Suenens bíboros neve egyet jelent a 20. századi karizmatikus megújulással: magyarul már 1979-ben megjelent könyvében teológiailag is megvizsgálja a Szentlélek kiáradását megélő közösségek és mozgalmak hatását az egyházban. A könyv bevezetőjében olvasható gyönyörű elmélkedése, amit 1974 pünkösdjén fogalmazott meg, nem veszti aktualitását ma sem.
Olvasási idő: 1 perc
Dan Herr, egy amerikai folyóirat kiadója, egyszer azt kérdezte tőlem: „Miért a remény embere Ön ebben a mai zűrzavaros időben?” Válaszom így hangzott: „Mert hiszek a Szentlélekben.” Ekkor arra kért, hogy levélben fejtsem ki részletesebben a válaszom. Meg is tettem. A kiadó úgy vélte, hogy ez a szöveg másoknak is javára válhat, ezért leközölte folyóirata címlapján (The Critic 1970. nov-dec). Hadd idézem ezeket a sorokat, amelyek dióhéjban összegzik könyvem mondanivalóját.
Miért a remény embere Ön?
Mert hiszem:
Isten új arcot ölt minden reggel,
és most teremti a világot,
nem valahol az elfelejtett múlt ködében.
Ez késztet minden percben készen állni
a nagy találkozásra.
Mert a váratlan a Gondviselés szabálya.
Ez a kiszámíthatatlan Isten ment meg minket
és szabadít meg minden determinizmustól
kijátszva a szociológusok borúlátó jóslatait.
Ez a kiszámíthatatlan Isten szereti gyermekeit, az embereket.
Ez reményem forrása.
A remény embere vagyok: nem emberi érvek,
nem természetes optimizmus
táplálja bennem a reményt,
hanem egyszerűen hiszem, hogy a Szentlélek működik
az Egyházban és a világban,
akár tudunk róla, akár nem.
A remény embere vagyok, mert hiszem:
a Szentlélek mindörökké a Teremtő Szellem,
aki minden reggel új szabadságot, örömöt és bizalmat hoz
azoknak, akik befogadják.
A remény embere vagyok, mert tudom:
az Egyház története hosszú,
s tele a Szentlélek csodáival.
Gondoljatok a prófétákra és a szentekre,
akik döntő órákban a kegyelem csodálatos eszközei voltak,
s fénycsóvát vetítettek elénk az útra.
Hiszek a Szentlélek meglepetéseiben.
XXIII. János pápa is egy volt közülük.
A Zsinat is.
Nem számítottunk se az egyikre, se a másikra.
Miért merülne ki éppen most Isten képzelőereje és szeretete?
Remélni kötelesség és nem fényűzés.
A remény nem álmodozás,
ellenkezőleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk.
Boldogok, akik álmodni mernek,
s álmukért kemény pénzzel fizetnek,
hogy testet öltsön az emberek életében.
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: Lawrence OP/flickr
Forrás: Leo Jozef Suenens: Új Pünkösd? Prugg Verlag, 1979.
Különleges akadémiai székfoglaló előadásra került sor 2020 februárjában, az MTA dísztermében. Dr. Csermely Péter professzor, az elmúlt hat év szakmai eredményeinek összefoglalása után egy másik, mélyebben zajló folyamatot is ...
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” – szól a júliusi életige a 23. zsoltárból, mely arra hív minket, hogy erősítsük meg bensőséges kapcsolatunkat Istennel, tapasztaljuk meg a szeretetét. A pásztor vezet, terelget, olykor ...
