Megbocsátás és igazságosság – Pizzaballa jeruzsálemi latin pátriárka gondolatai

Olvasási idő: 4 perc

Pierbattista Pizzaballa Francesco Di Nitto Olaszország nagykövete meghívásának eleget téve vett részt a könyvbemutatón. Az alig 61 éves bíboros jó ismerője a szentföldi helyzetnek: 1999 júliusában csatlakozott a Jeruzsálemben dolgozó ferencesekhez, 2016-ban a jeruzsálemi latin patriarkátus apostoli adminisztrátora lett, 2020-ban Ferenc pápa kinevezte jeruzsálemi pátriárkává, 2023-ban pedig bíborossá kreálta.

„Az események fényében, amelyeken a Szentföld keresztülment és a rajta lévő sebek fényében mit jelent kimondani ezeket a szavakat: »Ez a szeretet órája«? Hogyan mondhatjuk ki őket – tette fel a kérdést Pizzaballa beszédében – anélkül, hogy megsértenénk a szenvedőket, anélkül, hogy a valóságtól elrugaszkodottnak tűnnénk?”

Jeruzsálemben hatalmasak a szükségletek, és a közösségek egész életét érintik. „Szükség van – hangsúlyozta – a családok támogatására, a sebzett emberek kísérésére, és a fiatalok segítésére, hogy merjenek a jövőt tervezni.”

De mit látunk, amikor ránézünk valakire? „A Szentföldön – jegyezte meg Pizzaballa – a konfliktus gyakran megelőzi a találkozást. Mielőtt meglátnánk egy embert, már tudjuk, melyik oldalhoz sorolható. Egy név, egy nyelv, egy születési hely elegendő ahhoz, hogy szándékokat és felelősségeket tulajdonítsunk neki.

„Az arc eltűnik egy kategória mögött, és amikor ez megtörténik, a másik fájdalmát is könnyebb figyelmen kívül hagyni.”

De egy ember méltósága – állítja Pizzaballa – nem a mi beleegyezésünktől függ. „Ez vonatkozik a palesztinokra, az izraeliekre, a hozzánk közel állókra és azokra is, akik bizalmatlanságot keltenek bennünk. Jól tudom, mennyire elégtelennek tűnhetnek ezek a szavak az erőszak által sújtott izraeli családok fájdalma, Gáza pusztulása és a Ciszjordánia mély sebei előtt. Minden történetet a maga valóságában kell meghallgatnunk. Ott van felelőssége a döntéshozóknak és végrehajtóknak, amit minden esetben el kell ismerni, ott vannak a feltárandó igazságtalanságok, amelyeket fel kell, és ott van az embereknek a jogai, amelyeket érvényre kell juttatni. Az evangéliumi szeretet az igazságkeresésre kötelez bennünket, és megakadályoz abban, hogy egyesek szenvedését felhasználjuk másoknak okozott szenvedés igazolására.”

Pizzaballa szerint néha „szeretnénk gyors válaszokat adni, egyszerű magyarázatokat nyújtani, egy reményt keltő szót kimondani.

De ez a szó csak akkor érkezhet el a másikhoz, ha előbb hagytuk, hogy az ő hangja eljusson hozzánk.

Ezt a Szentföld vallási közösségei közötti kapcsolatban is látjuk. A bizalom elvesztése még a meghallgatást is megnehezíti. Néha az első lehetséges lépés egyszerűen csak annak a fájdalomnak a felismerése, amelyet tegnapig még nem tudtunk látni. Onnan aztán újra lehet építeni a kapcsolatot.”

_{Pierbattista Pizzaballa bíboros jeruzsálemi latin pátriárka a vatikáni olasz nagykövetségen. Az előadók között volt Marina Valensise újságíró és Valerio Chiovaro atya, az Attendiamoci ODV ETS Egyesület alapítója és lelki vezetője. Fotó: Sara Fornaro (cittanuova.it)}

Aki szenved, felteheti a kérdést, hol van Isten, miért hallgat, miért nem avatkozik be.

„A hitben – mondta Pizzaballa pátriárka – helye van ennek a jajkiáltásnak, és megtanít minket arra, hogy meghallgassuk, anélkül, hogy sietnénk kijavítani. Úgy érzem, az ártatlan szenvedés láttán óvatosnak kell lennünk a túl gyors magyarázatokkal. A hűséges szeretet ígérete egyetlen feladatot ró ránk: közel állni azokhoz, akik elhagyatva érzik magukat. A vigasz gyakran a jelenléttel kezdődik. Hányszor állunk ott a sok tragédia előtt, még ha nem is tudjuk, mit mondhatnánk. De fontos, hogy ott legyünk… A kételyt és a tiltakozást is odavihetjük együtt az Úr elé.”

Így hát a könyv címében szereplő „szeretet órája” – ahogyan Pizzaballa beszédének elején felvetette – „olyan óra is lehet, amikor minden ellentmondani látszik ennek. Jézus feltárja előttünk egy olyan szeretet szabadságát, amely áthalad az elutasítás közepette, anélkül, hogy az meghatározná a tetteit”.

Nehéz megőrizni ezt a szabadságot, amikor „az elszenvedett rossz elfoglalhatja az emlékezetünket, és minden döntésünk mércéjévé válhat. Arra sugallhat, hogy azok védelme érdekében, akiket szeretünk, meg kell tanulnunk gyűlölni.

Az evangélium arra kér minket, hogy ismerjük fel ezt a kísértést, és egy mélyebb kapcsolatot kínál, amelyből meríthetünk. Ez egy igényes út.”

Amikor a megbocsátásról beszélünk – hangsúlyozta Pizzaballa –, „alázattal kell tennünk, főleg az áldozatok előtt. A megbocsátásnak megvan a maga ideje, és az szenvedők szabadságához tartozik. Senki sem követelheti azt, hogy gyorsan lezárják az ügyet. Az igazságosság keresése mindig, utána is szükséges. Az élet védelme, az erőszak megismétlődésének megakadályozása, a felelősség elismerése a szeretet konkrét követelményei. A megbocsátás ezen az úton megnyithatja azt a lehetőséget, hogy az elszenvedett sérelem ne határozza meg örökre a jövőt.”

A hívők reményét az a bizonyosság támasztja alá, hogy az Úr ismeri korlátainkat, és továbbra is bízik bennünk.

„Az Úr azt mondja nekünk, hogy kicsinységünk ellenére mi is tehetünk a béke érdekében. Nem lehetünk biztosak benne, hogy hamarosan eredményeket látunk, de tudjuk, hogy Istenben egyetlen jó mag sem vész kárba. A jövő – tette hozzá Pizzaballa – nyitott marad Isten cselekvésére és az emberek szabad válaszára. Tőlünk az kéretik, hogy vállaljuk a ma ránk háruló felelősséget, anélkül, hogy feltétlenül elvárnánk, hogy lássuk a jótetteink eredményét. Segítségünkre van a jó iránti vágy és sok bátor férfi és nő példája, akik képesek az adakozásra és készek kockázatot vállalni.”