Nagyböjti meghívás: Nyíljunk meg a bölcsességre

Azt hiszem, nincs olyan ember, aki ne vágyna a bölcsességre. Salamon „értelmes szívet” kért, a jó és a rossz megkülönböztetésének képességét, melyre különösen is szüksége volt, mivel király volt, és igazságos döntéseket kívánt hozni a nép körében.

Akkor is, ha nem találjuk magunkat vezető szerepben vagy egy-egy speciális élethelyzetben, a különféle döntések elől mégsem menekülhetünk el. Hogyan hozhatunk jó döntéseket?

Ha csak magunkra nézünk, nem találjuk azt a fényt, ami belülről vezetne és megerősítene minket, amit sokszor oly annyira keresünk.

A nagyböjti lelki utunkat járva, Jézussal együtt haladunk, és felfedezhetjük, hogy Ő járja bennünk az útját – rajtunk áll, hogy hagyjuk-e ezt a belső utat épülni, az Építészt dolgozni. A hibáinknak, tévelygéseinknek és bűneinknek is talán megvan az a gondviselésszerű rendeltetése, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy hogyan nem találjuk meg az igazi bölcsességet. Amikor viszont nemcsak saját erőnkre vagy képességeinkre támaszkodunk (bár ezeknek is megvan a fontos szerepe), amikor sikerül „kicsinynek” lennünk, akkor tudunk teret adni Istennek, és a mellettünk lévő társainknak.

Ne féljünk megtenni ezt a lépést!

Kicsinynek lenni nem önmagunk elveszítését jelenti, hanem önmagunk igazi, szabad megtalálását: Isten szeretetével megvilágítja életünk kis és nagy pillanatait, és a társaink által akár meglepő megoldásokra juthatunk.

Ha kinyitjuk értelmünket és szívünket a mellettünk álló ember szeretetére és befogadjuk a kevésbé vagy nagyon másfajta elképzelését, váratlan megoldások lephetnek meg minket.

A helyesen megélt kicsinység az evangéliumi gyermek-létet húzza alá bennünk, és segít megérteni azt, hogy mi magunk is ajándék vagyunk magunk számára, ahogy a teremtett világ is ajándék, amit Istentől kaptunk. Ezt az ingyenes, „kicsinységet ismerő” szeretetet hitelesen adhatjuk tovább másoknak, mert nem az a lényeg benne, hogy mi szeretünk, hanem a szeretet maga.

Jézus a kereszten pont ezt a kicsinységben megnyilvánuló szeretetet mutatta be a világnak, és ennek mindent átütő, hatalmas erejét a feltámadásban. A nagyböjt vége felé gondoljuk át ennek megfelelően a személyes és közösségi megújulásunkat és ne fáradjunk bele nap mint nap az igazi bölcsességet keresni.