Mindenki mennyországa

Olvasási idő: 2 perc

Keresztény összetartozás

„Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele.” (Jn 4,38) Jézus előtt ott az egész emberiség: a prófétákat – akik a múltban vetettek – ugyanúgy számításba veszi, mint az apostolokat, azokat, akik égnek a vágytól, hogy arassanak.

Az öröm pedig – azaz a Menny – mindenkié lesz.

Mindig így kell tekintenünk az életre: az élők és a holtak mindig egyformán jelen vannak ebben az igazi keresztény szeretetet egybeölelő összetartozásban.

Micsoda erőt, mekkora bátorítást ad, hogy állandóan a nyugati és keleti szentjeink jelenlétében tartózkodhatunk, élhetünk, dolgozhatunk! Fel kell őket támasztanunk lelkünkben, hogy őrködjenek lelkeink felett, és segítsenek mindannyiunkat, hogy beteljesítse a művet, amit Isten ránk bízott.

Aki többet látott

A Feltámadás! János és Péter elmennek az üres sírhoz, a gyolcsokat a földön találják, a kendőt oldalra téve. Mária Magdolna ott marad, sírdogál, majd meglát két angyalt, egyiket Jézus fejének, másikat a lábának a helyén. Beszélget velük, aztán mikor megfordul, meglátja Jézust. Az apostolok nem látták Őt, pedig egyikük az a tanítvány volt, akit Jézus – biztos az ártatlansága miatt is – különösen szeretett.

A bűnös Mária látja az angyalokat és Jézust.

„Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5,8).

Ki látott többet ezen a napon? Mária Magdolna. A könnyek, amelyek feltartóztathatatlanul csorogtak a szeméből, miközben kint várt a sír előtt, egy olyan szeretetről tanúskodnak, ami mindent hisz és mindent akar. Majd beszédbe elegyedett az angyalokkal és azzal, akiről azt hitte, hogy a kertész. Úgy érezhette, mintha Jézus személye egyedül csak őt érdekelné. És ez talán jobban megtisztította másoknál a szívét, olyannyira, hogy kiérdemelte, hogy meglássa a mennyei lényeket és a Feltámadt Jézust.

Íme hát a Feltámadás jelentése.

A megváltás beteljesedett. A halál legyőzetett.

A bűnön túláradt a kegyelem, mely a kereszt fájáról bőségesen hullott alá.

Van egy másik világ

„Aki felülről jön, az mindenkinek fölötte van. Aki a földről való, az földies és a földi dolgokról beszél” (Jn 3,31). Íme a különbség Jézus és köztünk: Ő Felülről jön.

Ahogy karácsonykor éneklik az emberek: „Te a csillagok közül szállsz alá, ó, Égi Király…” (szerk.: az olasz „Tu scendi dalle stelle…” népének első sora).

Jézus a mennyet hozza el a földre. És arról beszél, amit látott és hallott.

Van egy másik világ ahhoz képest, ami a szemeink elé tárul: az a világ, ahonnan Jézus száll alá. Ahol látni és hallani lehet.

Mi a földről jövünk. Ebből adódik a különbség aközött, amit mi mondunk, és amit az mond, Aki felülről jön”. Az ő szavai örök igék.

Csak az éli okosan az életét, aki létezésének minden napján az evangéliumot hordozza szívében, és abban leli meg legmagasztosabb célját, hogy a menny igéit megtestesítse.