Ez történik Szíriában és ezért indult petíció a védelmében

Szíria nemrég belépett a háború tizedik évébe. A szíriai rezsim ellen 2011. március 16-án kirobbant felkelések, harcok színhelye már a következő évben – Ferenc pápa szavaival élve – „a darabokban zajló harmadik világháború” egyik fő csataterévé alakult át. Négyszázezer halottnál, ötmillió-ötszázezer menekültnél és hatmillió kitelepítettnél járunk, de valójában senki, még az ENSZ sem képes valós számokat adni. Az ország kimerült.

Geir O. Pederson, az ENSZ szíriai különmegbízottja nemrég ezt nyilatkozta: „Mindenképpen véget kell vetni a szíriai nép katasztrofális szenvedéseinek…

A diplomácia közös kudarcát bizonyítja ez a szörnyű és állandósult konfliktus.”

Hozzátéve, hogy ahhoz, hogy ez a háború véget érhessen, „eddig nem tapasztalt diplomáciai együttműködésre és bátorságra” volna szükség. De kilenc év elteltével sem látszik még a fény az alagút végén. A Szíriából épp visszatért Henrietta Fore, az Unicef ügyvezető igazgatója így kommentálta ezt a tébolyt a 9. évforduló kapcsán: „Miközben a konfliktus a tizedik évébe lép, gyermekek milliói lépnek be életük második évtizedébe, körülöttük háború, erőszak, halál és evakuálás.”

Francesco Tortorella, az AMU (Egyesült Világért Akció) nemzetközi kooperációs projektjeinek felelőse nemrégiben Szíriában járt. A Collegamento CH videóműsor riportere, Stefania Tanesini kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a tavalyihoz képest most főként két dolgot észlelt: „Egyrészt, hogy a szíriaiak a kilenc éves háború mérhetetlen szenvedései ellenére még most is tudnak mosolyogni és másokért élni. Azt mondják helyi munkatársaink: »Attól tudok talpon maradni, ha ajándékozom magam másoknak. Ez bátorít, ez ad erőt az itt maradáshoz.«

Példájuk nagy lecke számomra. Arra tanít, hogy az élet mindig erősebb a halálnál.

Másrészt nagy fáradságot is tapasztaltam, az emberek ki vannak merülve. Ez a Szíriában lévő ’világháború’ nem akar befejeződni, sőt, folytatódnak a terrorista merényletek, és hatalmas gazdasági válság uralkodik.”

Ezután Tortorella hozott néhány szívszorító példát, amelyek jól illusztrálják, mennyire lehetetlen a megélhetés: „Egy alkalmazott vagy egy tanár, akinek tíz évvel ezelőtt a havi fizetése 800 eurónak felelt meg, ma 40-et keres. Az áram napjában csak néhány órára jut el az emberekhez. A családoknak nincs pénzük az egészségügyi ellátásra, ruházatra, fűtésre. A krónikus betegeknek nincs pénzük gyógyszerre. Ez a nemzetközi szankciók következménye is”. Majd hozzáfűzte: „Ezt most mind tetőzi a koronavírus okozta veszélyhelyzet. Kimerült lakossággal találkoztam. Többektől hallottam: »Elég volt! Kérjük, segítsetek, nem bírjuk tovább!«”

A kérdésre, mire van szüksége az embereknek, azt válaszolta, „Mindenre, de főként három terület jut eszembe. Az első az egészségügy: A rákos betegek kezeléséhez szükséges gyógyszerekre. Ahogy ott voltunk, egy férfi jött gyógyszerért az irodánkba. A gyógyszertárban az utóbbi öt napban 8-ról 13 euróra emelkedett az ára. A rokkantaknak szükségük van művégtagokra. Egy lány például, akit eltalált egy autóba rejtett bomba, öt évig volt ágyban fekvő beteg, mert nem kapott kellő ápolást és segítséget. Logopédusra is szüksége van a gyerekeknek. Néhányuk azért nem tud beszélni, mert szemtanúi voltak a testvéreik halálának. Szükség van élelemre, ruházatra, és a fűtéshez gázolajra.

A második a munka: Szükség van arra, hogy újra munkába álljanak. A szíriaiak színvonalas szakmai képzést kaptak a háború előtt, de ez az emberi tőke, a nagyfokú kivándorlás miatt is, mára már elveszett, és újra kell építeni. Van például egy nagyszerű fiatal vízvezeték-szerelő csapatunk, akik újra munkába akarnak állni, és ingyen dolgoznak a tönkrement házak felújításáért azoknál a családoknál, akik haza szeretnének térni: szükségük van szerszámokra és anyagra. Vannak fiatal varrónők, akiknek varrógépekre lenne szükségük.

