Itt vagyok Jézus, szeress engem – Teréz anya gondolatai az Eucharisztiáról

Engedjük, hogy Jézus szeressen minket

Az Eucharisztia meghaladja értelmünket – mély hittel és szeretettel kell elfogadnunk. Jézus tudatosan hagyta ránk az Eucharisztiát, nehogy elfelejtsük mindazt, amiért jött, amit megmutatott nekünk, amit tett. Az evangéliumban néhány rövid szó írja le szenvedését és halálát: megkoronázták (Mt 27,29), megostorozták (Mt 27,26), leköpdösték (Mt 27,30). Ezzel a néhány szóval, amelyeket mostanra könnyen elfelejthettünk volna. Az evangéliumok nagyon röviden magyarázzák a passiót. Elkerülik a hosszas leírást. „Megostorozták”, de nem írják le, hogy 40 korbácsütést mértek rá, vagy hogy mit használtak az ostorozásnál; néhány egyszerű szóban mondják el, amelyeket könnyen el tudunk feledni. Jézus értette a mi emberi természetünket. Tudta, hogy ami távol van a szemünktől, távol van szívünktől is. Gondold csak el, milyen lenne az életünk Eucharisztia nélkül. Akkor mi késztetne, hogy szeressük Őt? Mi késztetne, hogy mindent feladjunk? Nem hiszem, hogy bármelyikünk is itt lenne Eucharisztia nélkül!

Ma ne olvassunk sokat, még csak ne is elmélkedjünk sokat, csak engedjétek, hogy Jézus szeressen titeket.

Mindig azt akarjuk mondani: „Jézus, szeretlek”, de nem hagyjuk, hogy Jézus szeressen minket. Ma mondd gyakran: „Itt vagyok, Jézus, szeress engem.”

Minden ember vágyódik Isten után. „Lelkem szomjazik az Isten után.” (Zsolt 42,3)

A keresztények továbbléphetnek ennél, nemcsak vágyódnak Isten után, hanem megkapták állandó jelenlétének ajándékát. Nemcsak ezt, hanem azt az örömet is, hogy mindig közelebb kerülünk Hozzá, amikor megkapjuk Őt a szentáldozásban. Jézus nem elégedett meg avval, hogy csak az Élet Kenyerével tápláljon minket, hanem Ő Maga lett Éhezővé a szegények gyötrelmes álruhájában. Mi, a Szeretet Misszionáriusai, nem mondhatjuk, hogy szeretjük Jézust az Eucharisztiában, de nincs időnk a szegényekre. Ha igazán szereted Jézust Eucharisztiában, akkor természetesen azt szeretnéd, hogy szeretetedet tettekre váltsd. Nem választhatjuk szét e két dolgot, az Eucharisztiát és a szegényeket.

A legnagyobb ajándék

Ismerjük fel ennek az ajándéknak a nagyságát – az első alkalom, amikor kenyér alakjában átadja magát az apostoloknak. „Ez az én testem”. Milyen nagy a hitük, milyen nagy szeretetük volt az apostoloknak, hogy megkapták Jézus testét. Azért, hogy megkönnyítse az apostoloknak, megkönnyítse nekünk, különös hitet és különös kegyelmet adott az apostoloknak, hogy megértsék – mély hitet és nagy szeretetet. Nekünk is erre a különleges kegyelemre, mély hitre, szeretetre, bizalomra van szükségünk. Néha előkészület nélkül járulunk a szentáldozáshoz, gondolataink ide-oda csaponganak. Emlékezz első szentáldozásodra, arra a vágyódásra, nagy vágyakozásra, nagy hitre, nagy szeretetre. Hajlunk arra, hogy előkészület nélkül menjünk, nagyon nehezen fogjuk fel a valóságát; nagy hitre, szeretetre és vágyódásra van szükségünk, mielőtt áldozáshoz járulunk.

Kérd Jézust, hogy jöjjön veled

A nap legfontosabb része a szentmisénk. Amikor keresztet vetsz, tedd gondosan, vess igazi keresztet. Indulás előtt menj a kápolnába és kérd Jézust, hogy jöjjön veled. A kereszten haldokló Jézus valóság volt. Most a szentmise a valóság. Tegnapelőtt egy protestáns lelkipásztor mondta: „Milyen szerencsések, mert az élő Isten ott van a kápolnájukban.” Ő itt van számunkra is. Ha eljön az üldöztetés napja, kívánni fogjuk Őt, de nem kapjuk meg. Amikor látom, hogy egy nővér szórakozott, tudom, hogy nincs Isten jelenlétében. Itt van a Királyok királya, aki lealacsonyította magát, hogy közénk jöjjön, (…) hogy az Élet kenyerévé tegye magát – és mi nem törődünk vele. Kora reggel próbáld meg, hogy első legyél a kápolnában és éld át a kapcsolatot az Eucharisztiával.

Közösség

Hogyan tudjuk Istent és szegényeit szeretni, ha nem szeretjük egymást, akikkel együtt élünk és naponta együtt veszünk részt a Kenyértörésben?

Ez az ünnepnapi köszöntésem hozzátok, hogy ismerjétek meg egymást a Kenyértörésben, és szeressétek egymást, amikor az Élet Kenyerét eszitek, és teljes szívvel végzett szolgálatotokkal szolgáljátok egymást és Őt a szegényeiben.

(…) A Kenyértöréskor felismerték őt. Felismerem-e nővéreimnek, Krisztus jegyeseinek szépségét a Kenyértöréskor, közös napi szentmisénken?

A tabernákulum csöndje

A tabernákulumban Jézus csendben van. Meg tudom érteni Isten fenségét, de nem tudom megérteni Isten alázatosságát. Egy kis darab kenyér! Jézus teremtette az egész világot, és Jézus, akinek Drága Vére lemosta bűneimet, itt van a tabernákulumban. (…) Ez a csönd a tabernákulumban, ez a tökéletes csendesség. Egyetlen jele, hogy itt van, az égő lámpa, semmi nagyság, semmi látványosság, egyáltalán semmi. Ezért fontos, hogy a lámpa égjen. Ha nem volna lámpa, egyikünk se hajtana térdet, mivel azonban ott a lámpa, térdet hajtunk. Ezért nem akarok villanylámpát, mert ez az égő láng valóságossá teszi találkozásunkat. Az Élet Kenyerévé tette magát, Nővéreim, hogy enyhítse éhségünket az Ő szeretetére, hogy a találkozás valódi legyen. Amikor egy férfi és nő összeházasodik, ragaszkodnak egymáshoz, ketten eggyé lesznek, és ezután jön majd a család. A Bibliában le van írva, ragaszkodnak egymáshoz, és így van velünk Krisztus az Eucharisztiában. Azért, hogy egyesülhessünk, Jézus nekünk adja az Eucharisztiát. A tabernákulum csendjében Ő valóban ott van. Nem képzelgés. Valóban az élő Isten van jelen.