Argentin kutató az őslakosok küzdelmeiről

Míg a jólét anyagi gazdagságot jelent, a jóllétnek (két l-lel) nem csak anyagi feltételei vannak. Fontos szempont az is, hogy mekkora a várható élettartamunk, mennyire vagyunk egészségesek, milyen az élőhelyünk közbiztonsága, mennyire stabil a gazdasági, jogi helyzet és mennyi stressz ér minket. „Care together, today, tomorrow” (Gondoskodni együtt, ma, holnap) ez volt a mottója 2022-ben az Egyesült Világ Hetének ^[1] , melyhez kapcsolódva Rómában egy ökológiai konferenciát tartottak az EcoOne szervezésében, ahol a „buen vivir”, a jóllét fogalmát járták körül szakemberek segítségével. A legérdekesebb az elhangzott előadások közül kétségkívül az a beszélgetés volt, amelyben Ana Inés Frere Affanni online videóhíváson keresztül kérdezte az Észak-Argentínában élő Elisa Sultát.

Az „El buen vivir”, a jóllét összetett elvét szeretnénk most az őslakosok szemszögéből megvizsgálni. Hisz érezzük, nem sajátíthatjuk ki a jogot, hogy ezeknek a népeknek a nevében külsősként beszéljünk. Fontos, hogy képesek legyünk meghallgatni egy olyan szakértőt a témában, aki saját bőrén tapasztalja meg, mit jelent egy kis bennszülött etnikai közösséghez tartozni. Ön az argentin őslakosság életmódjával foglalkozó kutató, egyetemi tanár a Saltai Nemzeti Egyetemen, és Salta tartományban, Tastilban él. Itt van, hall engem?

Igen. Hogy vannak? Itt épp hajnal van.

Nagyon köszönjük, hogy vállalta, hogy vasárnap kora reggel felkel miattunk és megosztja velünk a tudását és véleményét. Mondana először pár szót magáról Tastilról azoknak, akik nem ismerik?

Köszönöm, hogy szót kaphatok egy ilyen fontos vitafórumon egy olyan korban, mikor az emberiséget uralja az individualista és kapitalista gondolkodás. Hogy szót kaphat és ezáltal megfontolás tárgyát képezheti a mi nézőpontunk is. Nemcsak az őslakosság jogaiért küzdök, hanem egyetemi tanárként az oktatás is szívügyem.

Az én földem, Salta tartomány Észak-Argentínában található, és az ötödik a tartományok között az őslakosság arányát tekintve. Fontos még kiemelni, hogy Saltában a legnagyobb az őslakos népek diverzitása, sokfélesége.

^{Elisa Sulta a videóinterjú közben. A kivetített kép bal oldalán látható Salta tartomány elhelyezkedése Argentínában, sárgával. A kép jobb oldalán a tartományon belül sárgával jelölve Tastil, és pirossal a kutatónő népének, a Las Cuevas-nak élőhelye.}

Tastilban sok közösség él. Annak a népnek az élőhelye, amelyikből én származom, a képen pirossal van jelölve. Kétszázan tartoznak hozzá, kb. 15-20 család.

Argentínában az őslakos népek szerveződései általában a földterület használatának igénye kapcsán jönnek létre. Ezt aztán több helyen már elismerte az állam, és még egy törvény is született a földterület védelmében. Országszerte, északtól délig ez a szervezetek fő kérése, az akciók legfőbb mozgatórugója. Az én népem 15 éve harcol szervezett formában a politikai színtéren a jogaiért. Előtte tagadták népünk létét, identitását.

^{Salta tartományban az 1.214.441 összlakosságból 79.204-en vallják magukat őslakosnak vagy valamely bennszülött nép leszármazottjának.}

Miért olyan fontos a földtulajdon vagy földhasználat joga az argentin őslakosság számára?

Miután az eredeti lakosságtól elvették a saját közösségeik természeti erőforrásaihoz való hozzáférést, ők vissza akarták szerezni az ehhez való jogukat. Világszerte minden őslakos népcsoportnál másképp zajlik az önazonosság kivívása, de mindig az alapvető szükségletek iránti jogköveteléssel kezdődik. Másoknak más helyeken esetleg a kiérdemelt fizetésre vagy a közszolgáltatásokhoz jutásra van szükségük, de Argentínában

a mi alapszükségletünk a földterület, mert amíg nincs földhasználati jogod, nem harcolhatsz más jogokért.

