Ima az ökumenizmusért: tizennyolcezer rózsafüzér és a gyümölcsei

Mikor a keresztények egységének imahetére készülve az anyaországon kívüli történeteket kerestem, közös ismerősünk gondolkodás nélkül ajánlotta, hogy készítsek interjút az ökumenében évtizedek óta elkötelezett Kelemen atyával, aki készséges volt, így hamar találtunk időpontot. Fél éve Marosludason szolgál, onnan kapcsolódott be a zoomos beszélgetésbe. Mint kiderült, interjúnkat követően ebédelés nélkül sietett át 200 km-re levő előző szolgálati helyére, Gyergyószentmiklósra, ahol több eseményre is várták. Ennek ellenére semmi feszültség nem volt benne, kezdésként egy vicces találós kérdéssel indított, és a közvetlen, mosolygós hozzáállását végig megőrizte.

Portik-Hegyi Kelement 1983-ban szentelték, ahogy mondja, „kispappá”. Három éves csíkszeredai káplánság után került a szórványba, Torda környékére, ahol 5 faluba járt misézni. Itt a többnyelvűséggel és a felekezetek sokféleségével találkozott. Négy év után egy paptestvérével önként felvállaltak egy még nagyobb szórvány területet, ahol 5 plébániához tartozó 9 templomban szolgáltak és még 3 faluban, ahol templom se volt. Ezen a területen elenyésző, néhol 2-5%, max. 8% római katolikus élt településenként, görögkatolikus még kevesebb. Viszont több mint tíz felekezethez tartoztak az itt lakók: reformátusok, unitáriusok, ortodoxok, baptisták, adventisták…

Honnan Kelemen atya nyitottsága az ökumenére?

Gyergyóremetén születtem, ahol nem ismertem se más nyelvűeket, se más vallásúakat. Középiskolás koromban, a kisszemináriumban Pálfy Géza „spiri”, azaz lelkivezető pap tartott egy különösen szép elmélkedést az ökumenikus imahéten. Azt mondta, hogy most mi mást nem tudunk tenni, mint hogy imádkozunk az egységért, amiért Jézus is imádkozott. Ez annyira megérintett, hogy elhatároztam, mindennap elmondok egy tized rózsafüzért erre a célra. Általában ha valamit eldöntök, amellett ki is tartok. Így történt, hogy azóta ritka kivétellel mindennap elmondom a Miatyánkot és a tíz Üdvözlégy Máriát, ami a tized rózsafüzérhez tartozik.

Hűha, akkor ez már többtízezer!

Igen, mert ez majd’ ötven évvel ezelőtt történt.

 ^{(Portik-Hegyi Kelemen albumából)}

De közvetlen kapcsolatba más felekezetekkel csak plébánosi koromban kerültem, mikor a hároméves káplánság után a szórványba küldtek. Kapcsolatba léptem az unitárius lelkésszel, ismerkedtem az ortodox szomszéddal… Igyekeztem kihasználni az alkalmakat arra, hogy együtt gondolkodjunk, és amikor lehet, együtt imádkozzunk, vagy akár együtt is szolgáljunk, például a temetéseknél, ahol a családtagok más-más felekezethez tartoztak.

Székelykeresztúron különösen nyitottak voltak az ökumenizmusra a református és az unitárius esperesek. Itt szerveztük meg először komolyabban közösen az egység imahetet. 9 évet töltöttem itt, és ahogy az évek teltek, lassan bekapcsoltuk a városhoz tartozó más, kisebb településeket is. Így lassan oda fejlődött az imahét szolgálata, hogy vasárnaptól vasárnapig 8 napon át más-más templomba mentünk, és beosztottuk egymás között, hogy hol ki tart szentbeszédet, és egy másik felekezethez tartozó egy hosszabb imát is végzett. Általában a vendéglátók liturgiáját követtük. A különböző egyházakhoz tartozók többsége nemcsak a saját templomukban kapcsolódott be a liturgiába, hanem más helyekre is elmentek. Olyanok is voltak, akik végigjárták egész héten. A templomok majdnem mindig megteltek.

^{A Gyergyó TV újságírójával (facebook.com/kelemen.portikhegyi)}

Az imahéten kívül máskor és máshogy is megnyilvánult ez a szép összefogás, és a világiak is bekapcsolódtak?