A harmadik pedig a kapcsolatok: Szükségük van társaságra, segítségre,

hogy beszélhessenek és meghallgassák őket, és ne úgy érezzék, hogy el lettek felejtve.

Fontos lenne, hogy egy nagyobb család tagjainak tekinthessék magukat. Igen, először is éreztethetjük a közelségünket: egy levélen, egy üzeneten, egy mobilon küldött videón, egy üdvözleten keresztül… Nem csak azok felé, akiket a projekteken keresztül segítünk, hanem azok felé is, akik a projektekért dolgoznak, és ugyanúgy szenvednek, mint mindenki, és teljes erejükkel ajándékozzák magukat. Ha szeretnétek, nekünk is elküldhetitek az üzeneteiteket, és majd továbbítjuk nekik Szíriába.”

Közben természetesen Szíriát sem kerüli el a koronavírus járvány. A Città Nuova folyóirat közel-keleti tudósítója, Bruno Cantalamessa írt nemrég arról, hogyan (nem) tudnak szembenézni azzal a kihívással, mely a körülmények miatt fokozottan érinti a népességet: „Szíriában az egész világot fertőző járvánnyal gyakorlatilag nem is foglalkoznak. Talán mert már így is túl sok a baj, nem tetézik még eggyel. A damaszkuszi kormány még márciusban meghozott néhány intézkedést. De az északi és észak-nyugati körzetekben, ahol a kórházak évek óta rendre bombázások áldozatai,

megszállottak és megszállók egyaránt elismerik, hogy még arra sem lennének képesek, hogy kiszűrjék, vannak-e fertőzöttek.

A kurd észak-keleten a hatóságok, úgy tűnik, teljesen figyelmen kívül hagyják a koronavírus kérdést. Ilyen körülmények között a fertőzés terjedése előtt egy jóval szélesebb „autópálya” nyílt meg, mint a Damaszkuszt Aleppóval összekötő M5-ös, melynek megszerzéséért heves harcok dúlnak.

Különben a „darabokban zajló harmadik világháború” színtere nemcsak Szíria. Bevonódott az egész Közel-Kelet, de ide sorolhatóak a dzsihádista merényletek és a nagyhatalmak arroganciája is, a rendíthetetlen nacionalizmusok és a környezet globális mértékű pusztulása, valamint a világjárvány is.

Valóban szükségünk van az eddig nem tapasztalt diplomáciai együttműködésre és bátorságra, sok bátorságra.”

Mindezen történésekre reagálva a New Humanity (a Fokoláre Mozgalom nemzetközi szolidaritási projektjeit képviselő, ENSZ-akkreditált szervezet) a Vatikán támogatásával, valamint számos vallási és civil személyiséggel karöltve egy nemzetközi aláírásgyűjtő kampány keretében ezzel a kéréssel fordul António Guterres ENSZ főtitkár és a nagyhatalmak felé: „Függesszék fel a gazdasági megszorításokat Szíria kormánya felé, hogy az ország népe hozzáférjen a piachoz és a nemzetközi pénzügyi szolgáltatásokhoz, és így elő tudja teremteni a kellő orvosi ellátást és a szükséges pénzeszközöket a COVID-19 vírus elleni védekezéshez.”

Pontosan milyen embargóról is van szó? A háború eleje óra sok állam alkalmazott szankciókat, melyek például az Európa Tanács részéről 2020. június 1-ig vannak érvényben. Objektíven vizsgálva, azaz a politikai szempontokat félretéve, az Európai Unió és az Egyesült Államok arab országra alkalmazott kereskedelmi szankcióinak hatása drámai:

az embargók bevezetését követően a gazdaság gyakorlatilag összeomlott.

2018 májusában az ENSZ közreadott egy jelentést, mely szerint a GDP kétharmaddal csökkent az országban, és ennek okai nagyrészt a szankciókban, tehát nemcsak a háborúban keresendők. Célja tehát a kérelemnek, hogy a Szíria-ellenes nemzetközi szankciók, legalább a járvány idejére fel legyenek függesztve, elérhetővé téve a piacot és a pénzügyi szolgáltatásokat, hogy hozzáférhessenek a szükséges alapokhoz és a megfelelő orvosi ellátáshoz, hogy védekezhessenek a Covid-19 ellen. Maga Ferenc pápa is megemlítette a húsvéti „Urbi ed Orbi” áldás előtti fohászában, hogy „tűnjenek el azoknak az országoknak címzett szankciók, melyek tiltják, hogy a megfelelő támaszt megadhassák állampolgáraiknak.”

A petíció szövege magyar nyelven is olvasható, itt pedig alá lehet írni.