Némely őslakos közösség már be van jegyezve állami szinten, sőt másoknak már jogi státuszuk is van, és földterülethez is juthatnak. Ennek biztosítása elsődleges.

Aztán következő lépésként szükséges, hogy ezek az emberek hozzáférjenek az oktatáshoz, a nyelvtanuláshoz és az egészségügyi ellátáshoz is.

Ezek között a népek között, illetve állami szervekkel is léteznek kapcsolatok, de ezek a törekvések és kapcsolatok nem érik el a kormányzati szintet. Tudjuk, hogy a kormányzathoz közelállók hegemóniára törekednek, önző és kapitalista módon, ezért hát az egyszerű, hiteles figyelemfelkeltő akciók általában nem bizonyulnak elégségesnek. A mai nap bevezetőjében az előadó arról beszélt, hogy nem anyagi javakra, gazdasági tőkére van szükségünk, hanem az élet más területeinek javaira.

A földtől kapott természeti erőforrások nem csupán eszközök az életünkhöz, hanem jelképes jelentésük van, a földdel való kötelékünk szimbólumai.

^{Az Argentin Nemzeti Statisztikai és Népszámlálási Intézet a legutóbbi népszámlálás adatai szerint (INDEC, 2010) a 40.117.096 lakosból 955.032 van őslakosként vagy őslakosok leszármazottjaként feltüntetve.}

Ezért kellett tehát újraszerveződnünk. Jelenleg 14 közösség él Salta tartományban. Az ENOTPO-nál (Encuentro Nacional de Organizaciones Territoriales de Pueblos Originarios – Őslakos Népek Területi Szervezeteinek Nemzeti Közössége) olyan népek is be vannak jegyezve, melyek nem szerepelnek az INDEC adataiban, vagy mert csak 2010 után lettek elismerve, vagy mert a népszámláláskor nem volt jogi státuszuk. Most kezdődik el egy inkluzívabb népszámlálás, így hamarosan jobban megismerhetjük a valós helyzetet, hogy hány őslakos nép él a területünkön.

Ön hogyan definiálná röviden a jóllét fogalmát?

A jóllét fogalma foglalkoztatja a jelenlegi szociológiai gondolkodást. Szeretném aláhúzni, hogy a jóllétről különböző víziók léteznek. Ugyanazon közösségen belül is eltér a véleményünk, de szeretnénk kapcsolódni a többiekhez, mindazokhoz, akik a Földön élnek, és ezért érezzük, hogy hozzánk tartoznak. Amit most én fogok felvázolni, az a mi nézőpontunk, a tastil nép, illetve az őslakos közösségek szemlélete. Az őslakos mozgalmak egy olyan aspektust részesítenek előnyben, amely már akkor lényeges volt, mikor a nemzetállamok létrejöttek és a földek a köztulajdont képeztek.

Mi a jóllétet valójában egy életfilozófiaként értelmezzük. Eszerint a javakhoz nem csak az anyagi értékük miatt akarunk hozzáférni, hanem azért is, mert számunkra jelképesek.

Amikor jelképes javakról beszélünk, a földhöz, a vízhez, a hegyekhez fűződő kötelékünkre utalunk.

Hisz ezek teremtik meg emberi lényekként való létünket. Tehát nem úgy tekintünk a földre, mint kihasználandó erőforrásra, mint az exportra szánt nagy mennyiségű termelés helyére, hanem egyszerűen, mint arra a helyre, ahol élhetünk, együtt élve vele, azt felhasználva belőle, amire szükségünk van.

A földterülethez való hozzáférésért tartott tüntetésekről készült a következő néhány fénykép.

Ezért azzal kezdődik a küzdelmünk, hogy mikor egy hegyre külszíni fejtésre érdemes területként tekintenek, vagy a vizekre magántulajdonként, akkor fellépünk a természeti kincsek és emberi javak köztulajdonáért.

