Kurucz Márta egyike az első magyarországi fokoláre közösség hivatással elkötelezett tagjainak. Több évtizedes hazai szolgálata után 10 éven keresztül dolgozott egy egészségügyi központban Pakisztánban. Innen visszatérve, rövid ...
Királyi házba születtél
Az egyházi év – idén november 26-ra eső – utolsó vasárnapján az Egyház egy különleges ajándékot készített nekünk, amelyet kibontva új erőt, reményt és célokat találhatunk. Nekem kislány korom óta különleges helyet foglal el a szívemben Krisztus Király ünnepe és nem tudok róla úgy írni vagy beszélni, hogy el ne érzékenyülnék.

Túl az első világháború észvesztő borzalmain, XI. Piusz pápa az 1925-ös szentévben keletkezett, Quas Primas című enciklikájában emelte a november 23-hoz legközelebbi vasárnapot Krisztus Király ünnepévé. Célja nem volt kevesebb, mint a világi hatalmak öldöklésétől szenvedő emberek számára felkiáltójelet tenni Krisztus Pilátus előtt kijelentett szavai mellett: „Az én országom nem e világból való.”
Az enciklika bevezetőjében így fogalmaz: „az emberi nemet sújtó és gyötrő bajok legfőbb okait kutatva világosan rámutattunk, hogy ama bajok árja azért zúdult a világra, mert az emberek nagy része az Úr Jézust és az ő szent törvényét száműzte a magánéletből, a családból és a közéletből, s hogy mindaddig nem ragyoghat föl a népek közt a tartós béke biztos reménye, amíg az egyének és az államok az Üdvözítő uralmát elvetik és elutasítják. Azért, amint hangsúlyoztuk, hogy „Krisztus békéjét Krisztus országában kell keresni”; […], mert úgy láttuk, hogy a béke fölújítására és megszilárdítására nem törekedhetünk hathatósabban, mint a mi Urunk országának helyreállításával.”
Krisztus uralkodásának üzenete, hogy a történelem egyszer véget ér, és akkor, az idők végén, hitünk szerint, Krisztusé lesz az egyetlen hatalom.
A királyság érdekes intézmény: a feudalizmus megbecstelenítette, az abszolutizmus megcsócsálta és kiköpte, a modernizmus kilúgozta.
Talán egyedül a kereszténység tud a királyságnak olyan tartalmat adni, amelyben nem veszti el az értékét.
Mert Krisztus Királysága nem a gondolkodás nélkül engedelmeskedő pórnép kihasználására törekszik, nem is elnyomó, önállóságot korlátozó hatalom, de nem is kiüresedett pr-funkció. Krisztus Királyságának valódi és ezernyi színben pompázó tartalma van a történelem minden embere számára. Mit üzenhet számunkra, világban járó, arra hatni akaró, keresztény burkából kilépni szerető, de Isten törvényeihez hűséges, a Szentíráshoz ragaszkodó és a világi értelmezéseket elutasító posztmodern keresztények számára ez az ünnep?
Királyi fenségesség
Érzékeny emberként a fenségesség már gyerekként is megérintett, és még ma is könnyekre fakasztanak az ünnepre hívó himnusz első akkordjai. De ne feledjük, Krisztus fenségének arany trónusát nem az angyali kar, nem a fanfárok, nem a népek hódolata alkotta.
Az ő felsége a jászoltól a keresztig tartott. Istenként önmaga megalázása emelte olyan magasra, amilyen közel tud maradni az egyszerű, mindennapok malmai közt őrlődő emberhez.
Fenségessége felhívás számunkra, hogy a kicsi, az elesett, a szerencsétlen, a bűnös, a beteg is önmagában és megkérdőjelezhetetlenül érték.
Iránymutatás
Keresztény felnőtt életünk legnagyobb kérdése talán, hogy hogyan egyeztessük a világi és jézuskövetői életünk eseményeit, döntéseit, prioritásait. A királyként elfogadott Krisztus leszáll hozzánk társként az imáinkba. Szavát meghallva, bölcsességét követve pedig képesek lehetünk helyesen cselekedni, és saját esendőségünket felismerve megbocsátani azoknak, akik ellenünkre cselekszenek. Elfogadni, hogy a másik ugyanúgy Istennel való kapcsolatából merítve másképpen gondolkodik vagy cselekszik, mint mi – ez Krisztus királyságának elfogadása.
Misszió
Isten nem azért hív önmagához, hogy a vele való együttlét örömét megtartsuk magunknak. „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,18-20)
A Király feladatot adott nekünk: nem hadvezérit, amellyel leigázzuk a földet, hanem nagykövetit, amellyel meghívjuk az ő országába azokat, akiket szeretünk. Nem csak szóval, hanem tettekkel: életigenléssel, a másik elfogadó szeretetével, a különbözőségekre való nyitottsággal, a közösségért való munkával, az Istenben való örömlét mindennapi kifejezésével.
Gondoskodás
Van egy kedves idézetem, amelyet a közösségünk vászonszatyorra is nyomtatott, így gyakran magammal tudom vinni: „Elesni, felállni, koronát igazítani, továbbmenni.” Az eredetére ugyan nem találtam nyomokat, feltehetőleg nem a Bibliából származik. Mégis annyira szépen illusztrálja, milyen dolog a király lányának lenni! Krisztus nem olyan király, akinek csak követelései vannak! Ő szeretettel hív és vár az országában, ahol bár vannak játékszabályok, de sokkal fontosabb az, amit ő tud nekünk nyújtani: biztonságot, elfogadást, feltétlen szeretetet. Mellette nem kell szégyenkeznünk: vállalhatjuk a sebezhetőségünket, velünk van, amikor elbukunk, segít felállnunk, leporolja a ruhánkat, megigazítja a koronánkat, megölelget és ismét utunkra bocsát.
Szeretet
Ez az atyai-anyai, pártfogó, nekünk mindig jót akaró, belső útjainkat egyengető szeretet az, amely nem alattvalókká tesz bennünket, hanem kibontja istengyermeki énünket.
Kaphattunk akármilyen gyermekkort, sérülhettünk akármennyit az életünk során, a Király lányaként vagy fiaként meghívottak vagyunk egy más minőségű szeretetkapcsolatba.
Olyan kapcsolatba, amely küldetést, célt ad nekünk, de amelybe bátran visszaszaladhatunk, amikor a külvilág túlságosan ijesztővé és bizonytalanná válik. Ahonnan eljönni szabad, ahova visszatérni jó. A szeretetkapcsolatba a Királyunkkal, aki megelőlegezett bizalommal a legnagyszerűbb első lépésként már önmagát adta értünk.
Szeretetkapcsolatba azzal a Krisztussal, aki győz, aki kormányoz, aki uralkodik.
Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Mattioni Eszter: Krisztus Király, Székesfehérvár-Almássy telepi kápolna hímeskő-mozaik oltárképe.