Hogyan védhetem meg a gyerekemet a drogoktól?

Interjúalanyom, Szécsi Judit szociális munkás végzettségének megszerzése után több évig droghasználók ellátásában dolgozott, jelenleg pedig az ELTE szociális munka tanszék egyetemi adjunktusa. Hallgatóival mélyszegény vidékek fiataljainak droghasználatát kutatták, kérdőíves és interjús módszerrel, valamint a szenvedélybetegségből felépülők segítővé válásával foglalkozott, a témából a közelmúltban doktorált. A szerhasználat témájával több mint 20 éve foglalkozik mind segítői, mind kutatói szempontból, emellett két kamasz gyerek édesanyjaként szülői oldalról is érdekli a téma.

Általában nem szeretem azt a szülői mondatot, hogy „bezzeg a mi időnkben”, de a drogok terén pont helytálló, hiszen a tudatmódosító szerek kínálata és hozzáférhetősége is jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedekben. Kamasz gyerekek szülőjeként foglalkoztat, hogy el lehet-e kerülni a mai világban, hogy a gyerekünk találkozzon a drogokkal?

Nem.

Nem? Hát ez nem jó hír így kezdésnek, nem túl megnyugtató.

Érthető, hogy a szülőket ez foglalkoztatja, bár szerintem az információik sokszor tévesek, pánikolnak, nem reálisan értékelik a veszélyeket. Ami elsőként fontos, hogy különbséget tegyünk aközött, hogy találkozik vele vagy droghasználó, drogfüggő lesz. Borzasztó naivitás azt gondolni, hogy a droggal való találkozástól ma meg lehet védeni a kamaszokat. A drogmentes társadalom illúzió. A találkozás azt jelenti, hogy elmegy egy szórakozóhelyre, ahol használ valaki, érzi a szagát, akár megkínálják. Hogy a baráti társaságában, ismerősi, osztálytársi körében van valaki, akiről lehet tudni, hogy ő használt már, esetleg rendszeresen használgat is, ennek minden következményével együtt. Ebben a találkozásban már ott a csábítás. Ahogy mondtad, könnyen hozzáférhető és nagyobb a választék is ma, a fogyasztói társadalom kultusza ide is bejött, sokféle szer van, és egyre inkább olyanok, melyek a mai élet kihívásaira válaszolnak. A klasszikus növényi drogok más hatással voltak, mint a mai szintetikusak.

Mi a különbség?

Maga a természetközeliség. A növényi alapú drogok jó része az orvostudományban kezdte a karrierjét. A gyógyításhoz, fájdalomcsillapításhoz kell a mák, az ópium. Aztán ott a kender, ami fontos haszonnövény volt. A ruha, a kötél abból készült, sok mindenre lehetett használni mind az iparban, mind a gyógyszergyártásban. A kender THC-t tartalmaz, ami a marihuánában a bódult állapotot okozó anyag. A kender termesztésénél aztán különböző eljárásokkal azon igyekeztek, hogy a THC koncentrációja egyre nagyobb legyen benne. A klasszikus drogok, az ópium, a kokain a gyógyításban is mind a mai napig használatosak. Az amfetamin, vagy a metamfetamin, amik a speed meg az extasy hatóanyagai, azok 20. századi találmányok, és ezek előállításában már elsősorban a droghasználói igények domináltak. Egészen odáig, hogy mára a korábbiakhoz hasonló hatásmechanizmusú szereket akarnak előállítani szintetikus úton, ami gyorsabb és olcsóbb, de hatásuk jóval kiszámíthatatlanabb. Ezekre a legújabb példák az ún. dizájner drogok, a herbál, biofű és kristály néven elterjedt különböző anyagok, melyek összetételei nagyon gyorsan változnak és amelyek rövid és hosszútávú hatásaival nem pontosan vagyunk tisztában. Az egyértelműen látszik, hogy ezek az olcsó és könnyen előállítható szintetikus szerek gyorsan és intenzíven károsítják a szervezetet, de gyakrabban okoznak hosszútávon fennmaradó mentális problémákat is.

_{Szécsi Judit}

Ha elkerülhetetlen, hogy találkozzanak vele, akkor az a dolgunk, hogy meggyőzzük, elrettentsük a gyermekünket, hogy majd ne fogadja el, ha kínálják, vagy ha ki is próbál valamit, akkor lehetőleg olyat, ami nem olyan veszélyes?

Mi az, ami kevésbé veszélyes? A cigaretta meg az alkohol gyakorlatilag itt van velünk, miközben az alkoholtól simán lehet kórházba kerülni. Nagyon könnyen lehet alkoholmérgezést és nikotinmérgezést kapni, minél fiatalabbak, annál veszélyeztetettebbek, és a lányok különösen is, mert fiziológiailag kevésbé tudják lebontani az alkoholt. Ha például 15-16 éves korban – amikor még nem egy felnőtt szervezetről beszélünk, a máj még nem úgy funkcionál – töményet isznak hirtelen, nagy mennyiségben, akkor ez nem csak egy erkölcsi dilemma, hanem konkrétan életveszélybe tudnak kerülni. A nikotin és az alternatív cigaretták, a most felkapott Elf Bar is komoly problémákat okozhatnak.

