Házasság hete, ahogy a szervező látja

Herjeczki Kornéllal gyors, gördülékeny levelezést követően egy keddi nap délelőttjén találkoztunk a Harmat Kiadóban. A földszinten vártam egy csöppet – itt készítik össze a weben érkező rendeléseket –, jó volt böngészni az ismerős címeket, belélegezni a könyvek illatát. Erre aztán nem sok időm volt, mert épp amikor szemezni kezdtem egy új kiadvánnyal, már jött is a kiadó vezetője és kedvesen az irodába invitált. Kaptunk egy finom kávét – a hidegből érkezve nagyon jólesett a forró ital –, és már bele is fogtunk az interjúba. (Utána – pedig nem gondolom, hogy észrevehető volt, de legalábbis remélem, hogy nem feltűnően néztem a kártyák dobozát – nagy örömömre ajándékba kaptam egy Family magazint és egy 101 Beszélgetésindító kártyacsomagot.)

Ön hematológus és a Harmat Kiadó igazgatója, vezető alapítója: hogyan lett orvosból kiadóvezető?

Arra szólt az elhívásom, hogy az embereken segítsek. Ilyen az orvosi munka is: tizenöt éven keresztül, éjjel-nappal, ügyeletben, szakvizsgákra is készülve dolgoztunk egy nehéz betegséggel küszködő betegcsoporttal. Ezt szerettem is és fontos is: édesanyámnak volt ilyen betegsége, a családi érintettség indított engem ebbe az irányba. Ugyanakkor, amikor megnősültem, és egymás után születtek a gyerekeink, láttam magunk körül, hogy milyen mértékben mennek tönkre az emberi kapcsolatok, hogy mennyi bajt csinál az ember saját magának, és mennyi szenvedést okoz, ami pedig egyébként segítséggel elkerülhető lenne.

Nekünk sokat jelentett, hogy olvastunk néhány olyan könyvet, ami segített minket a gyereknevelésben, párkapcsolatban. A ’80-as évek végén jártunk, akkor még nem volt ennyi könyv a házasságról, és az volt a vágyunk, hogy ezek az írások magyar nyelven is elérhetők legyenek. Az első lépés még korábban egy diákszövetség megalapítása volt – hívő, fiatal diákok voltunk az alapítók –, a feleségemet is ezen keresztül ismertem meg. Ez lett a Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség – a Harmat Kiadó tulajdonképpeni alapítója –, és én a szabadidőmben az alapítvány kurátoraként dolgoztam. Egyszer aztán jött egy olyan pillanat az életemben, amikor felismertem: ez a misszió, amiben vagyok, legalább annyira az egészséget szolgálja, mint a betegek gyógyítása. Akkor ez lett a fő munkám, mellette pedig még további tizenöt évig visszajártam ügyelni.

2008 óta van Magyarországon Házasság hete. Ki volt a kezdeményezője?

A program Angliából indult, és más országok is bekapcsolódtak, köztük viszonylag hamar Magyarország is. A Magyar Evangéliumi Szövetség felkérésére állt össze Magyarországon egy felekezetközi szervezőbizottság. A Harmat Kiadó Family magazinja szolgáltatta hozzá a médiahátteret. Egyre erősebben láttuk ugyanis, hogy a Házasság hetének az üzenetét a jó példák bemutatásával tudjuk átadni – a média segítségével sokakat el tudunk érni. Emiatt fokozatosan egyre több minden hárult ránk minden szempontból: jelenleg a Harmat Kiadó szolgáltatja az infrastruktúrát és a honlapot, a médiamunkát. Így lettem én önkéntesként a mozgalom nemzeti koordinátora, a Harmat Kiadó részéről pedig ez egy társadalmi felelősségvállalás: mi fizetjük a technikát, mi biztosítottuk és továbbra is próbáljuk biztosítani az online közvetítéshez szükséges feltételeket.

Amint vége van a Házasság hetének, a szervezők elkezdenek készülni a következő évre? Hogyan választják ki az év arcait, a mottót?

Amikor vége van a Házasság hetének, akkor a szervezőbizottsággal tartunk egy értékelő találkozást, és egy kérdőívben visszajelzést kérünk országszerte a programszervezőktől. A találkozás általában május végén van, ezt követően kezdődik a gondolkodás a következő évi programsorozatról.

2021-ig, tizennégy éven keresztül minden évben egy házaspár volt a Házasság hete nagykövete. Az volt a cél, hogy bemutassunk egy olyan házaspárt, akikkel őszintén lehet beszélni a házasságról, akik jó példák lehetnek, akik valamennyire megosztják velünk az életüket. Az évek során azt tapasztaltuk, hogy egyre több helyi rendezvény hív meg a saját körben ismert házaspárt beszélgetésre, előadásra: nekik szeretnénk még inkább lehetőséget, helyzetet adni. Van már a múltból tizennégy pár, akik a központi programokban szerepeltek, most pedig országszerte, sőt, határon túl is sok olyan házaspár van, akik jelen vannak a helyi közösség mindennapjaiban, és pont ezért hitelesek.

Lényeges emellett, hogy központi arcok ugyan már nincsenek, de a szervezőbizottság minden évre meghatároz egy szlogent, egy mottót: ez idén a Szeretetbe kapaszkodva. Nem is gondoltuk, hogy ez ennyire aktuális lesz, hiszen most nagyon sok minden megpróbálja az életünket. A nehéz gazdasági helyzet, a létbizonytalanság mind-mind egy extra kihívás minden kapcsolatban. Ahogy egy úton is vannak nehezebb szakaszok, amikor jól jön egy kapaszkodó a hegymászásnál, úgy szeretnénk most ebben a nehéz helyzetben is egy kapaszkodót adni: ez a kapaszkodó a szeretet. Mindenki jobban elviseli a nehézségeket, ha tele van az úgynevezett szeretettankja vagy szeretettartálya. Azt kívánjuk, hogy ezen a héten tekintsük akár egy kihívásnak, hogy ezt a bizonyos szeretettartályt – a társamét és az enyémet is – próbáljuk feltölteni, és ezek jelentsék a kapaszkodót.

A rendezvény számokban mérve: mennyi program valósult meg évről évre?

Két célunk volt a szervezőbizottsággal. Az egyik cél egy központi programsorozat, a hét minden napján egy esemény: ez egyfajta minta is. Ennek a központi programsorozatnak sok éven keresztül Herczegh Anita volt a fővédnöke – a köztársasági elnök, Áder János felesége –, idén pedig az új köztársasági elnök, Novák Katalin és a férje, Veres István vállalták a fővédnökséget.

A másik cél pedig az volt, hogy mozgalommá tegyük: minél több helyi program kapcsolódjon hozzá. Kezdetben lassan növekedett a programok száma, de a Covid előtti évben már több mint száz településen több mint háromszáz program volt. Akkor jött egy hideg zuhany.

Most kezd ez újraéledni: jelenleg hatvan körüli településen nagyjából száznyolcvan program van, de naponta érkeznek a kérések, hogy tegyük fel az újabb programokat a hazassaghete.hu honlapra. Amelyek a céljainkkal azonosulnak, azokat szívesen megosztjuk a weboldalon.

Milyen változást hozott a járvány?

A Covid nehéz időszak volt a pároknak is meg a Házasság hetének is – hiszen elmaradtak a találkozások. Volt viszont egy pozitív hozadéka: rákényszerültünk arra, hogy az eseményeket online közvetítsük. Nehéz megmondani az egyenleget, de gyakorlatilag így lényegesen több emberhez juthattunk el az üzenetünkkel. Úgyhogy ezen a héten – ahogy tavaly is – van néhány olyan alkalom, amikor fizikai találkozás is van és online is megtekinthető az előadás, akár élőben, akár utólag is. Vannak aztán olyan előadások, amiket csak az online térben tartunk meg – ezek később is visszajátszhatóak lesznek.