Az év más ünnepeit is együtt szerveztük. Székelykeresztúron, ahol a város 95% a magyar nyelvű volt, a magyar ünnepeken együtt szolgáltunk március 15-én, október 6-án és október 23-án. Előre beosztottuk, hogy ki milyen szolgálatot végez, ki tartja a beszédet. Egyik évben a katolikus, következő évben a református, aztán az unitárius templomban gyűltünk össze. Ezen kívül a karitatív szolgálatokat is együtt tartottuk.

Székelykeresztúron a lelkészekkel, segédlelkészekkel és feleségükkel-férjükkel havonta szerveztünk egy közös estét. Este 7 órakor, közös bibliaolvasással kezdtük, amiről mindenki elmondta a saját tanítását, véleményét, aztán egy jóhangulatú, finom vacsora következett, amely akár este 11 óráig is eltartott. Így nemcsak egy felszínes kapcsolat jött létre, hanem mély lelki kötelék is megszületett köztünk. Nemrég találkoztam az egyik esperessel, aki most ment nyugdíjba, és boldogan felemlegette a jó húsz évvel ezelőtti közös élményeket, többek között arra is kitért, hogy milyen emlékezetes számára, amikor különböző felekezetű lelkészek 150-en részt vettünk Rómában a Fokoláre Mozgalom lelkésztalálkozóján, amelyet egybekapcsoltunk egy zarándoklattal is.

Ha jól értettem, önöknél a magyar ünnepek egyben a vallási közösségek találkozási alkalmai is voltak?

Igen, ezek mindenkinek fontosak, és így a város vezetőivel is együtt dolgozunk, együtt szerveztük ezeket, nemcsak Székelykeresztúron, hanem Gyergyószentmiklóson is.

Sokat szenvedtünk az elmúlt évtizedekben a magyarságunk miatt, komolyan el voltunk nyomva az állami vezetőség részéről. A kommunizmus idején az egyházak képviselői voltak azok, akik kiálltak az emberek mellett, és ezt ők érezték s tudták. Ott van tehát a lelki oldal, de a magyarság is. Minden szolgálati helyemen része volt az összetartozásunknak a célkitűzés, hogy együtt tegyünk valamit a népünkért.

^{2016. március 15-i közös ünnepség (facebook.com/kelemen.portikhegyi)}

Ezután Gyergyószentmiklósra került, és maradt 15 éven át, 2021. nyaráig. Itt viszont a lakosság 80%-a magyar és egyben katolikus. Mi várt önre e katolikus többségű városban?

Igen, itt pont fordítva volt, szórványban voltak a reformátusok, ortodoxok, unitáriusok, baptisták, görögkatolikusok, örmény katolikusok. Itt is igyekeztem mielőbb felvenni a kapcsolatot minden más felekezethez tartozó lelkésszel. Nyitottak voltak mind, valahogy tőlem várták a kezdeményezést. Ott is úgy szerveztük meg az ökumenikus imahetet, hogy minden este más-más felekezethez mentünk. Majdnem minden templom megtelt, az utolsó nap akár 400-an is eljöttek, úgyhogy ezt direkt mindig nálunk tartottuk, mert a mi templomunk volt a legnagyobb.

Aztán mi, lelkészek itt is minden este együtt vacsoráztunk. Hagyománnyá vált, hogy a házigazda feldob egy témát, és azzal kapcsolatban mindenki elmondja a saját tapasztalatát, az egyháza tanítását. Bátran bele mertünk menni kényesebb kérdésekbe is.

Ez mind az utóbbi évekig folytatódott?

Igen.

Ön 15 évet töltött ott, nyilván a lelkészek közben jöttek-mentek.

A lelkészek közben váltakoztak, de az újonnan érkezett lelkész is bekapcsolódott a közös imákba, tevékenységekbe. És az összefogás nem merült ki ebben, hiszen évközben többször, különböző alkalmakkal is szolgáltunk együtt valamilyen ünnepen. Például a hagyományos adventi gyertyagyújtásokon a város főterén. Ezeket a polgármesteri hivatal szervezte, de a liturgikus szolgálatot mi osztottuk be magunk között. Látványos, szép alkalmak voltak, iskolák, énekkarok részvételével, általában havas környezetben.

