Meghívás az életszentségre - részlet új könyvünkből

Az életszentség nem egy hozzáadott érték, hanem egy kivonás: „Kevesebb én, hogy több helyet adjak Istennek. […] Nem én, hanem Isten! Non io, ma Dio!

Amikor egy emberi élet túl korán félbemarad, adódik a kérdés: mi lehetett volna belőle? Minden szülő, aki elveszti gyermekét, egyúttal a reményt is elveszti, hogy láthatja őt felnőni, majd azt, hogy a gyerekének is gyerekei lesznek. És persze, Carlóval kapcsolatban is felmerülhet bennünk a kérdés, mi lett volna belőle, ha Isten nem szólítja magához. De valóban feltehetjük a kérdést, hogy mi volt Carlo hivatása, mintha nem is válaszolt volna Isten hívására?

Carlo halálát egy agresszív leukémia okozta, ami a diagnózis felállítása után három nap alatt végzett vele. Mégis az Eucharisztiával való bensőséges kapcsolata miatt a szenvedést keresztény módon tudta viselni. 2020. október 13-án az Assisi Egyházmegye által rendezett találkozón az orvosok és a lelkipásztor, akik találkoztak boldog Carlo Acutisszal az élete utolsó napjaiban, beszámoltak haláltusájáról. Sandro Villa atya volt a San Gerardo kórház lelkésze akkor, amikor Carlo ott töltötte utolsó óráit. Amikor az ő tanúságtételéhez értek, így emlékezett vissza a Carlóval való találkozására: „2006-ban egy októberi napon találkoztam Carlóval, aki már a halálra készülődött, mert érezte, hogy közel van. Hívtak, hogy szolgáltassam ki neki a betegek szentségét és hogy megkaphassa az Oltáriszentséget. A folyosó végén lévő kórteremben megláttam egy fiút. Meglepett, hogy bár sápadt, mégis milyen derűs az arca. Ez egy súlyos betegnél, főleg egy kamasznál szinte elképzelhetetlen. Lenyűgözött, hogy milyen nyugalommal és áhítattal vette magához a szentségeket, még ha a gyengesége miatt nehezére is esett.”

Villa atya elmeséli, hogy Carlón látszott, nagyon várja a szentségeket: „szüksége volt rájuk”. „Egyszer találkoztam Carlóval, hiszen csak néhány napot volt a kórházban. Rövid találkozás volt, mert már rossz volt az állapota. Néhány szót váltottunk csak, köszöntünk egymásnak és ő megköszönte, hogy jöttem. Miután kiszolgáltattam a szentségeket Carlónak, édesanyja kikísért a kórteremből, fáradtnak tűnt, és látszott rajta, hogy megrázta a tragédia, ami a családját sújtja. De volt valami a tekintetében, valami derű, amit nem értettem.” Évekkel később Villa atyához eljut a hír, hogy Carlót tiszteletreméltónak ismerték el: „Útjaink keresztezték egymást: Isten így tervezte el az örökkévalóságtól fogva. Akart valamit mondani nekem ezzel az Úr? Ott akartam lenni a boldoggá avatási eljárás egyházmegyei szakaszának lezárásán, ezért elhatároztam, hogy utánanézek az életének. Felfedeztem, hogy szerelmes vagyok Jézusba, aki jelen van az Oltáriszentségben, és így kezdtem megérteni Carlo szavait.” Carlónak hála a kórházlelkész megértette, hogy Isten az ő szeretetében mindannyiunk számára egy személyes utat jelöl ki, ami az életszentség felé vezet, és amit csak meg kell valósítanunk.

A kórházlelkészen kívül a monzai San Gerardo kórház gyermekklinikájának és hematológiai központjának orvosai is beszámoltak a Carlóval való találkozásukról. Andrea Biondin és Mòmcilo Jankovicon látszott, hogy megérintette őket ez az esemény: „Carlo olyan volt, mint egy meteor, hirtelen felbukkant az osztályunkon és már el is tűnt, mielőtt igazán megismerhettük volna.” Ugyanakkor az orvosokat lenyűgözte, milyen kedves arccal, milyen érdeklődve hallgatja, mi fog vele történni, a bátorsága, a nagyfokú empátiája és a szeretet, amit sugároz maga körül. „Egyértelműen látszott rajta az Istenbe vetett hite, amit terjeszteni akart és átadni a felebarátainak, de a csodálkozás is, hogy az élet nagy csatáját most el fogja veszteni.”

A tekintetéből az orvosok megértették, hogy nem az számít, hosszú-e vagy rövid az élet, hanem az, hogy milyen mélyen éljük meg, és mennyire tudunk másokért élni.

Carlo hite, melynek alapja a szeretet, és a szabadság és igazságosság iránti elkötelezettsége utat mutatott az orvosoknak egy új élet felé.

Végül az assisi egyházmegye főpásztora vállalta fel Carlo szentté avatásának ügyét. Domenico Sorrentino püspök párhuzamot vél felfedezni assisi Szent Ferenc és Carlo között: mindketten betegséggel küzdöttek, mindketten hasonlóan élték meg a betegséget és a halálhoz való viszonyt, nem félelemmel, hanem Isten közelségét keresve az Eucharisztiában. A püspök atya felidézte, hogy Szent Ferenc betegen írta meg a Naphimnuszt; Carlo hozzáállása a betegségéhez nagyon hasonló, elsősorban öröm van benne azért, hogy közösségben lehet Istennel és a felebarátaival. A szenvedés arra indíthat minket, hogy vágyjunk az eucharisztikus találkozásra. A szenvedést azonban direkt módon nem kell keresnünk, mi csak annyit tehetünk, hogy értelmet adunk a szenvedésnek. A szenvedésünket elutasíthatjuk, de értelmezhetjük a remény fényében is. Carlo így éli meg a betegségét és a halál közelségét, mert az Eucharisztiával szoros kapcsolatban van. Ilyen értelemben Carlo példája és a hozzá hasonlóké mind keresztény dimenziót ad a szenvedésnek, amelyben Jézus is jelen van.

Amikor Jézus azt mondja „nem hagylak titeket árván”, ez alatt egész pontosan azt érti, hogy „Veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” Ez az ígéret valóságos, élő és éltető, jelen van az Eucharisztiában, és ezért akar Carlo mindig részesülni az Eucharisztiából, mert tudja, hogy Jézus valóban jelen van az Eucharisztiában. Hogyan lehet a szenvedést átformálni valami pozitív erővé? Elveszteni egy 15-16 éves gyereket elviselhetetlen szenvedést jelent egy szülőnek. De azzal, hogy Carlo odaadja az életét, oda tud kapcsolódni az Egyház által bemutatott szentáldozathoz, és minket is arra hív, hogy járuljunk az Eucharisztiához. Élete meghívás lesz azok számára, akik tanúi voltak életének és ez megváltoztatta az ő életüket is, az orvosok, a kórházlelkész, sőt a szülei életét. Carlo életpéldája arra hív minket, hogy mi is meg karjuk élni a saját életszentségünket.

Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy a szentek családjába kerüljünk.

A könyv megrendelhető itt:

Carlo Acutis szentté avatását az EWTN katolikus tévén lehet majd követni, április 30-án Budapesten, a Café Francescóban pedig élménybeszámoló a szentté avatásról Pulay Domonkos műsorvezetővel, aki a közvetítést vezeti. 

https://www.facebook.com/events/1310600673535559/?acontext=%7B%22event_action_history%22%3A[]%7D