Chiara Lubich és Ferenc pápa a női vezetőkről és a szerető szolgálatról

Matt Driver moderátor:

Tudjuk, hogy Ferenc pápa aktív támogatója a női vezetőknek, egyre több nő vesz részt a Katolikus Egyház struktúrájában. Austen Ivereigh, Ön dolgozott Ferenc Pápával a könyvén. Elmondaná, miért tartja fontosnak a pápa a női vezetőket és mire számít? Mi az, amiben a férfihoz képest más egy női vezető?

Austen Ivereigh

Brit író és újságíró. Az Oxfordi Egyetem Kortárs Egyháztörténeti Tanszékének tanára. Két, Ferenc pápáról szóló életrajz: „A nagy megreformáló” (The Great Reformer, 2014) és a „Sebzett pásztor” (Wounded Shepherd, 2019) szerzője. Társszerkesztője Ferenc pápával a karácsonykor megjelent Álmodjunk együtt. Út egy jobb jövő felé c. könyvnek.

Válaszként először Maurizio Gentilini könyvét (Chiara Lubich: az egység prófétája) idézném, egy bekezdése nagyon megérintett.

Azt állítja, hogy Chiara példája és tapasztalata segítette az egyházat abban, hogy ne idealizálja a női példaképeket, hanem a maguk valóságában lássa őket. Ferenc pápa célja, hogy a nőket beemelje az egyház struktúrájába. A második könyvem kapcsán is beszéltem több nővel Rómában, akik szintén arról számolnak be, hogy Ferenc pápa alatt új ajtók nyílnak meg a nők számára, főleg az elmúlt két évben. Több kulcsfontosságú pozíciót immár nők töltenek be.

Mialatt vele együtt írtam a könyvet, tanácsadónak nevezett ki 6 világi nőt abban a testületben, amely a Vatikán pénzügyeiért felelős, szinte minden világi pozíció nőknek lett kiosztva. Abban a kivételes helyzetben voltam, hogy meg tudtam kérdezni erről. Nagyon érdekes válaszokat kaptam! Megpróbálom összefoglalni, hogy Ferenc pápa merre tart.

Az angolszász világban, amelyet egyfajta liberális feminizmus ural, Ferenc pápát óvatos újítónak tekintik, aki bár ajtókat nyit meg a nők előtt, de csak elodázza a nagy kérdést, a nők felszentelését. Én azt gondolom, hogy ez egy helytelen megítélése Ferenc pápának.

Míg a felszentelés kérdésében nincs változás, Ferenc pápa azt mondja, hogy tévesen a felszentelés kérdését összekeverjük a hatalommal. Az igazi probléma valójában régóta fennáll az Egyházban, ez a vezetés és a szentség összemosása.

A kérdés maga a vezetőség, nem csupán a klérus. Hogyan lehet létrehozni a szolgálat kultúráját? És

Ferenc ebben látja a nők kulcsfontosságú szerepét, a nőket saját szerepükben emeli be pozíciókba, nem mint papok, hanem, mint szerzetesnővérek, mint fokolarinák, mint világi nők stb. És így teszi lehetővé, hogy a nők részesei legyenek a döntéseknek.

Ahhoz, hogy megértsük Ferenc pápa reformját, meg kell értenünk a peremen lévők és a középpontban lévők dinamikáját. Akkor történik változás, ha a középpont megnyílik a perem felé. Ez az evangéliumi dinamika. Ennek értelmében az ő feladata, hogy megnyissa a középpontot, vagyis a Vatikánt a peremen lévőknek, vagyis a nőknek.

Ferenc pápa azt állítja, hogy a Szentlélek már most eláraszt minket az ajándékaival, de mi ezt mégsem vesszük észre. Elmondja, hogy Amazóniában szinte a nők vezetik az Egyházat, mint ahogy annyiszor a nők vezetik az Egyházat a mi országunkban is, de mi ezt nem vagyunk hajlandók elismerni. Igazgatják az iskolákat, jótékonysági gyűjtéseket, kórházakat, ezeket a területeken legtöbbször már mind ők irányítanak. Mégsem gondolunk rájuk, mint vezetőkre. Ezeket a nők álltal betöltött posztokat kellene a püspököknek nyilvánosan elismerni.

Moderátor:

Amikor kineveztek, a legmagasabb rangú nőnek hívtak a Vatikánban. Hogyan befolyásolta a gondolkodásodat Chiara példája, különösképpen a mostani munkádat?

Francesca di Giovanni

Olasz jogász, a Szentszéki Államtitkárság Államokkal fenntartott Kapcsolatok részlegének többoldalú ügyekért felelős helyettes államtitkára 2020. januárja óta. 1993 óta dolgozik a Vatikánban, és az első nő ilyen kulcsfontosságú szentszéki tisztségben.