De talán ez a ritkább eset, hogy komoly baj lesz már az első alkalommal. Inkább valamilyen jó érzést ad, amit aztán szeretnének újra átélni. Mikortól beszélhetünk függőségről?

Hát, ha ezt így meg lehetne mondani… hogy a 22. szál cigaretta már függőség, a 21. még nem… Ez nagyon sok mindentől függ.

Az viszont roppant fontos szerintem, hogy egyrészt van egy kémiai függőség (mondjuk a nikotinnál), másrészt egy viselkedési addikció.

Az Elf Bar elektromos cigarettából például létezik olyan, amiben nincs nikotin, de arra szoktat, hogy ha unatkozom, bárhol beleszívhatok, színes, szép. A szorongást ezzel próbálom oldani, a hézagokat ezzel kitölteni. Szerintem ez legalább akkora veszély, mint az, hogy szer kerül a testembe. Ha a szorongást csak így tudom oldani, az könnyen függőséghez vezethet. Erre mondtam az elején, hogy a szülők nem mindig vannak tisztában a valós veszélyekkel, mert a nikotin, az alkohol és a dizájner drogok fiatalkorban borzasztó veszélyesek. Életveszélyes állapotokat nem tud például a marihuána okozni, de az alkohol igen.

Sokkal inkább okozhat veszélyt tehát az alkohol, ami ott van otthonainkban és valamilyen mértékben fogyasztjuk is?

Igen, vagy legalábbis kevésbé gondolnak rá nagy veszélyként. Szerintem fontos a fiatalokkal beszélni már az első buli előtt, hogy mik a kulturált alkoholfogyasztási szokások. Éhgyomorra nem iszunk, vizet vagy üdítőt is iszunk, töményet nem iszunk és pont. Olyat meg pláne nem, amiről nem tudjuk, hogy mi van benne. Valaki hozza egy ásványvizes üvegben, hogy ezt házilag főzték, ez jó. Ilyenből nem iszunk. Meg egyáltalán, hogy lehűtve, szép pohárból iszunk, mértéket tartunk, ilyenek…

De visszatérve az előző kérdésre, azért az, hogy valaki függő lesz, egy nagyon összetett problematika. Nem nagyon találkozunk olyannal, aki egyszer kipróbálta és már függő is lett. A függőségnél a leggyakrabban van valami személyiségfejlődési lemaradás, valami alapbetegség, mondjuk szorongás, vagy egy trauma, akár családon belül, akár iskolai. Lehet mondjuk egy feldolgozatlan gyász, amikor nem kap vigaszt, nincsenek körülötte emberek.

Tehát azt mondod, hogy a függőség nem konkrétan a szer hatására alakul ki, hanem lelki, pszichés okai vannak. Ennek fényében, hogyan védhetjük meg a gyerekeinket a függőség kialakulásától?

Ami véd, amire törekedni lehet, még mielőtt belép a kamaszkorba, és utána is, az a kapcsolat. A szülővel való kapcsolat nagyon fontos, de más felnőttekkel is, hogy legyen a kamasznak valaki, a szomszéd, a barátnője anyja, a pap, a tanár, az orvos, a gyülekezeti vezető, akivel olyan bizalmi viszonya van, hogy lehet ezekről is beszélni.

Szülőként dilemma előtt állunk: Mire adhatok engedélyt? Mondhatom, hogy jó, hát egy pohár bor azért belefér? Vagy tiltsam teljesen? De akkor meg hogy tudok őszintén beszélni az előnyeiről, hátrányairól?

Jó, ha nemcsak a szülő beszél erről a gyerekkel, hanem iskolai vagy más közösségekben vannak olyan felnőttek körülöttük, akikben megbíznak, akikkel erről is lehet beszélgetni.

Így már húzhatok egy határt szülői részről, hogy nem, ezt nem engedem, ha közben tudom, hogy van olyan hely és személy, ahol és akivel az élményeket, megéléseket meg lehet osztani, lehet tanácsot kérni. Akár abban is, ha a társa van rosszul, mert lehet, hogy ő nem iszik, de mellette hánynak. Az egy ijesztő helyzet. „Úristen, rosszul van! Mit csináljak? Most én vagyok a felelős. Mentőt hívjunk, ne hívjunk? Mi lesz, ha ez kiderül?” Erről is kell beszélni, ezt is el kell mondani nekik: Ha valaki rosszul van, elájult, epilepsziás rohama van, a földön fekszik és remeg, akkor mentőt kell hívni. Még az is jobb, ha kiderül, mint hogy valaki veszélybe kerüljön. Ezeket mind át kell beszélni, mert éretlenek ebből a szempontból is, nemcsak testileg. A krízisekre, az ijesztő, váratlan helyzetekre még nem tudnak reagálni. Akár osztályszinten érdemes megszervezni, hogy átbeszéljenek ilyen témákat valakivel (akár meghívott előadóval, aki ért az addiktológiához), és akkor a szülő megmaradhat a kontroll funkcióban, de a gyerek se marad ezzel egyedül.