Ki a célközönség? Házaspárok, jegyesek, házasságra készülők, egyedülállók?

A Házasság hete nem mindenkinek szól. A legfőbb célcsoport a házasságban élő párok: őket szeretnénk arra biztatni, hogy a házasság egy olyan kapcsolat, amit ápolni kell – pont, mint a kertet, amit, ha nem gondoznak, elgazosodik. A házasságban élők figyelmét szeretnénk felhívni rá, hogy ha megvan az a kiváltságuk – és felelősségük –, hogy házasságban élnek, akkor tegyenek meg mindent azért, hogy ez egy boldog állapot maradjon számukra is meg a gyermekeik számára is.

Azt látjuk, hogy a kapcsolatok tönkremenetelének az egyik fő oka az elhidegülés. Épp egy ilyen helyzet adta annak idején a Házasság hete ötletét. Egy angol házaspár, Richard és Maria Kane baráti köréből valaki bejelentette, hogy válik. Azzal indokolta, hogy kiüresedett a kapcsolatuk, egyszerűbb lesz, ha külön élnek. Akkor Richardban megfogalmazódott, hogy kell egy olyan hét az évben, aminek a házasság van a központjában, azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a kapcsolat ápolására.

A következő célcsoport azok, akik gondolkoznak a házasságon és szeretnének házasságot kötni: nekik szeretnénk segíteni a felkészülésben,

Harmadrészt pedig azokhoz fordulunk, akik eddig az összeköltözést választották: nekik szeretnénk bemutatni, hogy miért érdemes házasságot kötni, miért érdemes vállalni az elköteleződésnek azt az erősebb szintjét, amit a házasság is jelent.

Az összeköltözés szokása az elmúlt negyven év egyre növekvő gyakorlata. Az eltelt időszak most már arra is alkalmas, hogy mérleget vonjunk: az együttélés rendszere nem hozta meg azt a várt eredményt, amit sokan reméltek tőle. Nem hozta meg azt a kiteljesedést, azt a boldogságot, biztonságot, amit a házassági elköteleződés szintje jelent. Hozzátehetjük, hogy ráadásul kevesebb gyermek is születik.

Akik eddig nem házasodtak össze, legtöbbször azért nem tették, mert sok rossz házasságot láttak maguk körül. Ezért is szeretnénk jó példákat felmutatni: lehessen látni olyanokat, akik a házasság mellett döntöttek, lehessen látni, hogy nekik ez jó és működik. Tudjuk, hogy mindenütt a rossz példa az, ami hangos. Ahogy arról mindenki tud, hogy a baráti körben az egyik párral valami nagy baj van, vagy egy társasházban mindenki arról a lakásról beszél, ahol veszekedés van. A többi lakásban lakók, ahol csak élik a maguk életét, nevelik a gyerekeket, ők nem beszédtéma. Nem is érzik magukról, hogy ők olimpiai bajnokok lennének a párkapcsolatban – mert küzd mindenki a maga gondjával. Igaz, tökéletes házasság nincs, de jó házasság van!

Az előadó párok arról is beszélnek, hogy milyen küzdelmeket élnek meg?

Föltétlen. Az emberi élethez hozzátartozik az is, hogy küzdelemmel jár: ez nem jelent rosszat. Tehát erről is szó van, és a még nehezebb helyzetekről is. Nagyon sok házasság kerül olyan nehéz helyzetbe, amikor már segítségre szorulnak.

Ennek egyik módja az önsegítés: ezért hiszünk abban, hogy van jelentősége, hogy könyveket adunk ki, működtetjük a Family magazint – a legfrissebb szám fókuszában most a házasság van. Megjelent egy úgynevezett beszélgetésindító kártyacsomag is: a kommunikáció alapvető a jó kapcsolat fenntartásához is, a problémák megoldásához is. Amikor valami elromlik, akkor csend van, akkor nem beszélünk egymással, és a beszélgetés újrakezdése már a gyógyulási folyamat első lépése lehet: ebben segíthet a kártyacsomag, amelynek kérdései kiindulópontot adhatnak a beszélgetéshez.