Gyergyón is havonta-kéthavonta tartottunk ökumenikus lelkésztalálkozót, 8-10 lelkésszel. Az első órában egy bibliaszövegen elmélkedtük, tapasztalatokat, gondolatokat osztottunk meg, és a második órára meghívtuk a polgármestert is, hogy a város programjait, gondjait, feladatait is átbeszéljük.

Milyen ügyekbe tudtak bekapcsolódni az egyházi közösségek?

Beszélgettünk például szociális ügyekről, azokról az igényekről, melyeket a híveink kifejeztek, vagy hogy a polgármesteri hivatal miben tud támogatni. Mikor gond, baj volt, akkor is összefogtunk. Egyszer, mikor a polgármester bajba került egy rosszindulatú feljelentés miatt, le is tartóztatták, a hívek kezdeményezésére elkezdtünk együtt imádkozni. Hetente, szerdán este, más-más templomban összegyűltünk és egy órán át közösen imádkoztunk különböző felekezetű hívek és lelkészek.  Ezt legtöbbször a hívek vezették.

Megoldódott a helyzet?

Igen, részben megoldódott, viszont ő politikai okokból nem térhetett vissza a polgármesteri székbe. A hatóságok elsősorban onnan akarták kimozdítani. Kicsit megszenvedte a város is az ügyet. De ez az együtt szenvedés és a közös kiállás mellette nemcsak személyesen segítette, hanem láthatóvá tette azt is, hogy ez nem csak egy kis csoport, hanem mindenki ügye.

^{2021. májusában Csíksomlyón (facebook.com/kelemen.portikhegyi, Foto Marco)}

Sok országban beszélnek arról, hogy az utóbbi húsz évben Európában megrekedt az ökumenikus mozgalom. Mi a helyzet Erdélyben, és általában Romániában? És az ortodoxokkal van-e közös ima, együttműködés?

Úgy látom, ez nagyban függ attól, hogy milyen helyben a papok, lelkészek hozzáállása az ökumenizmushoz. Bánátban, a Temesvári Egyházmegyében nagyon nyitottak az ortodoxok is az ökumenizmusra. Itt Erdélyben, különösen, ahol

a magyarság a többségben van, ott sajnos az ortodox papoknak megtiltották a püspökeik az ökumenizmusba való bekapcsolódást, és bármiféle közös liturgikus szolgálat végzését. Gyergyóban is ezt tapasztaltuk. Az első években mi is mentünk hozzájuk, ők is jöttek hozzánk, később már meghívásra sem jöttek el.

Ortodoxok egyedül a románok nyelvűek között vannak, és csak a katolikus és protestáns hívek más nemzetiségűek – magyarok, szászok, örmények?

Igen, és persze a görögkatolikusok, még ha román nyelvűek is, akkor sem vehetnek részt közös lelki programon az ortodoxokkal. Ugyanakkor a magyar nyelvterületen a protestáns testvérekkel, lelkészekkel fejlődik a párbeszéd. Vannak, akik először tartózkodnak, de később bekapcsolódnak. A plébániákon, ahol elkezdtem a közös imádságot és programokat, ott legtöbbször az utódaim is jónak látják és folytatják.

A híveink számára sokat jelent, ha látják, na, a papjaink is tudnak közösen imádkozni, együtt vannak, még együtt is étkeznek. Ez nekik is nyugalmat, biztonságot jelent. Sokan vegyesházasságban élnek, több felekezethez tartoznak, és a különbözőségeket a családban is átélik. Látva, hogy a lelkészek harmóniában élnek, ők is belátják, hogy a másság nem kell, hogy veszekedés, vita tárgya legyen, hanem pozitív élmény is lehet, különösen ha megosztják saját kincseinket egymással.

Marosludason lesz-e ökumenizmus?

Az ismerkedés fázisában vagyunk, az együttműködés majd ezután következik. Ludason a tizenkétezer lakosból ezren vallják magukat katolikusnak. A város lakóinak legnagyobb része román ortodox, a magyarok nagyobb része református. Most van az első alkalom az ökumenikus imahét megélésére. A református lelkész meghívott, hogy nála prédikáljak ez alkalommal az istentiszteleten.

Négy falu templomában misézek, remélem ezeken a helyeken is elindul valami. A magyarózdi lelkész, aki korábbról ismert, meghívott, hogy tartsak nála egy liturgiát. Egy lelkész kivételével mindenki nyitott az ökumenizmusra, de majd vele is megpróbálok leülni, hátha tudunk valamit együtt tenni.