Gázai övezet: küzdelem a napi betevőért

^{Kezdőkép: Al Nada, a 2014-es háborúban a földdel egyenlővé lett, majd újjáépített Beit Lahia városrész}

Ott állok Izrael és a Gázai övezet határán, néhány méterre az immár 15 éve blokád alatt álló területtől. Előttem emelkedik a magas, szürke fal, tetején a szögesdrót nem díszítőelem. Arra készülök, hogy belépjek a világ egyik leglezártabb és legellenőrzöttebb területére, ahol a lakosok alapvető jogait nap nap után megtagadják, reményeiket eltiporják. Gáza mégis ellenáll, szépségben és életerővel.

^{Gyerekek tanulnak Gázavárosban, az Omari mecsetnél} 

Közvetlenül a határ túloldalán a zöldellő földeken gázai parasztokat látok kendővel a fejükön, ami védi őket a már júniusban is forrón tűző nap hevétől. Férfiak, nők és gyerekek hajlongva szedik a gabonát és egyéb terményeket. Mások az ekét húzó lovat fogják, a kisteherautót vezetik a gyűjtőpontra vagy a jószággal foglalatoskodnak.

Gázában minden egyes tett ellenállás az erőszakos megszállással szemben, mely nem csak akkor öl, mikor bombák hullanak a polgári lakosság házaira – mint már 4 alkalommal megtörtént a Gázai övezet megszállása óta –, hanem a hétköznapi megélhetés elé is akadályokat gördít.

A mezőgazdaság súlyos nehézségekkel küzd a hiányos vízellátás miatt: a szervezeti háttér hiányából fakadó problémát évtizedek óta súlyosbítja, hogy a víz elszívását a fő földalatti vízerekből nem lehetett hosszútávon fenntartani. Ez 1967 és 1995 között kizárólagos izraeli ellenőrzés alatt történt, a 2. oslói egyezmény óta (1995) a népesség szükségleteire tekintettel egy kisebb részét a Palesztin Nemzeti Hatóság is ellenőrzi.

A vízellátás jelenlegi romlásának okait Mohammed Al-Bakritól, a Mezőgazdasági Munkabizottságok Uniója (UAWC) palesztin szervezet főkoordinátorától tudhatjuk meg. A gázai földfelszín alatti vízréteg kiürülése rohamosan felgyorsult, mikor az izraeliek elkezdték a keletről nyugatra folyó vizet blokkolni.

Gátakat állítottak fel, szivattyúzták és feltartóztatták a vizet, és így a sós víz, amelynek csak a part mellett kellene jelen lennie, a parttól 2 kilométeres sávban behatolt a földbe. Ez a sós víz nem alkalmas öntözésre, ezért az övezetben már évek óta létrehozott sóelvonó létesítményeken túl a mezőgazdasági termelés fellendítéséért az UAWC nemzetközi együttműködéssel új szennyvíztisztító telepek kiépítését tervezi.

^{Gázaváros kikötőjében a halászok a kisteherautóra pakolják a piacra szánt halat}

Rövid az út az északi határnál elterülő földektől a gázavárosi kikötőig. Útközben az ablakból tanúja lehetek, amint alig néhány kilométert megtéve a vidékről a város felé, teljesen megváltozik a táj. Egymást érik a rendőrségi ellenőrzési pontok, és sorra hagyjuk magunk mögött a szamár húzta kis szekereket, miközben az előttünk nagy sebességgel száguldó autókat követjük.

A kikötőhöz érve sokszínű kép tárul elénk: a tenger sötétkékje, a kis fahajók sárgája és világoskékje, és a mögülük kimagasló mecset fehérje, épp az ellenkező irányban, mint ahova a napnyugta látványáért fordulnánk.

Reggel 6 óra. A halászok szedelődzködnek. Előző nap délután ötkor kezdődött a hálók bemerítése és egész éjszaka tartott. Iszonyúan hosszú idő ez, ha belegondolunk, hogy minden perc, amit a nyílt tengeren töltenek, az izraeli puskák célkeresztjében telik. Az övezet szárazföldön, a légtérben és a tengeren is ellenőrzés alatt van. Ez azt jelenti, hogy az izraeli haditengerészet a nap 24 órájában járja a gázai partokat. Mindennaposak a tengeren a halászok elleni támadások. Ők maguk mesélnek róla, hogy az izraeli katonák tüzet nyitnak, megsebesítik és letartóztatják az embereket, a hajókat megrongálják és elkobozzák. A hajót néha visszaadják, de motor nélkül vagy eltörve.

^{Halászok és hálóik néhány méterre a gázavárosi kikötőtől}

A gázai halászok óvakodnak attól, hogy átlépjék az izraeli hatóságok által meghatározott határt. „Aki téved, halál fia” – magyarázza egyikük. De gyakran hiába a nagy odafigyelés, mert az izraeliek van amikor hirtelen változtatnak a parttól húzódó palesztin tengersáv szélességén. Hivatalosan 20 tengeri mérföld lenne, de a halászok gyakran kényszerülnek arra, hogy csak 10, 6, vagy éppen csak 3 mérföldnyit tudjanak kihajózni. De nem is kell konkrétan átlépni ezeket a „Herkules oszlopait”, mert a megszálló katonák nem vonalzóval mérik ki, mikor hova lőjenek. Ha a megrongált hajót nem kobozzák el, akkor a halászok a partra viszik, de új alkatrészek beszerzése lehetetlen, ismét az izraeli hatóságok határra vonatkozó megszorításai miatt. Hajó nélkül a halászok nem tudnak dolgozni, hisz nem tudják kifogni a halat, amivel részben jóllakathatják a családot, és aminek másik részét el tudák adni pár sékelért a piacon. Ez a piac a Sáti táborban van, Gázaváros egyik legszegényebb menekülttáborában, ahol a többségük él.