Benedek pápa sokat tett a visszaélések feltárásáért

Amikor a Città Nuova kérésére leírom, hogy a visszaélések témájában mennyire fontos lépéseket tett Benedek pápa, jól tudom azt is, hogy az áldozatok azt gondolják, tehetett volna ennél sokkal többet is.

Egy egyházmegyéért vagyok felelős Írországban, abban az országban, amelyet erőteljesen sújt a probléma: sok a papok és szerzetesek által kihasznált kiskorú. Pontosan tudom, hogy ezen a területen soha nem lehet eleget tenni ahhoz, hogy begyógyítsuk a sok sebet, és bár elsősorban a kiskorúak ellen elkövetett visszaélésekről beszélünk, sokan mások is szenvedtek el járulékos károkat, amikért szintén felelnünk kell.

Amikor Benedek pápa érdemeit nézzük, azt se felejtsük el, hogy – mint azt a Hittani Kongregáció volt ügyésze, Scicluna érsek nemrég elmondta a Crux-nak adott interjújában – Ratzinger pápa már bíborosként is foglalkozott a visszaélések ügyével, és elsőként nézett szembe a klerikális abúzus „sötét arcával”, aztán 2010-ben jogszabálymódosításokat is kezdeményezett, új előírások születtek a pedofília ellen.

Intézkedései a zéró tolerancia irányába mutattak,

tehát a kiskorú elleni szexuális visszaélést elkövető pap nem folytathatta papi tevékenységeit.

Ratzinger bíboros már 2001-ben, különböző szakértők és kánonjogászok bevonásával elkészítette egy új törvény vázlatát, amit aztán II. János Pál pápa motu proprio /”saját kezdeményezésre”/ Sacramentorum Sanctitatis Tutela /”a szentségek szent mivoltának védelme”/ címmel kiadott. Ez a törvény arra kötelezte a püspököket, hogy a papok és szerzetesek ellen felhozott minden hiteles vádat küldjenek el Rómába. 2010-ben Benedek – már pápaként – tovább módosította ezt a törvényt, a változtatások a zéró tolerancia irányába mutattak. Még egyszer visszatérve a 2001-es évre: Ratzinger bíboros meggyőzte II. János Pál pápát, hogy úgy adja ki a rendeletet, hogy az évtizedekkel korábban elkövetett bűnökkel vádolt papokat is fel lehessen menteni a hivataluk alól.

Felejthetetlenek a Colosseumban mondott szavai, melyek 2005-ben hangzottak el a Via Crucis közben: „Mennyi szenny van az egyházban, és éppen azok között, akiknek a papságban egészen Őhozzá kellene tartozniuk!”.

Pápasága nyolc éve alatt minden héten szentelt időt arra, hogy áttekintse az abúzussal vádolt papok ügyeit, amelyekben döntést kellett hozni. Köztudott, hogy pontifikátusa utolsó két évében majdnem négyszáz papot mentettek fel hivatalukból kiskorúak ellen elkövetett visszaélés miatt.

Ő volt az első pápa, aki találkozott az áldozatokkal. Első ízben 2008-ban az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása során tett így, és gyötrő fájdalmat érzett a találkozás nyomán. A későbbiekben is sor került hasonló találkozásokra. Egy 2022-es levelében leírta a tanulságokat:

„megértettem, hogy mi magunk is részesévé válunk az igen nagy véteknek, ha nem akarjuk észrevenni,

vagy nem a szükséges eltökéltséggel és felelősséggel viszonyulunk hozzá, ahogyan gyakran megtörtént, és megtörténik ma is”.

^{Benedek pápa a dolgozószobája ablakából nézi a Szent Péter teret}

A Müncheni Főegyházmegye visszaélési jelentésére, melyben őt magát is eltussolással vádolták, tavaly egy levélben válaszolt, és ebben az emeritus pápa pontról pontra válaszolt a kifogásokra. Benedek pápa itt is megerősítette: „Akárcsak e találkozások alkalmával, most is csak mélységes szégyenemet, hatalmas fájdalmamat és őszinte bocsánatkérésemet tudom kifejezésre juttatni a szexuális visszaélés valamennyi áldozata iránt”. (A levél teljes terjedelmében itt olvasható.)

Különleges jelentőséggel bírt az a lelkipásztori levél, amit Benedek pápa 2009-ben írt a visszaélésekről az ír katolikusoknak. A levél ma is nagyon aktuális. A pápa rögtön az elején megállapítja: „mélyen felkavartak azok a hírek, amelyek szerint az ír egyház tagjai, különösképpen papok és szerzetesek, törékeny lelkű fiúkkal és fiatalokkal szemben követtek el szexuális visszaéléseket”. Elismerve a sebek mélységét és a téma összetettségét, Ratzinger pápa realistán megjegyzi: „Senki ne gondolja, hogy ez a gyötrelmes helyzet rövid időn belül megoldódik”.

A levelet elküldték a világ összes püspökének, egyrészt azért, hogy mindenki elolvashassa, mit gondol a pápa erről a témáról, másrészt, hogy hangsúlyozzák a püspökök kötelességeit. E levél kétségtelenül kihívó szavain érdemes elgondolkodni a püspököknek és mindazoknak, akik vezető szerepet töltenek be az egyházban. Benedek őszintén beszélt az ír püspökökkel: „Nem lehet tagadni, hogy néhányan közületek és elődeitek közül mulasztottatok, olykor súlyosan, a hosszú idő óta fennálló kánonjogi normák betartásában a fiatalokkal szemben történt szexuális visszaélések ügyében. Komoly hibákat követtek el a vádak kezelése kapcsán. Megértem, milyen nehéz volt felfogni a probléma elterjedt és összetett voltát, megbízható információkhoz jutni és igazságos döntéseket hozni (…). Mindezzel együtt el kell ismerni, hogy a dolgok megítélésében súlyos hibák történtek és az egyházkormányzás terén is voltak mulasztások. Ez komolyan aláásta a szavahihetőségetekbe és hatékonyságotokba vetett bizalmat”.

Benedek nagyon is tudatában volt, hogy az egyház életében maradandó nyomot hagy ez a sötét fejezet, az egyház által megbízott laikusok, papok és szerzetesek részéről elkövetett pedofília miatti botrány. Pápasága alatt különböző intézkedéseket hozott és jó gyakorlatokat vezetett be. Azonban az ír katolikusoknak írt levelének egy különösen is jelentős mondatában – az ír katolikus egyház történetére gondolva – Benedek pápa tett egy olyan megjegyzést, amit meg kell fontolnia annak, akit érdekel az egyház és az evangelizáció. A kiskorúak elleni visszaélésből származó szörnyű kárra utalva, Benedek pápa megemlékezik az áldozatok és családjaik életében fellépő tragikus következményekről, ugyanakkor nyíltan megállapítja, hogy a visszaélések „annyira elhomályosították az Evangélium fényét, amennyire évszázadok üldöztetései után sem került sor”.

Nos, Benedek pápa jól tudta, hogy egy olyan korban, mely az egyházban nagy átalakulást hoz, Isten népét mélyen felkavarja a visszaélések témája. Csak Isten tudja, hogy az utóbbi évek magányos elvonultságában mennyit szenvedhetett, böjtölhetett és imádkozhatott az emeritus pápa. Talán ez volt a legnagyobb hozzájárulása, amit az egyháznak adott a visszaélések elleni küzdelemben.