A hála adja a „tollat” a kezembe

Olvasási idő: 3 perc

A hála adja a „tollat” a kezembe, miközben a költő híres sorai jutnak eszembe: „Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével.” (Kosztolányi Dezső) ^[1] Sok embernek vagyok hálás, családomnak, barátaimnak, szűkebb és tágabb közösségem tagjainak, köztük Chiara Lubich-nak, akitől az egység karizmáját tanultam. Nagy Iskola volt, ma is az: hogyan lehet út az ember Istenhez, aki „cserébe” megajándékoz jelenlétével. Gyönyörű, kalandos, de küzdelmes pálya. És akkor jön valaki a messzi Argentínából, aki mellém szegődik és

„magyarázza az írásokat”, amikor szavakba önti a számomra megfoghatatlant.

Például így:

„Korunkban, melyet az fenyeget, hogy technológiában gazdag, emberségben viszont szegény lesz, eszmefuttatásunknak az emberi szívből kell kiindulnia. Csak akkor tudjuk értelmezni korunk újításait és csak akkor tudjuk újra felfedezni a valóban emberi kommunikációhoz vezető utat, ha

spirituális nézőpontot sajátítunk el és visszanyerjük a szív bölcsességét.

A szív, melyet bibliai értelemben a szabadság és az élet legfontosabb döntéseinek középpontjaként értelmezünk, a teljesség és az egység szimbóluma, de érzelmeket, vágyakat, álmokat is magába foglal, mindenekelőtt pedig az Istennel való találkozás helye az emberben.

A szív bölcsessége tehát az az erény, amely lehetővé teszi számunkra az egész és a részek, a döntések és következményeik, az erősségek és a gyengeségek, a múlt és a jövő, az én és a mi összekapcsolását. (…)

Ez a bölcsesség a Szentlélek ajándéka, vele válik lehetővé, hogy Isten szemével lássuk a dolgokat, megértsük az összefüggéseket, a helyzeteket, az eseményeket, és felfedezzük értelmüket. E bölcsesség nélkül az élet ízetlenné válik, mert éppen a bölcsesség (sapientia) – amely latinul az íz (sapor) szóval hozható kapcsolatba – adja az élet ízét.”^[2]

Vagy amikor ítélkezni támad kedvem, ezt mondja^[3]:

„Ma is feltehetünk magunknak néhány kérdést. A világ földjére gondolva: le tudom-e győzni annak kísértését, hogy „mindenkit egy kalap alá vegyek”, hogy ítélkezéseimmel másokat rendbe tegyek? Aztán a szív földjére gondolva: őszintén keresem-e a bennem növekvő ártalmas növényeket, és elszántan dobom-e őket Isten irgalmának tüzébe? És a felebarátok földjére gondolva:

van-e bölcsességem meglátni a másokban rejlő jót anélkül, hogy korlátoltságuk és lassúságuk miatt csüggednék?”

De amivel a szívem közepébe talált, az az a néhány üdvözlő szó volt, amivel legutóbbi magyarországi látogatásakor köszöntötte a Vakok Batthyány-Strattmann László Otthonának lakóit 2023. április 29-én:

„Köszönöm, Igazgató Úr, hogy ezt a találkozást Szent Ferenc imájával kívánta elkezdeni, mely egy egész életprogram! Hiszen Szent Ferenc mindig azt a kegyelmet kéri, hogy ahol valami nincs, ott én tudjak valamit adni, hogy ahol valami hiányzik, ott én tudjak valamit tenni.

Együtt járunk a valósággal, úgy fogadjuk el a valóságot, ahogy elénk jön, hogy elő tudjuk mozdítani, tovább tudjuk léptetni.

Ez tiszta evangélium!

Jézus azért jött, hogy a valóságot elfogadja olyannak, amilyen, és azt előmozdítsa. Könnyebb lett volna neki eszméket, ideológiákat elővenni és azokat terjeszteni, a valóság figyelembevétele nélkül. Ez az evangéliumi út, ez Jézus útja! Ez az, amit Ön, Igazgató Úr, Szent Ferenc imájával ki akart fejezni. Köszönöm!”

Én is csak ezt tudom mondani: Köszönöm Ferenc pápa! Életem szüleimtől, egész családomtól, barátaimtól, szűkebb és tágabb közösségeimtől kapott mozaikdarabkáit új harmóniába rendezted. Hála érte!

_{[1] Kosztolányi Dezső: Édes Anna, Helikon Kiadó, 2022
[2] Ferenc pápa üzenete a tömegtájékoztatás 58. világnapja alkalmából 2024. május 4-én
[3] 2023. július 23., Angelus}