bajoknak az orvossága. Ezt én a saját bőrömön tapasztaltam.
A misztika az ember lényegéhez tartozó titok része. Számunkra ez Jézus jelenléte közöttünk. Fontos, hogy Ő itt legyen, élő legyen. Szükségünk van Rá közöttünk, hogy többé ne féljünk soha! Azért vagyok optimista, mert ez mindig lehetséges.
Az emigráns és barátai c. könyv kedvezményes, kiadói áron megvásárolható webshopunkban.
[1] Mária Műve (Fokoláre Mozgalom)
[2] Utalás Lisieux-i kis Szent Teréz történetére.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Pixabay
Forrás: Tanino Minuta: Az emigráns és barátai, Új Város, 2011
Fordította: Vizsolyi László