Háború a szomszédban

„Dúlt a háború és minden összeomlott…”. Így kezdődik a Fokoláre Mozgalom történetének mesélése. Magyarországon élek, a háború a szomszédságában. A legkülönbözőbb kommunikációs csatornák a történésekkel egyidőben közvetítik ártatlanok arcát, elkeseredését, könnyeit, ez a történelem első dokumentált konfliktusa. Anyák szívbemarkoló hangon kiáltják miértjüket. A politológusok válaszokat vázolnak fel, becslésekbe bocsátkoznak a jövőt illetően, egyik vagy másik Káint vádolják, miközben emberek halnak meg az éhségtől, a hidegtől, a félelemtől… és a bombáktól.

Minden háború összekuszálja a polgári élet koordinátáit, ilyenkor már jó ideje meghonosodott szokások és rokonok közti ártatlan eszmecserék válhatnak intő jellé az „ellenség” beazonosításához. A bombák pontot tesznek évszázadokon át épült álmok, tervek, szerelmek végére. Semmivé foszlanak nyomunkban az állatok és a környezet védelmében született intézmények, és – tragédia a tragédiában – a halottak egy statisztikai számmá silányulnak. Műemlékek és sírkövek emlékeznek majd meg a háborúban elesettekről, és aztán a hatalom és a dicsőség új oldalára lapozva, az új narratívák átértékelik a tragédiákat, és mindez a múlt része lesz.

Az összes háború hasonló, ugyanazok a folyamatok játszódnak le, mint a mesékben: jó és rossz megküzd egymással, és az arcátlan hazugság a stratégiai ügyesség köntösébe bújik.

A hazugság, minden konfliktus alapvető alkotóeleme, erősen szembenáll azokkal, akik békéről beszélnek, és életüket kockáztatva mennek segíteni a szenvedőkön, anélkül, hogy azt néznék, milyen zászló lobog kezükben. Olyan, mintha más, sötét korokba térnénk vissza, melyekről úgy hittük, immár végleg száműzetésre lettek ítélve.

A II. világháború rombolása közepette, Chiara Lubich átélte, milyen súlyos következményekkel járhat a hatalomvágy. Első társnőivel együtt Jézusban találták meg azt, Aki jól ismervén az embert, tudja, merre vezesse, hogy ne zuhanjon bele a szakadékba, amelybe a háború sodor. Jézus szavai jelentették azt a sziklába vájt ösvényt, amelyen járva a béke építését tanulták. Ezzel magyarázható a mozgalom robbanásszerű elterjedése. Hisz a szeretetben gyökerezik minden ember igazságkeresése.

XVI. Benedek a Caritas in Veritate enciklikában azt írja, hogy »az igazságot a szeretet „ökonómiájában” kell keresni, megtalálni és kifejezni, ugyanakkor másrészről pedig a szeretetet az igazság fényében kell megérteni, értékelni és gyakorolni«. (2. rész)

Albert Schweitzer német misszionárius lelkipásztor és orvos már egy évszázaddal ezelőtt azt vallotta, hogy a társadalom degenerációjának oka abban keresendő, hogy az anyagi fejlődés ritmusával nem tartott lépést az erkölcsi fejlődés. Ő maga teljes erővel igyekezett tanúságot tenni életével arról, hogy a jó által, amit az ember megvalósít, harmóniába kerül az egész világmindenséggel.

Az ukrajnai háború nyomán rengeteg kérdés támadt fel bennem, főként annak láttán, hogy a háború a családokban, a munkahelyeken, sőt még a jótékony célú közösségeken belül is dúl. Mindannyiunkban más és más gondolatok élnek a jót és a rosszat illetően. Elég egy leleményes újságírói fordulat a gyanú elhintésére és akár békés közegek aláaknázására. Ferenc pápa azzal, hogy a felebarát iránti konkrét szeretet cselekedeteit javasolja Nagyböjt idejére, segít megértenünk, hogy a béke ugyanott születik meg, ahol a háború.

Ebben hittek azok a szentek és misztikusok is, akiknek sikerült mások szívébe is átültetni az Istennel folytatott párbeszédben meglelt békéjüket. A társadalom peremére szorultakkal életközösséget vállaló Kalkuttai Teréz anyától származik a mondat:

„Az az oka annak, ha nem találunk békét, hogy elfelejtettük: egymáshoz tartozunk”.

Ahogy Ferenc pápa mondaná, a keresztény ember öltözéke a másikhoz tartozás, a közelség. Vajon kereszténynek nevezhetőek-e azok a helyek, amelyek olyan konfliktusoknak nyújtottak táptalajt és kibontakozási lehetőséget, melyek ma sok nemzetet félelemmel töltenek el?

Martin Luther King azt vallotta, hogy „az embernek ki kell dolgoznia egy minden konfliktusnál működő módszert, melyben nincs helye a bosszúnak, az agressziónak és a megtorlásnak. Ennek a módszernek az alapja a szeretet”.