Szemelvények Szent István Intelmeiből

Szent István a Magyar Királyság első, keresztény uralkodója és egyben alapító atyja volt, aki 1027-ben fiának, a négy évvel később tragikusan elhunyt Szent Imre hercegnek írt megfontolandó tanácsokat, gondolatokat és eszméket arról, hogyan legyen Istenhez méltó, hűséges, igazságos és alázatos uralkodó. A latinul fogalmazott Intelmek mondanivalójában ma is találunk érvényes igazságokat, amelyek nem csupán a keresztény vezető, hanem minden Krisztus-követő számára megfontolandók.

Ezek közül idézünk néhány szemelvényt.

„a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass […]; enélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük.”

(I. A katolikus hit megőrzéséről)

Jézus maga mutatott példát alázatosságával, hogyan legyünk szolgái felebarátainknak, ha mi magunk elsők akarunk lenni. Akár szülők, csoportvezetők, kisfőnökök, plébánosok, vállalatigazgatók vagy országok vezetői vagyunk, keresztényként kötelesek vagyunk hitelesen, önazonosan élnünk Krisztusban. A munkánk vagy mindennapi tevékenységeink által is tanúságot kell tennünk a Szentháromság mellett, nem elég ékes vagy üres szavakkal és külsőségekkel hitvallónak lennünk.

Szent István pontosan tudta, hogy nemcsak a Mennyei Bíróság színe előtt, de földi életünk során is előbb vagy utóbb felelnünk kell tetteinkért, illetve azokért felelősséget kell vállalnunk.

Váltsuk tehát tettekre a hit ajándékát!

„Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. […] uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod.”

(IV. A főemberek és vitézek tiszteletéről)

Amikor az Intelmek íródtak, a nemzet fogalma egészen mást jelentett, abba csupán a rangot és tisztséget viselők tartoztak bele. Bár e fejezet a „főemberekről és vitézekről” szól, Szent István később a közemberekre is kitér. Ha a mai állapotokra akarnánk fordítani, az ország egész népére vonatkoztathatjuk a béke parancsát, a gyűlöletkeltés tilalmát. Bölcs királyunk semmiképp sem az „Oszd meg és uralkodj!” kegyetlen és ravasz elve alapján kívánt eljárni. Ne gondoljuk tehát különbnek magunkat másoknál, ne azt keressük a testvérben, ami a hibája, vagy ami szétválaszt minket! Találjuk meg, hogyan lehetünk a béke eszközei egy olyan világban, amelyben annyi széthúzás és összetűzés uralkodik!

„A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. […] Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod.”

(VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról)

Szent István korában a soknyelvű, sok népű Hungáriának az államnyelve a latin volt, de a többségi magyarokon kívül éltek itt már néhány évszázada keresztény szlávok, pogány besenyők, kölpények, muzulmán böszörmények, és éppen első királyunk meghívására költöztek szép számmal az országba németajkú, latinajkú és görögajkú lakosok. Jézus tanítása nemcsak a zsidóknak szólt, és Pál apostolon keresztül a pogányokhoz– végül pedig a pogány magyarokhoz is eljutott az Evangélium.

Ez azonban nem történhetett volna meg, és ma sem lehetséges, ha az idegen, furcsa vagy számunkra ellenszenves felebarátra nem tudunk Isten szerető szemével tekinteni – még ha különbözik is tőlünk!

A különbözőség, sokszínűség gyümölcsöző, és a Mennyei Atya számára is kedves, hiszen nem egyformának teremtette az embereket, hanem mindenkinek más és más személyiségjegyeket, tálentumokat osztott. Tanuljuk meg befogadni, elviselni egymást szeretetben!

„megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: »Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.« Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. […] Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.”

(X. A kegyességről és az irgalmasságról, valamint a többi erényről)

Ha pedig csak azokat szeretjük, támogatjuk, csak azokkal vagyunk hajlandóak szóba állni, akik a saját köreinkhöz tartoznak, „nem leszünk különbek a pogányoknál, akik megteszik ugyanezt”. A türelem, alázat, szelídség, mértékletesség, becsületesség és tisztaság kortól független értékek, amelyekre ma is éppolyan szüksége van a társadalomnak, mint ezer évvel ezelőtt. Talán éppen egy kis szelídségre, vagy jó nagy adag alázatra van szükségem most az életemben? Talán pont a mértékletesség hiányzik, ami miatt nem jutok előre? Szent István erényei a keresztény személyiség minden részletére kiterjednek, az ő számára nincs megalkuvás akkor, ha valóban az életszentségre akarunk törekedni!

^{Az idézetek Kuruc Ágnes fordításai; a teljes fordítás elérhető a mek.oszk honlapon.}