Köztudott, hogy a nagy területek feletti hegemónia és a természet ilyen jellegű kizsákmányolása az egész emberiséget fenyegető veszély. Tehát azért is olyan fontos, hogy az életmódunkért fellépjünk, mert az egész emberi fajt védjük. Számunkra az ember világa és a természet nem válik szét, mert ugyanannak a létezésnek vagyunk részei. Ebből az életfilozófiából fakad, hogy védjük a természet jogait a kizsákmányolással, pl. kőbányászattal szemben. És én nem csak elvenni akarok ettől a természettől, hanem vissza is akarok neki adni, egy kölcsönös, adok-veszek viszonyban, ezért megvédem. Ez a mi jóllétről vallott elvünk.

^{A földhöz fűződő kötelék. Adományok a Pacha Mamának, a Földanyának.}

Ezen a képen adományok láthatók Pacha Mamának, a Földanyának. Ezek magából a földből származó javak, termények, az ételeink… Így szimbolikusan visszaadjuk, viszonozzuk, megköszönjük a földnek mindazt, amit ő maga adott nekünk.

Nagyon világosan megfogalmazta, mit jelent a jóllét elve az argentin őslakosok kultúrájában. Az ökológiai vészhelyzet mindannyiunkat érint. Jól értem, hogy nemcsak a saját népcsoportjaikért küzdenek?

A fent elmondott alapértékek hangsúlyozása szükséges ahhoz, hogy emberiségként tervezzük a fennmaradásunkat, a jövőnket. Nem az én-ben, hanem a mi-ben gondolkodunk. Nem azonosulunk az individualista életmóddal, jövőképpel, ehelyett közösségként harcolunk a jogainkért. Az a kiindulópontunk, hogy a földterület nem egy családnak vagy egy személynek adatik, nem, a föld közös. Nem lekeríteni kell a szociálgeográfiai tér egyes részeit, hanem osztozni rajta. Ha mindenen osztozunk, akkor egyenlő jogunk van a föld kínálta terményekhez, a hegyeinkben élő állatokhoz. Ez számunkra vitathatatlan tény, de a kapitalizmus az individualizmusra, a magántulajdonra épít.

A földhasználathoz kapcsolódó összes politikai gyakorlat is a lehatárolásra, a tulajdon kijelölésére épül, ami szemben áll a mi életfelfogásunkkal.

De néha ahhoz, hogy hozzáférjünk a földhöz, el kell fogadnunk a játékszabályokat, azaz földtulajdonhoz jutni. Ha elveink miatt nem fogadunk el magántulajdont, akkor majd jönnek mások, akik nem is helyiek, és más érdekek mozgatják őket: a talaj kizsákmányolása, területünk tönkretétele. Ezért harcolunk a különböző hatalmi szinteken. És itt újra az összes őslakos nép küzdelméről beszélek.

Mi a kezdeményezéseik és jogköveteléseik fő célja?

Feltételezem, hogy minden népnek, minden országnak más a jóllétről alkotott képe. Mindenhol mások a természeti erőforrások, egyik helyen erdők, máshol hegyek, megint máshol a vizek. Ezeket a javakat meg kell védeni, mert – mi így gondoljuk – a természeti környezet nem egy rajtunk kívül álló dolog, hanem szervesen hozzánk tartozik. Ha így gondolkodunk, felhagyva azzal a szemlélettel, mely ezekre a természeti kincsekre kizárólag anyagi, gazdasági szempontból tekint, akkor talán az emberiségünk meg fog tudni menekülni. Ez a mi célunk: hogy az emberiség megmeneküljön.

És aztán az, hogy az őslakos népcsoportokat ne kelljen kilakoltatni, hogy csoportként lehessen saját túlélési tervük.

Mi nem egyénekként, hanem közösségként követeljük a jogainkat. Ezen a három fényképen a közösségi lét különböző aspektusait láthatják. Az első fényképen az látszik, mikor a kenyeret nem csak a család, hanem az egész közösség tagjai között szétosztják. Ha az ember így gondolkodik, lehetősége nyílik rá, hogy felülmúlja a versengés, a konkurencia szellemét. A dolgokat nem tartom meg magamnak és nem halmozom fel, hanem ha megmaradnak, megosztom a többiekkel. Mi így élünk ezzel a 15-20 családdal, akikről beszéltem. Így mindenből jut elég mindenkinek, minden családnak. Ez ennek a közösségi létnek a transzcendens dimenziója.

