Pierre Goursat: egy élet a Szentlélekkel

2024. december 18-án Ferenc pápa elismerte Pierre Goursat, Isten szolgája hősies erényeit, és tiszteletreméltóvá nyilvánította. Az 1914-ben Franciaországban született világi hívő az 1970-es években más hívekkel együtt megalapította az Emmánuel Közösséget. Hogy mélyebben megismerhessük életét és tanúságtételét, interjút készítettünk Jean-Luc Moens-szel, az Emmánuel Közösség tagjával, aki személyesen ismerte Pierre Goursat-ot és együtt dolgozott vele. Moens harminc évig a közösség vezetőségének tagja volt, valamint 2018-tól 2021-ig a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálatának (CHARIS) első moderátora.

Isten szolgája, Pierre Goursat őszintén szerette a kultúrát, és a filmiparban dolgozott. Miért fordult teljesen más irányba az élete?

Pierre Goursat lelki élete 19 éves korában kezdődött, amikor megtért, és ahogy ő fogalmazott, elkezdte imádni az Eucharisztiát, az Eucharisztiában jelen lévő Jézust. Ugyanakkor erős elhívást érzett az evangelizációra is, és élete minden területén igyekezett hirdetni az igét. Rájött, hogy a filmművészeten is lehet hirdetni Jézus üzenetét, ezért bekapcsolódott a franciaországi Nemzeti Katolikus Filmművészeti Iroda munkájába, amelynek később főtitkára lett. Munkájának célja az volt, hogy a filmművészet világával megismertesse Jézust. Amikor azt tapasztalta, hogy a filmművészet olyan útra tévedt, amely az evangelizációt már nem tette lehetővé, és a katolikus kultúra értékeivel teljes mértékben ütközött, lemondott a főtitkári tisztségről, mert már nem látta ennek a munkának a hasznát. Döntése a társadalom változásának megfigyeléséből fakadt, de nem mondhatjuk, hogy ekkor változtatta volna meg az életét, mert már régóta [L1] Isten embere volt, és a 19 éves kori megtérése óta az ima és az Úr követése állandóan jelen volt az életében.

_{Pierre Goursat 1980. október 2-án Szent II. János Pál pápával}

Fel tudna idézni egy különösen jelentős történetet Pierre életéből?

Azt hiszem, amit most fogok mondani, az az előző kérdésre is választ ad. A 19 éves kori megtérése után az életét megváltoztató második fontos esemény az volt, amit mi „Szentlélek kiáradásának” nevezünk, és amelyben 1972 februárjában részesült. Ő volt az egyik első francia katolikus, aki megkapta a Szentlélek e kegyelmét, és ez azért történhetett meg, mert már akkor is szenvedélyesen élte meg katolikus hitét. Úgy gondolom, ekkor már évek óta járt a szentség útján, de ennek az élménynek a megélésekor a Szentlélek megújította benne az evangelizáció tüzét. Ezt nagyon szépen fogalmazta meg: hogy már a Szentlélek kiáradása előtt evangelizálni akart, és mindenkinek az Úrról akart beszélni, de úgy érezte, hogy szavai üvegfalba ütköznek, és a nem jutnak el az emberek fülébe. A Szentlélek kiáradása után mintha ez az üvegfal eltűnt volna, és a szavai immár eljutottak az emberek fülébe, és így lett az evangélium új hirdetője a Szentlélek ereje által. Ez egybeesik sokak tapasztalatával. Pierre Goursat lelkében mindig égett a vágy, hogy beszéljen a Szentlélekről, aki megváltoztatta az életét, és minket is folyton arra biztatott, hogy imádkozzunk a Lélekhez, és engedjük, hogy Ő vezessen bennünket.

_{Az intejúalany, Jean-Luc Moens}

Goursat az „új evangelizáció” úttörője volt. Mit jelent ez?

Szerintem Pierre Goursat már azelőtt az új evangelizáció úttörője volt, mielőtt maga az „új evangelizáció” kifejezés létezett. Amikor megtért, minden ismerőse azt mondta neki: „Papnak kellene menned, mert olyan erős tűz ég benned Isten iránt, hogy ezt csak a papi hivatás elégítheti ki”. Imádkozott, még a lelki vezetőjével is beszélt, és ezáltal megértette, hogy Isten akarata inkább az, hogy világi hívő maradjon. Így hát tisztasági fogadalommal szentelte magát az Úrnak egy bizalmas, sőt, titkos felajánlásban. Így korát megelőzve, már a II. vatikáni zsinat előtt világi evangelizáló lett. Azt hiszem, ő ebben volt leginkább úttörő. Mindent megtett az evangelizációért. Tüzes lelkületű volt, és a filmművészetben is igyekezett evangelizálni. Például ha talált egy olyan filmet, amely után érdemes volt lelki beszélgetést tartani, akkor a filmvetítés után kerekasztal-beszélgetést szervezett a filmkészítőkkel és másokkal, hogy ezáltal megismertesse a katolikus élet lelkiségét és szépségeit. Ez nem mindig sikerült, sok mindent megpróbált, de csak a Szentlélek kiáradása után vált igazán az új evangelizáció emberévé. Fontos kiemelni, hogy a Szentlélek munkája változtatta meg benne a dolgokat: a hihetetlen tűzzel lángolóból olyan evangelizálót formált belőle, aki képes volt megérinteni a szíveket.

Élete milyen üzenetet közvetít a ma embere számára?

Meglátásom szerint élete üzenetét négy pontban lehet összefoglalni: az első a Szentlélek kiemelkedő szerepe a szentté válás folyamatában. Valóban a Szentlélek volt az, aki életét megújította. A kezdeti megtéréstől fogva élete végéig a Szentlelket akarta követni. Fontos megemlíteni a kegyelem három dimenzióját is, amelyről Pierre beszélt nekünk: imádás, együttérzés, evangelizáció. Egész életével példát mutatott ebben. Így mondta: „ha igazi imádatot végzünk, szeretjük az Urat. De az Úr arra buzdít bennünket, hogy szeressük felebarátainkat, és ezért a felebaráti szeretet az együttérzés, a szenvedők, a kitaszítottak, a betegek iránti szeretet…”. Tehát ha igazi imádatot végzünk, akkor szolgálnunk kell a szegényeket, a szenvedőket. Végül, ha ég bennünk a szeretet, az együttérzés azok iránt, akik szenvednek, akkor felfedezzük, hogy egyesek attól szenvednek leginkább, hogy távol érzik magukat Istentől. Együttérzésünk arra fog minket késztetni, hogy hirdessük az Urat azoknak, akik távol érzik magukat Tőle, és ezt szeretetből, együttérzésből tesszük, mert az ember által megtapasztalt legnagyobb szenvedés az Istentől való távolság. Ezért, a felebarát iránti szeretetből, Isten szeretetét kell hirdetnünk.