Ez nem a pártoskodás ideje, fogjuk Isten pártját!

Napjainkban országunknak történelmi válaszra van szüksége. Úgy mondják, vétkesek közt cinkos, aki néma, de mit válaszoljunk, mivel törjük meg a csendet?

A Washington DC-ben lévő Capitoliumot dühös tüntetők tömege támadta meg. Az újságcímek egyenesen demokrácia elleni háborúról beszélnek. Káosz és zűrzavar lett úrrá az Egyesült Államok Kongresszusában, miközben végezni próbálta a választások hitelesítésének rábízott feladatát. Az egész nemzet ideges és aggódik, bár gyakran ellentétes okokból, az ún. szakértők pedig hangoztatják, hogy ők bezzeg előre megmondták! És valóban, van ok az aggodalomra, mert ugyan nem először történik erőszak, de az egyre növekvő lázongás veszélyes, és teret ad a baljós erőknek.

Emberek milliói azzal reagálnak, hogy megosztják gondolataikat a közösségi médiában, mintha a személyes szakértelmük megoldaná nemzeti válságunkat. Úgy gondolom, ahelyett, hogy politikai hűségünket fejezzük ki, hogy elítéljük vagy megvédjük Trump vagy Biden megválasztott elnököt, hogy a nyári zavargásokat összehasonlítjuk a Rotunda és a kongresszusi terem lerohanásával, vagyis ahelyett, hogy állást foglalunk valamelyik oldalon,annak van itt az ideje, hogy visszavonuljunk, imádkozzunk, meghallgassuk egymást, bűnbánatot tartsunk, megbocsássunk és gyógyuljunk.

Istennek van terve a történelemről, erről a pillanatról is. Hol illeszkedünk ebbe a tervbe? Nem követjük el mindannyian a veszekedés bűnét, még ha nem is politikailag?

Nem szoktunk vitázni és haragudni – melyek az erőszak és a háború összetevői? Jézus azt mondja nekünk, hogy szeressük ellenségeinket, és emlékeztet arra, hogy az Úr, a mi Istenünk szeretete mellett a legfontosabb parancsolat a felebarátunk szeretete.

A vérontás gyökerei a kapzsiság és a becsvágy. Ezt látjuk minden gyilkosságnál, kezdve Káinnal, aki megölte testvérét, Ábelt. Akkor támad erőszak, amikor nem vagyunk hajlandóak elfogadni Isten nagyságát, valamint az emberek közötti békére és megbékélésre vonatkozó tervét. Pedig ez a terv egyszerű: szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat hitvallásuktól, színüktől vagy politikájuktól függetlenül. Egyszerű, mégis nehéz stratégia, de reményt és gyógyulást hoz. Sok jó származhat még ebből a helyzetből is, ha eltávolít minket a bálványimádástól és az emberi vezetőkben való túlzott függéstől, és visszaadja bizalmunkat az imádságban, Istenben és a bizonyosságban, hogy a kihívásokkal egyénileg kell szembenéznünk emberről emberre, egymást szeretve.

Szedjük össze magunkat, Amerika! Ne kiáltsuk ki gonosznak azokat, akikkel nem értünk egyet!

Nem a politikai pártok határoznak meg minket, hanem közös emberségünk. Jézus megtanít minket arra, hogyan bánjunk a legjobban embertársainkkal, még akkor is, ha a nézeteltérés ellenségeskedéssé fajul. „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” (Mt 5,44-45).

A témában megjelentettük Péterfi Gábor történész A demokrácia esélyei – gondolatok a Capitolium ostroma kapcsán című cikkét is.