Hol az emberiség másik fele? – Chiara Lubich és nők vezető pozícióban

Mikor az Új Város korábbi főszerkesztője, jelenleg Angliában élő Bartus Sándor barátunk egy közösségi csoportban felhívta a figyelmet a közelgő eseményre, a fellobbanó érdeklődésre való tekintettel még egy magyarra szinkronizált zoomközvetítés is létrejött. Íme néhány gondolat a két első előadótól, Chiara Lubich történész-életrajzírójától és egy női nagykövettől.

Matt Driver moderátor felvezetésében elmondta, a beszélgetés egyik apropója Chiara Lubich új életrajzának (két, amerikai és brit) – angol nyelvű megjelenése volt. Ez az első olyan Lubich-életrajz, amely a széleskörű katolikus mozgalom alapító vezetője („leaderje”) életének a történelmi hátterét is bemutatja.

Matt kiemelte: nagyon érdekesnek találta a könyvben, hogy Chiarát roppant korán vezetőnek választották. 18 éves kora körül már egy 3 éves program vezetője volt az Actio Cattolicánál. És az elmúlt 40 évben ő maga is azt tapasztalta, hogy mindig nő volt a Fokoláre Mozgalom vezetője (elnöke).

Maurizio Gentilini

A nemrég megjelent „Chiara Lubich: az egység prófétája” című biográfia szerzője történész és levéltáros. Jelenleg az olasz fővárosban a Bölcsészettudományok Országos Kutatási Tanácsánál dolgozik.

Történészként próbálom megválaszolni Matt kérdését, hogy mikor kezdődött és hogy alakult Lubich vezetői stílusa, főleg mint spirituális vezető. Chiara egy karizmatikus és lelki vezető volt, szemlélője és szereplője is a 20.századnak. Nehéz elhelyezni úgy, ahogy általában közszereplőket szoktunk besorolni.

A karizmája a második világháborúban született, amikor halállal, pusztítással kellett szembenéznie, egy reménytelen időszakban. Chiara megtapasztalta, hogy Isten szeretet, és Atyaként fedezte fel. Chiara és társai az első keresztény közösségek életvitelét választották, amikor senki nem nélkülözött. Közösségekben éltek a názáreti család mintájára – ez a fokolár: világi emberek kis közösségei, akik arra lettek meghívva, hogy Jézus ajándékát hívják életre. Chiara és első társai csak a Szentírást vitték magukkal, és sokat elmélkedtek, főleg Jézus tanításain. A kulcs az egység volt, a „Legyenek mindnyájan egy” János evangéliumából, egység Istennel és egység az emberekkel. Ez volt életük célja és Chiara karizmája, egy női karizma.

Abban a korban ez sok nehézséget hozott az egyházban, a tradíciókkal szemben. Például a második vatikáni zsinat alatt, 1963 októberében, Leo Suenens bíboros-teológus elhíresült, zsinati atyákhoz intézett beszédében megkérdezte az egybegyűlteket: „De hol van az emberiség másik fele?” A másik fél alatt a nőket értette az egyház életében. Ez nagyon provokatív kérdésnek számít, egy bizonyos teológiai megközelítést alapjaiban rengethet meg.

A zsinaton a több mint 2000 résztvevő közül csupán 23 nő ült a sorokban, világi és egyházi személyek, egyfajta szimbolikus jelenlét.

Ekkor még ilyen erősen korlátozta a nők részvételét az egyházi közszereplésben a hagyományok, a kultúra, a gondolkodásmód. Mint tudjuk, Istent is férfiként ábrázolják, és ez az idők során az egyetlen kritériuma lett az Isten ábrázolásának.

Chiara programját, a Mária Művének is nevezett Fokoláre Mozgalmat Suenens bíboros beszédével egyidejűleg, 1963-ban ismerte el hivatalosan a Katolikus Egyház.

Egy évvel később, 1964-ben VI. Pál pápa jóváhagyta, hogy a Fokoláre Mozgalom vezetője világi ember legyen. Mérföldkő ez a katolikus egyház történetében.

Később, mikor Chiara megkérdezte II. János Pál pápát, hogy lehetne-e a mozgalom vezetője mindig nő, a pápa azonnal beleegyezőleg válaszolt. Az 1988-ban Mulieris Dignitatem kezdetű, a női méltóságról szóló pápai apostoli levél szerkesztésénél Chiara mint tanácsadó közreműködött. Chiara mindig hangsúlyozta a nők szerepét az egyházban is. Ugyanakkor ezt sohasem jogkövetelésként vagy számonkérő jelleggel tette. Sok intuíciója, amely a nehézségek közepette született, még csak most bontakozik ki vagy kibontásra vár. Párbeszéd és testvériség például a fő szlogenjei között voltak, fontosnak tartotta a dialógust. Neki ez azt jelentette, hogy saját közössége és egyháza egymás mellett halad más közösségekkel, más vallásokkal, az egyetemes testvériség nevében, az aranyszabály alapján, amely minden nagy világvallásban jelen van.

