Miért vagyok a remény embere? Pünkösdi gondolatok Suenens bíborostól

Suenens bíboros neve egyet jelent a 20. századi karizmatikus megújulással: magyarul már 1979-ben megjelent könyvében teológiailag is megvizsgálja a Szentlélek kiáradását megélő közösségek és mozgalmak hatását az egyházban. A könyv bevezetőjében olvasható gyönyörű elmélkedése, amit 1974 pünkösdjén fogalmazott meg, nem veszti aktualitását ma sem.

miert-vagyok-a-remeny-embere-punkosdi-gondolatok-suenens-biborostol

Dan Herr, egy amerikai folyóirat kiadója, egyszer azt kérdezte tőlem: „Miért a remény embere Ön ebben a mai zűrzavaros időben?” Válaszom így hangzott: „Mert hiszek a Szentlélekben.” Ekkor arra kért, hogy levélben fejtsem ki részletesebben a válaszom. Meg is tettem. A kiadó úgy vélte, hogy ez a szöveg másoknak is javára válhat, ezért leközölte folyóirata címlapján (The Critic 1970. nov-dec). Hadd idézem ezeket a sorokat, amelyek dióhéjban összegzik könyvem mondanivalóját.

 

Miért a remény embere Ön?

 

Mert hiszem:

Isten új arcot ölt minden reggel,

és most teremti a világot,

nem valahol az elfelejtett múlt ködében.

Ez késztet minden percben készen állni

a nagy találkozásra.

Mert a váratlan a Gondviselés szabálya.

Ez a kiszámíthatatlan Isten ment meg minket

és szabadít meg minden determinizmustól

kijátszva a szociológusok borúlátó jóslatait.

Ez a kiszámíthatatlan Isten szereti gyermekeit, az embereket.

Ez reményem forrása.

A remény embere vagyok: nem emberi érvek,

nem természetes optimizmus

táplálja bennem a reményt,

hanem egyszerűen hiszem, hogy a Szentlélek működik

az Egyházban és a világban,

akár tudunk róla, akár nem.

A remény embere vagyok, mert hiszem:

a Szentlélek mindörökké a Teremtő Szellem,

aki minden reggel új szabadságot, örömöt és bizalmat hoz

azoknak, akik befogadják.

A remény embere vagyok, mert tudom:

az Egyház története hosszú,

s tele a Szentlélek csodáival.

Gondoljatok a prófétákra és a szentekre,

akik döntő órákban a kegyelem csodálatos eszközei voltak,

s fénycsóvát vetítettek elénk az útra.

Hiszek a Szentlélek meglepetéseiben.

XXIII. János pápa is egy volt közülük.

A Zsinat is.

Nem számítottunk se az egyikre, se a másikra.

Miért merülne ki éppen most Isten képzelőereje és szeretete?

Remélni kötelesség és nem fényűzés.

A remény nem álmodozás,

ellenkezőleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk.

Boldogok, akik álmodni mernek,

s álmukért kemény pénzzel fizetnek,

hogy testet öltsön az emberek életében.

 

 

 

Fotó: Lawrence OP/flickr

Forrás: Leo Jozef Suenens: Új Pünkösd? Prugg Verlag, 1979.

Legújabb könyveink: