Slachta Margit lelkisége

A szociális testvér olyan társaság tagja, amely lelki életét Szent Benedek szellemében alakítja ki; istentiszteletének központjában a Szentlélek Isten kultusza áll; s megszentelt lelkeket akar beállítani minden olyan helyre, ahol képzett szociális munkásra van szükség a modern élet sokféle változatában. Egyesítve Márta és Mária feladata, amit az a programpont juttat kifejezésre, hogy anyaházunkban örökimádást vezetünk be, és e könyörgő központból indul majd ki a sokféle és nagyarányúnak tervezett szociális és nőmozgalmi munka.

A részletezést a lelki vonásokon kezdem.

1. A hivatás tudatossága. A legtöbb ember e tudat nélkül éli le életét. A mi életünkben ezzel szemben e kérdést illetően nagy biztosságnak és nyugalomnak kell lennie. Mindenki azt érezze rajtunk: ez révbe jutott. Ó, milyen biztonságot ad a munkához, a feladatokhoz a tudat: engem az Úristen küldött!

A hivatottságnak és a küldetésünknek állandóan tudatunk előterében kell lennie. Gondoljak arra, hogyan állt Mózes a fáraó előtt, mert tudta, hogy a Fölséges küldetésében jár! Szent Ferenc magát a „nagy Király követének” mondta és érezte, amikor még egy társa sem volt, és egyedül vágott neki a nagy Király számára meghódítani a világot.

A lelkek érzékenyek abban, hogy leolvassák rólam, bírom-e ezt a biztonságot. Ha igen, derűs az arcom, nyugodt a lelkem, a kezemben jól áll a munka, rátermettem, illik hozzám.

E küldetés tudatában bátor, bizalommal teli vagyok, és nemcsak kérni tudok, hanem Isten nevében kívánni, követelni is.

2. Lelki kialakítottság. Ennek különböző fokai vannak, de egy bizonyos, az általános kialakítottságon felüli fokhoz okvetlenül szükségünk van a mi hivatásunkban. Kialakítottságunkat jellemezni fogja, hogy a teljes aktivitást össze fogjuk tudni kapcsolni az Úristenhez kapcsoltsággal. Nekünk tevékenynek kell lenni szétszórtság nélkül, és Istenben elmerültnek az aktivitás kára nélkül. Az Úr a mi mesterünk ebben is. Beszédes képet rajzol róla az evangélium e tulajdonságát illetően annál a jelenetnél, amelyben csendre inti a háborgó tengert. Mennyi tevékeny hatóerő árad ki az Úrból, és mellette mennyi öröm, béke! Milyen erőt adna a világnak az a szociális testvér, aki viharban is nyugodt és tevékeny tudna lenni!

3. Lelki életünk irányzata. Mi az életigenlést tűztük ki jelszóul, nem a zord lemondást. A lelki melegséget, a családias levegőt, a természetes szeretetet össze akarjuk egyeztetni a kemény, alkutlan elvhűséggel és áldozatossággal. Kell, hogy erő nyilvánuljon meg nálunk a lényegben, és lágyság – de nem puhaság – a módszerben, az alkalmazásban.

Mi merünk élni a földi javakkal, nem kötözzük meg magunkat, de szabadnak kell maradnunk tőlük lélekben. A legtöbb rend, kongregáció azt ambicionálja, hogy a lemondással juttassa kifejezésre az Úr iránt való szeretetét. A mi típusunk megszentelve és megszentelődve akarja használni mindazt, amit az Úr adott. Lakjatok a földön, éljetek gyümölcseivel! Minden a tietek, csak ti vagytok Krisztuséi.

Merjünk örülni mindennek, amit az Isten adott: egy szép útnak, művészi előadásnak, jó ételnek…, de ha halljuk az Úr hangját: Hagyd ott, hagyd abba! – abban a pillanatban tettel is tudjam mutatni, hogy szabad vagyok tőle: Ha el akarod venni tőlem, Uram, adom, adom, készséggel adom.

Úgy érzem, hogy teljes lemondásban szolgálni az Urat a kereszténység kevésbé teljes kifejezése. Isten gazdasága arra indít minket, hogy szentül éljünk azzal, amit adott. Nekünk szociális testvéreknek speciális hivatásunk, hogy erre tanítsuk meg a ránk támaszkodókat. A nagy tömegeknek sohasem volt hivatásuk a teljes lemondásra, de mindig kötelezve voltak a lelki szegénységre. Erre vezessük a lelkeket! A mi derűnk, kedves, vonzó, barátságos otthonunk szerettesse meg velük a mi irányzatunkat!

4. Jellemezzen bennünket a nyíltság, egyenesség, puritánság, tisztesség, becsületesség! Arra vágyom, hogy a tisztesség, a megbízhatóság fogalma egy legyen velünk; hogy a köztudatba átmenjen, hogy egy szociális testvér kijelentése, állásfoglalása után mindenki nyugodtan mehet behunyt szemmel; ígéretünket, kezességünket mindenki elfogadja. Hogy a legnagyobbat mondjam: a pénzintézetek a mi jótállásunkra kölcsönt adjanak. Akit mi visszafogadunk vagy befogadunk az élet hajótöröttjei közül, azokat a társadalom is befogadja –, hogy így mintegy modern formában felelevenedjék a régi kolostorok menedékjoga.

5. Jellemezzen minket továbbá öntudatos hazaszeretet! Hivatásunk a katolikus restaurációt szolgálni mindenütt.

6. Átélt és átérzett lelkiség. Lélek áradjon ki belőlünk otthon, egy betegágynál, népgyűlésen, cikkírásban, előadásban egyaránt. E lélek galamb is, tűz is, zúgó vihar is,… Mindig az, amire a lelkek világának szüksége van.

7. Magas fokú intelligenciára van szükségünk, ismeretekben való jártasságra, szaktudásra, a szociális kérdés, a társadalmi problémák megértésére. Ha egész életünkön keresztül házi munkánk volna, vagy kis részletmunka a szociális tevékenység körében – a megértésünkkel és szeretetünkkel akkor is át kell fognunk egész társulati feladatunkat. Egészen addig a fokig, hogy megértsük, hogy működésünkkel szolgálni akarjuk azt a megváltási folyamatot, melyet az Úr Jézus az ő kegyelmi erejével társadalmi téren is beindított. A mindjobban megértett keresztény igazságok hatása alatt a társadalom először eltörli a rabszolgaságot, aztán arra törekszik, hogy mindenkinek meglegyen az a minimuma, amely az élet megfelelő fenntartásához szükséges.

Mi nemcsak a lelkek szolgái vagyunk, szolgáljuk az Úr nagy gondolatait is, amelyeket a mi emberi, földi életünk fejlődésére vonatkozóan örökségül ránk hagyott. Szellemileg vezető szerepre vagyunk hivatva. Szaktudással rendelkező testvéreinktől könyveknek, cikkeknek kell majd megjelenniük, mozgalmak, egyesületek vezetésében kell megállni a helyünket. Szociális feladatokon dolgozó hatósági szerveknél, a parlamentben, a nemzetközi szövetségekben értékes munkaerőknek kell bizonyulnunk. (…) S kezdjünk hozzá rögtön, nagy lendülettel mindennapi kis feladataink pontos, lelkiismeretes és hiánytalan teljesítéséhez!

A Szentlélek Úristen vigye végbe, amit elkezdett bennünk!