Tizennégyévesen találkoztam a Fokoláre Mozgalommal, életemben először éreztem, hogy lehetséges az evangéliumot életre váltani. Ekkor értettem meg az Atya szeretetét, aki azt akarja tőlünk, hogy testvérek legyünk, bőrszíntől, vallástól vagy a társadalomban betöltött szerepünktől függetlenül. Jézus tanítása, „Legyenek mindnyájan egy” volt az életem vezérfonala.

1993-ban kezdtem el a Vatikánban dolgozni, különböző ügyekkel foglalkoztam. Mindvégig az egység iránti vágy irányított. Munkámban is mindig az egységre törekedtem.

Ferenc pápa emlékeztet minket arra, hogy a kapcsolódásokból születő bizalom minden kapcsolat alapja, ezek csak a találkozások kultúrájából nőhetnek ki, amelyben minden hang számít, mindenki növekszik, hidak épülnek, és mindenkit bevonnak.

2020 elején, amikor a pápa azt nyilatkozta, hogy reméli, Rómában több vezető tisztséget kapnak majd, igazság szerint nem gondoltam ilyesfajta munkára. Ezt a pozíciót még sosem töltötte be nő ezelőtt.

A világban történő rengeteg szenvedés és szörnyűség ma ugyanúgy része az emberiség kiáltásának. „Atyám, Atyám, miért hagytál el engem!” – kiáltja Jézus a kereszten, és Chiara arra kért minket, hogy halljuk meg ennek a kiáltásnak a visszhangját. A Fokoláre alapítója az Atyára hagyatkozásban látta a kulcsot, amely az egységet újra létrehozza Istennel és az emberek között egyaránt. Úgy gondolta, hogy az egységen kívül ahhoz is hozzájárulhat, hogy a nők megtalálják az Egyházban a helyüket. Mária lesz az, aki megmutatja nekünk, nőknek, mi a mi küldetésünk a kereszténységben. És nekünk közre kell működni, hiszen ez egy jel lehet. Ezt kérte tehát Chiara.

Még egy gondolatot adnék hozzá. Két hete találkoztam a pápával, és azt mondta, szükségünk van a női aspektusra, a szemléletre, amelyet csak a nők tudnak ajándékozni. Kétszer-háromszor is elmondta ezt!

Moderátor:

Manapság egyre több a női vállalkozó, Elizabeth Wallin is, aki Amerikából csatlakozik hozzánk. Ő olyan nőket segít, akik a börtönből szabadulva munkába szeretnének állni. Biztosan tudnál beszélni arról, hogyan tapasztaltad meg fiatalon Chiara vezetését, és a munkád a Poject Liában hogyan tükrözi ezeket az eszményeket.

Elizabeth Wallin

A Project Liának, egy nonprofit szociális vállalkozásnak alapítója és ügyvezető igazgatónője. A Project Lia az igazságszolgáltatás által érintett nők részére létrehozott fenntartható, közösség-orientált program kialakításán és fejlesztésén dolgozik. Az elmúlt 4 évben Elizabeth fő célja a közösségi erőforrások újraelosztása, a kérdés által közvetlenül érintettek szavainak kihangosítása és a missziót támogató üzleti tevékenységek elősegítése volt.

Visszagondolva, amikor fiatal voltam, Chiara hatása nagyon egyedülálló volt, mivel én New Yorkban nőttem fel, egy nagyon sokszínű városban. A saját családom szintén sokszínű volt, édesapám egy kisegyház tagja volt, míg édesanyám római katolikus.

Később egy nemzetközi iskolában is többféle kultúrából jövők vettek körül, és miközben más vallásokról és azok értékeiről tanultunk, feltűnt a hasonlatosság Chiara mozgalmának alapelveivel, mint például az embertársainkért adni az életünket.

Fiatalkoromban Chiara üzenete, a radikális szolidaritása és a kölcsönös szeretet elve volt az, ami legjobban megérintett.

A munkámon keresztül a Project Liában és ezekkel a nőkkel dolgozva – akik a mi társadalmunkban nagymértékben perifériára vannak szorítva – jól tükröződik a lelki közösség ebben a fajta együttműködésben.

A kérdés, hogy hogyan élünk manapság egymással egységben, és milyen szerepet tölt be az üzleti élet ebben. Egy másik módja, hogy ezeket az eszméket ne csak otthon éljük, hanem a munkahelyeken is és a társasági életünkben is. Chiara hasonlóképpen festette le Jézust, aki nem csak otthon volt, hanem az élet minden területén részt vett.

A beszélgetés visszahallgatható ezen a New City Press által nyilvánossá tett linken. A másik két megszólaló gondolataiból egy előző cikkben közöltünk részleteket.