A középső fényképen nem túl jól látszik, mit csinál az idős asszony, de elmondom. Gyapjúpelerint köt más idős asszonyok részére. Leginkább olyanoknak, akiknek a családtagjai megélhetési okokból elköltöztek.

Mikor ugyanis minket megfosztanak attól a jogtól, hogy használjuk a földünket, akkor szó szerint kihúzzák a lábunk alól a talajt.

A megélhetéstől fosztanak meg, mert máshol nincsenek meg ugyanezek az erőforrásaink. Ez a legijesztőbb, legdurvább fenyegetettségünk, mert mit tehetnénk az erőforrásaink nélkül egy olyan helyen, ami nem a miénk, miután a saját közösségünk erőforrásainak használatához szoktunk?

Mikor beköltözünk a városba, mindent meg kell változtatnunk, a környezet teljesen idegen. Mikor szülőföldünkről elküldenek, azzal szembesülünk, hogy kirekesztenek, kihasználnak. Ezzel szemben, ha a területeinken maradhatunk, akkor a közösségeink tagjaival egy nagy hálóként tudjuk egymást támogatni, és tényleg így is élünk. Mint ez az idős hölgy, aki más asszonyokon segít.

A harmadik fényképen megint a Pacha Mamának, a Földanyának felajánlott adományok láthatóak.

Köszönönöm, mindez roppant érdekes. Te magad az oktatás területén dolgozol. Hogyan lehet a jóllét elvét itt fejleszteni?

Igen, a családom, és különösen a nagymamám ott helyben, a földünkön küzd. Én tanárként feltettem magamnak a kérdést, hogy hol vannak az én küzdelmem helyszínei. Lehetőségem volt egyetemi tanulmányokat végezni, és végig foglalkoztatott a kérdés, hogy ebben a modern és gyakran nagyon leuralt egyetemi világban hogyan tudunk kiállni a népeinkért. Ehhez szükség van egyrészt egy világos őslakos nézőpontra.

Mi nagyon komoly hozzájárulást adhatunk, hiszen saját bőrünkön éljük át a kapitalizmus, az individualizmus és a materializmus szörnyű következményeit.

Elejétől éreztem, hogy nehéz dolgom lesz, szinte hihetetlennek tűnik a közgondolkodással szemben abban hinni, hogy ezt a mentalitást, ezeket a célokat mások is átvehetik, akik sohasem tapasztalták meg a közösségi kapcsolatokat és a természeti erőforrásokkal, azaz a földdel való kapcsolódás erejét.

De elkezdtük, beléptünk az akadémiai közegbe is ebben a tematikában. Még egészen az elején vagyunk, de párbeszédet kezdtünk különböző frontokon. Én egyrészt egy középiskolában dolgoztam egy kutatás keretében, illetve a doktori dolgozatomat is ebben a témában írtam. Azon is dolgozom, hogy az oktatási intézményekhez eljussanak a kezdeményezéseink. Leginkább az oktatáshoz való jogért küzdök, ebben mozgok, erről beszélek. Azért élek, hogy az iskoláztatás lehetősége széles körben megnyíljon, az akadályok elgördüljenek előle.

Tudatában vagyok, hogy bár ebben a hatalmas érdekekkel átszőtt világban mi kicsik vagyunk, mégis szüksége van a környezetünknek, a jelenlegi társadalomnak a mi jelenlétünkre, a közösségi filozófiánkra, jelenlétünkkel felkiáltójel vagyunk. Hisz, mint mondtam, a jóllét elve, mentalitása nem csak nekünk szól, hanem mindenkinek.

Elisa, hálásan köszönjük az időt, amit arra szánt, hogy megossza velünk a népe tapasztalatát és küzdelmét. Felébresztette az érdeklődésünket, alig várjuk, hogy majd minél többet megtudjunk minderről.

^{[1] A 2022. Egyesült világ Hete kapcsán megjelent interjúnkat itt olvashatják.}