Suenens bíboros neve egyet jelent a 20. századi karizmatikus megújulással: magyarul már 1979-ben megjelent könyvében teológiailag is megvizsgálja a Szentlélek kiáradását megélő közösségek és mozgalmak hatását az egyházban. A könyv bevezetőjében olvasható gyönyörű elmélkedése, amit 1974 pünkösdjén fogalmazott meg, nem veszti aktualitását ma sem.
Dan Herr, egy amerikai folyóirat kiadója, egyszer azt kérdezte tőlem: „Miért a remény embere Ön ebben a mai zűrzavaros időben?” Válaszom így hangzott: „Mert hiszek a Szentlélekben.” Ekkor arra kért, hogy levélben fejtsem ki részletesebben a válaszom. Meg is tettem. A kiadó úgy vélte, hogy ez a szöveg másoknak is javára válhat, ezért leközölte folyóirata címlapján (The Critic 1970. nov-dec). Hadd idézem ezeket a sorokat, amelyek dióhéjban összegzik könyvem mondanivalóját.
Miért a remény embere Ön?
Mert hiszem:
Isten új arcot ölt minden reggel,
és most teremti a világot,
nem valahol az elfelejtett múlt ködében.
Ez késztet minden percben készen állni
a nagy találkozásra.
Mert a váratlan a Gondviselés szabálya.
Ez a kiszámíthatatlan Isten ment meg minket
és szabadít meg minden determinizmustól
kijátszva a szociológusok borúlátó jóslatait.
Ez a kiszámíthatatlan Isten szereti gyermekeit, az embereket.
Ez reményem forrása.
A remény embere vagyok: nem emberi érvek,
nem természetes optimizmus
táplálja bennem a reményt,
hanem egyszerűen hiszem, hogy a Szentlélek működik
az Egyházban és a világban,
akár tudunk róla, akár nem.
A remény embere vagyok, mert hiszem:
a Szentlélek mindörökké a Teremtő Szellem,
aki minden reggel új szabadságot, örömöt és bizalmat hoz
azoknak, akik befogadják.
A remény embere vagyok, mert tudom:
az Egyház története hosszú,
s tele a Szentlélek csodáival.
Gondoljatok a prófétákra és a szentekre,
akik döntő órákban a kegyelem csodálatos eszközei voltak,
s fénycsóvát vetítettek elénk az útra.
Hiszek a Szentlélek meglepetéseiben.
XXIII. János pápa is egy volt közülük.
A Zsinat is.
Nem számítottunk se az egyikre, se a másikra.
Miért merülne ki éppen most Isten képzelőereje és szeretete?
Remélni kötelesség és nem fényűzés.
A remény nem álmodozás,
ellenkezőleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk.
Boldogok, akik álmodni mernek,
s álmukért kemény pénzzel fizetnek,
hogy testet öltsön az emberek életében.
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Lawrence OP/flickr
Forrás: Leo Jozef Suenens: Új Pünkösd? Prugg Verlag, 1979.
Sokszor érezhetjük úgy, hogy nem vagyunk elég jók vagy felkészültek az előttünk álló feladatokhoz. Az októberi életige elénk állítja Pál apostolt, és rajta keresztül megmutatja, hogy nem a személyes tehetségünk, a képességeink ...
15 évvel ezelőtt, 2008. március 14-én halt meg Chiara Lubich, a Fokoláre lelkiség kezdeményezője és az abból született mozgalom alapítója. Vajon élete és írásai milyen üzenetet tartogatnak a ma emberének és közösségeinek? Az írás ...