A gondokkal küszködő házaspárok is egy célcsoport. Az élet elég bonyolult, már csak egymagunknak is, nem beszélve arról, amikor két emberről van szó, vagy egy családról. Ezért nagyon fontos, hogy minél több megoldási mintával találkozhassunk. Erre szolgálnak azok a célzott beszélgetések, amikor egy-egy speciális problémával megküzdött pár elmondja, hogy ők ezt hogy élték át.

Fontos, hogy minél hamarabb legyen annyi bátorsága egy bajba került párnak, hogy megfelelő segítséget keressen, és az sem titok, hogy ebben nagyon fontos szerepe van a hitnek. Azoknak is szeretnénk segíteni, akik nem istenfélő emberek, hiszen a házasság önmagában érték, de az is igaz, hogy a gyógyír elsősorban a megbocsátás és a feltétlen szeretet kifejezése – adott esetben még viszonzás nélkül is. Óriási erőt ad, ha valaki megtapasztalja, hogy ezeket ő hogy élte át Istennel a személyes életében.

A szervezésnél felmerül szempontként a hit vagy a különböző felekezetek kérdése? Egyformán szól az üzenet mindenkihez?

Igazából nem foglalkozunk a felekezeti hovatartozással, mert a házasságokon szeretnénk segíteni, bármilyen helyzetben van bármelyik házasság.

A szervezőbizottságnak is ökumenikus lefedettsége van, és az előző tizennégy évben, amikor egy-egy házaspár volt a központi program arca, az volt a szándékunk, hogy lehetőleg váltakozva képviseljenek többféle felekezetet.

Mi, a Harmat Kiadó is ökumenikus kiadó vagyunk, és ez a szemlélet jelen van minden szervezőbizottsági tagban. A házasság a fontos, és mi szeretnénk segíteni azoknak a házaspároknak is, akik egyáltalán nem hisznek, de fontos számukra a házasság.

Idejétmúlt fogalmak ma a hűség vagy az elköteleződés?

Ahogy az ember sem válhat idejétmúlt fogalommá, úgy a hűség se – mint ahogy az első időktől kezdve jelen van a hűtlenség is. A változás inkább a társadalom megítélésében történt: a hűtlenség például régen egy szégyellt dolog volt, most meg valaki talán még büszkélkedik is vele.

Mi épp azt szeretnénk bemutatni, hogy miért van ma is értéke a hűségnek, az egymás melletti kitartásnak, a megbocsátásnak. Ebben segít a keresztény embernek, ha arra gondol, hogy ha az élet adója Isten, akkor az élet kereteit is Ő tudja megadni: a társadalomnak mindig is alapvető egysége volt a család, és a családnak pedig meghatározó eleme a házasság. Gyerekek is leginkább házasságban és családban születnek.

Mi az, amit átadhatunk a gyerekeknek, amit feltétlenül beletegyünk a tarisznyájukba, amikor útjukra engedjük őket?

A legfontosabb a példa. Hiába akarnék én beletenni valamit a tarisznyába, ha mást lát a gyerek. És fordítva: ha valamit nem is mondok ki, a gyerek akkor is átéli: átéli azt, hogy a szülei szeretik egymást, hogy szánnak-e időt egymásra, hogy meg tudják-e beszélni a nehézségeiket, és hogy hogy viszonyulnak egymáshoz. Ezek a minták életre szólóak.

