Szelídség: a jézusi provokáció

Olvasási idő: 3 perc

A hegyi beszéd, mely Jézus nyilvános működésének kezdetén hangzik el, nyolc boldogsággal kezdődik. Most a harmadik boldogságra összpontosítjuk figyelmünket: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a Föld” (Mt 5,5).

Ki a szelíd? Aki nem izgatja fel magát a rossz láttán, és nem hagyja, hogy elragadják az indulatok. Képes arra, hogy uralja, féken tartsa reakcióit, különösen haragját, dühét. Szelídségének azonban semmi köze a gyengeséghez vagy a félelemhez, és nem huny szemet a rossz felett, nem is vállal cinkosságot vele.

Ellenkezőleg, ez a szelídség nagy lelkierőt kíván, mely nem haragra és bosszúra, hanem a mások iránti tiszteletteljes, határozott és higgadt viselkedésre vezet.

A boldogságok között említett szelídséggel Jézus a provokáció egy új fajtáját indítványozza: azt, hogy tartsuk oda a másik arcunkat is, hogy tegyünk jót azzal, aki rosszat tesz nekünk, hogy adjuk oda köntösünket is annak, aki a ruhánkat kéri… Így lehet a rosszat a jóval legyőzni.

Akik így élnek, azoknak Jézus megígéri, hogy „övék lesz a Föld”. A Föld örökségének ígérete egy másik hazára is utal. Arra, amelyet Jézus az első és az utolsó boldogságban a „Mennyek Országának” nevez. Az Istennel való életközösség, a vég nélküli élet teljessége ez.

Már itt a Földön boldog az, aki szelíd, mert már most megtapasztalja, hogy meg tudja változtatni a világot maga körül, elsősorban kapcsolatai átformálásával.

Egy olyan társadalomban, ahol sokszor az erőszakos, pimasz és másokat elnyomó magatartás dominál, az ilyen ember az „ellentmondás jele” lesz. Árad belőle az igazság, a megértés, a türelmesség, a kedvesség, a mások iránti tisztelet. A szelíd ember, miközben egy igazságosabb és igazabb – evangéliumi – társadalmat épít, felkészül arra, hogy örökségül kapja a Mennyek Országát, hogy az „új ég és új Föld” polgára legyen.

Ahhoz, hogy élni tudjuk ezt az életigét, elég, ha megnézzük, hogyan élt Jézus. Ő azt mondta: „Tanuljatok tőlem, mert szerint vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29).

Tanításában a szelídséget a szeretet jellemzőjeként mutatta be.

Az igazi szeretet ugyanis, amelyet a Szentlélek áraszt a szívünkbe: „öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22). Igen, aki szeret, nem idegeskedik, nem siet, nem sért meg másokat, nem szitkozódik. Aki szeret, uralkodik magán, kedves, szelíd és türelmes.

Az egész evangéliumot áthatja a „szeretet művészete”, amit sok kisgyermek is megtanult. Tudom, hogy egy különleges dobókockával játszanak, melyet „szeretet-dobókockának” neveztek el. Minden oldalán egy mondat áll arról, hogy Jézus tanítása alapján hogyan szerethetünk: mindenkit szeretek, kölcsönösen szeretjük egymást, elsőként szeretek, eggyé válok a másikkal, Jézust szeretem a másikban, szeretem az ellenségemet.

Reggel dobnak vele, és megpróbálják életre váltani, ami azon az oldalon áll.

Elmesélik a tapasztalataikat is. Egyik nap 3 éves Caracasi Francesco édesapja bosszúsan érkezett haza, mert összetűzésbe került egy munkatársával. Feleségének is elmesélte a történteket, mire ő is megharagudott az illetőre. Francesco ekkor odavitte hozzájuk a dobókockáját és ezt mondta nekik: „Dobjatok a szeretet-dobókockával!” Dobtak egyet. A kocka felső oldalán ez állt: „Szeretem az ellenségemet”. A szülők megértették…

Ha jobban belegondolunk, észrevesszük, hogy vannak olyan emberek, akik csodálatos szelídséggel élik meg hétköznapjaikat. Több nagy személyiségnél láttuk ezt, akik már elhagyták a földi világot, mint II. János Pál, Kalkuttai Teréz anya, Roger Schütz. Belőlük olyan mértékben áradt a szelídség, hogy hatással voltak a társadalomra és a történelemre, példaként járva előttünk.

Az írás a Fokoláre Mozgalom alapítójának 2005. novemberi életige-magyarázataként látott napvilágot.