Moderátor

A nők egyre több szerepet töltenek be mindenütt, például a klímaváltozási tárgyalásokon is, és öt éve Anglia egy nőt nevezett ki Őfelsége Szentszéki nagykövetévé. Sally, szerinted a nők nagykövetként mit adnak ehhez a szerephez?

Sally Axworthy

2016. szeptemberében nevezték ki Őfelsége II. Erzsébet brit királynő vatikáni brit nagykövetévé. Korábbi feladatai közül néhány: volt Észak-Afrika társ-főosztályvezető, Nagy-tavak, Kelet-Afrika és Szomália főosztályvezető, valamint az Indiai Vállalati Szolgáltatások igazgatója.

Ez a kérdés kényes, megpróbálom általánosítások nélkül megválaszolni. 88 nagykövetből 18 nő. Egyre több helyen előfordulnak a nők, világi helyeken is, mint nagykövet a világ egyre több országában, az ENSZ-ben, a NATO-nál.

Az első ok, amiért ez fontos, az a reprezentáció. Igyekszünk, hogy a diplomatáink a társadalom összetételét tükrözzék, legyenek köztük nők, színesbőrűek, mozgáskorlátozottak, így tudjuk az országunkat képviselni.

Másodsorban, azt gondoljuk, hogy az élet minden területén fontos a sokféleség, mert így többféle látásmód érvényesül. Angliában vagy talán a világban máshol is létezik az úgynevezett 30%-os klub, ami azt propagálja, hogy minden cégnél minimum 30% nő legyen a vezetőségben. Azt állítják, jobban teljesítenek azok a cégek, ahol ez megvalósul. Az olyan ország, ahol több nő van jelen a közéletben, a politikában, kevésbé valószínű, hogy háborút indít, vagy emberiségi jogokat sért meg. Ezeken a helyeken jobb az egészségügy, és hatékonyabban küzdenek a korrupció ellen.

A harmadik ok pedig, hogy a nők jobban megértik a nőket érintő ügyeket. Sok példát tudnék hozni, de például Anglia előző miniszterelnöknője, Theresa May sokat tett a modern rabszolgaság ellen, ami 70%-ban érint nőket.

Most pedig a vitatott részről szólnék, arról, miért más a női vezetés. A kutatások azt mutatják, hogy átlagban a női agy empatikusabb, míg a férfiak agya jobb a rendszerek megértésében és felállításában. Más kutatás pedig azt találta, hogy ezek a különbségek nem csak biológiaiak, hanem a társadalomból is adódnak, amelyben felnövünk, más szóval okuk nem csak a genetikában, hanem a környezetben is keresendő.

Az empátia egy nagyon hasznos eszköz a diplomáciában, a nagykövetek hidak különböző kultúrák között, és a diplomatának szüksége van sok mindenre, amiben a nők jók: mások meghallgatására, megértésére…

Konfliktusok, háborúk esetén a nők nem csak jobban megérintődnek, hanem pozitívan befolyásolhatják azok kimenetelét is. Amikor nők is részt vesznek a tárgyalásokban, az eredmény akár 30 %-kal is tartósabb lehet.

Mindezek ellenére, mint tudjuk, a nők továbbra is alulreprezentáltak a vezető szerepekben. Hogyan tudjuk ezt megváltoztatni? A 30 %-os klub azt mondja, minimum 30 %-os női jelenlétre van szükség vezető szerepekben ahhoz, hogy ne csak egy reprezentált kisebbségként jelenjenek meg, hanem valódi változást tudjanak létrehozni.

Más azt mondja, hogy nehéz egy olyan struktúrába helyezni a nőket, amit férfiak számára hoztak létre, inkább magát a struktúrát kell megváltoztatni.

A hatalomra ne egy olyan dologként gondoljunk, amit megszerezni akarunk, hanem inkább mint egy attribútum, ami segít a hatékonyságban, és a változás eszköze lehet.

Így jutunk el a női vezetőkhöz a Katolikus Egyházban. Számomra Chiara Lubich egy remek példája a magabiztos női vezetőnek egy olyan világban, amely nem segíti a nőket abban, hogy vezetőkké váljanak. Szent Hildegárd és Ward Mária szintén jó példák erre. Őket maga a cél motiválta és nem a dicsőség vagy hírnév.

A sokszínűség nem egyesek kirekesztésről, hanem inkább másik integrálásáról szól, a nők bevonásáról, nem pedig a férfiak kizárásáról.

Egy thai buddhista a következőket mondta Chiarának, amikor bemutatta őt tanítványainak: „A bölcs ember nem férfi vagy nő. Amikor valaki a sötétségben villanyt gyújt, nem kérdezi meg, hogy férfi-e vagy nő, aki meggyújtotta. Chiara itt van, hogy átadja nekünk a világosságot, amit megtapasztalt”.

A beszélgetés visszahallgatható ezen a New City által nyilvánossá tett linken.  A másik három megszólaló gondolataiból egy következő cikkben közlünk részleteket.