Több olyan ismerősöm van, akik arról számolnak be, hogy mind a ketten elvált szülők gyerekei, és ők nagyon tudatosan figyelnek a házasságukra, tudatosan meg szeretnék törni a családi mintát. A családi minták lehetnek pozitívak is – legyen nagyon hálás érte, aki pozitív mintákkal jön, az ő felelőssége ennek a továbbvitele. De lehetnek olyan családi minták, amik ellen tudatosan fel kell lépni. A bántalmazás, a hűtlenség, a problémák szőnyeg alá söprése: ezekből tanulni kell.

A szeretet kifejezése, a megbocsátás, a hűség, az odafigyelés, a szeretetnyelvek fogalma: ezekről lehet beszélni is, meg kell is, ugyanakkor ezeket a családban minden gyerek érzi és megtapasztalja.

Hogy látja, mik a jó házasság elengedhetetlen elemei?

A szeretet életben tartása, a kitartás, a megbocsátás, a jó szex, a közös időtöltés és sok beszélgetés.

A közösségnek és a barátoknak van-e szerepe abban, hogy segítsék a házastársakat?

Nagyon fontos szerepük van: észre se vesszük, de a körülöttünk élő, hozzánk közel álló emberek jó és rossz mintául szolgálhatnak, anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk – az egy közösségben élők folyamatosan láthatják a többieket, akik adott esetben jó vagy éppen elrettentő például szolgálnak. Ez egy alaphelyzet.

Az ember egy érzelmi helyzetben sokszor nem tudja reálisan látni magát. Egy következő szint az, amikor van egy olyan valóban jó barátunk vagy ismerősünk, aki időben le tud állítani, ha rossz útra léptünk: rá tud mutatni, hogy milyen úton indultunk el, és hogy ez milyen következményekkel járhat. Ez nagyon nagy segítség ahhoz, hogy visszataláljon valaki a helyes útra.

Mindez persze függ a lelki alkattól is: vannak, akik nagyon igénylik a társaságot, mások inkább kevésbé, óriási az egyéni eltérés. Annyi biztos, hogy fontos lenne, hogy mindenki mellett legyen legalább egy-két olyan pár vagy egy szűkebb kör, akikkel jó és bizalmi kapcsolatuk van.

Az elmúlt évek Házasság hete rendezvényein volt Önnek különösen is emlékezetes élménye? Mi az, amin a feleségével együtt részt szoktak venni?

A feleségemmel 35 éve vagyunk boldog házasok, de ami épp a Házasság hetét illeti, az nekünk inkább próba – mert nekem ez egy önkéntesen, jó szívvel vállalt, de mégis extra teher.

Így visszatekintve az volt egy különleges tapasztalat, ahogy az istentiszteleten imádkoztak értünk. Az első évtől kezdve Magyarországon az a gyakorlat, hogy van egy áldással egybekötött zenés istentisztelet, általában a Deák téri templomban. Ott, az istentisztelet végén a házaspárok kimehetnek, és akkor imádkoznak értük. Nekünk, akik már elég rég álltunk az oltár előtt, érdekes volt ennyi év után újból odamenni az oltárhoz, és áldásként éltük meg, hogy ott imádkoztak értünk.

Az is fontos, hogy sokan kértek imádságot olyanok is, akik egyedül jöttek – vagy mert elvesztették a párjukat, vagy éppen azért kérték az imát, mert szeretnének párkapcsolatban élni.

Miért kell ünnepelni a házasságot?

Azért, mert méltó rá. Isten az embert kapcsolatra teremtette, és ennek a kapcsolatnak egy generációkon átívelő hatású kifejeződése a házasság, megéri tehát ünnepelni: az ünnep kiemeli, felhívja a figyelmet a házasságra.

Az érdeklődők a honlapon és a Facebookon tájékozódhatnak a programokról.

A Házasság hete záró szentmiséjét 19-én, vasárnap 18 órakor mutatja be Marton Zsolt váci megyéspüspök. Ennek helyszíne: Budapest, a Március 15. téren található Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom. A szentmisét élőben közvetíti az EWTN Magyarország Katolikus Televízió és a Mária Rádió.