De azért bizonyos dolgokat szülőként is át kell beszélni velük. Például, ha buliba mennek vagy bulit tartanak, és már nincs felnőtt jelenlét, akkor azért kell szabályokat lefektetni.

Igen, ez nagyon fontos. Ha buli van, akkor a szülőknek is érdemes egymással egyeztetni. Vagy legalább tudni, hová megy. Nem engedem úgy el a gyerekem, hogy nincs név, cím, telefonszám. Ezek biztonsági intézkedések. Lesz-e ott felnőtt, a szomszédban lesz-e, szóltak-e a szomszédnak, hogy nézzen rájuk, vagy a gyereknek, hogy oda átmehet, ha bármi baj van. Tehát valami ügyeletről gondoskodunk, és ahogy átbeszéljük, hogy jó, akkor a szőnyeget tekerd fel, apa CD-ihez nem nyúlunk, a Youtube-ról hallgathattok zenét, ugyanúgy azt is átbeszéljük, hogy nem hányunk a szőnyegre, nem cigizünk bent. Alapszabályok, amiket elvárok egy buliban, amiért szólnék, ha itt lennék.

Azt mondod, szülőként szabjunk egyértelmű határokat. De mennyire tudunk hitelesek lenni, ha a vacsorához mi is bort bontunk, ha a családi ünnepeken mindig van valaki, aki felönt a garatra? Azt látják, hogy ez a felnőtt élet része, amiből ő kimarad, így máris kívánatos lesz. Tudunk így kategorikusan tiltani?

Arról is lehet beszélni, hogy ő miért nem kaphat, hogy értse: azért, mert a te testednek ez nem való. Ahogy nem való bizonyos film se, de azt se engedjük meg, hogy éjjelig fennmaradjon. Mert az nem az ő ritmusa. Világos, hogy ezeket a határokat tologatjuk, ahogy nő. Aztán ha van a családban alkoholbeteg, arról is kell sokat beszélni. Hogy ez egy betegség, hogy ez nem jó, hogy ez mennyiben az ő hibája vagy választása. Ne legyen tabu. Aztán van olyan szülő is, aki zugdohányos. Az szerintem durván álszent, és a titkolózást fogja behozni, mert az a minta, hogy erről nem lehet beszélni, nem lehet felvállalni nem lehet segítséget kérni, ezt titkolva kell csinálni. A titkolózás pedig a kapcsolatot rontja, mert ott van a bűntudat a kamaszban, hogy most rosszat csinálok, de nem mondhatom el, leginkább senkinek.

A tiltás sem teljesen jó taktika, hiszen megnyugszunk, hogy megtiltottam és akkor nincs, holott… Ez a társadalomra is érvényes: 18 év alatt nem engedik be őket szórakozóhelyekre, nem szolgálják ki őket kulturált körülmények között. Egy 17 évesnek elképzelhetetlen, hogy a Városligetben beül valahová és iszik egy pohár fröccsöt, ami egy deci bor, két deci szóda. Hanem ő leül a fűbe a kannás borával (jó esetben, mert gyakrabban a töménnyel), amit megvett, tehát már nem egy deciről beszélgetünk. Azt gondolom, hogy a mérték megtanulása nagyon fontos lenne, és a teljes tiltás nem segít ebben. Nem tudom, mivel teszünk jót. Nekem is kérdés, mivel nekem is két kamaszkorú gyerekem van, tehát szülőként is érintett vagyok. Ezekről mind beszélni kell a gyerekkel és a szülőtársakkal is. Mi se maradjunk egyedül. Amikor 18 év alattiaknak házibuli van, akkor még nem ők döntenek, akkor a szülőkkel kell összebeszélni, hogy ki mit enged meg, legyen egy konszenzus, hogy ne csoportnyomásra kerüljön valaki bele egy ilyen helyzetbe, miközben az ő szülei nem engedték meg. És beszéljük át a gyerekekkel, ez nagyon fontos.

Van-e még valami, amit tehetünk azért, hogy ne induljanak el a drogok felé?

Ami szerintem még véd, ha vannak olyan dolgai, olyan tevékenységei, melyek boldoggá teszik, eufóriát okoznak, el tud mélyülni benne és ezt élvezi. Az elmélyült vagy eufórikus tevékenység nagyon hasonló a szer hatása alatt történő megéléshez. Minél több ilyen megélése van, annál kevésbé vonzó a drog, mert nem kell pótszer, hiszen, ha ki is próbálja, azt mondja: „Jó, jó, de amikor festek, akkor ennél kicsit jobb.” A marihuána például nem egy nagyon intenzív hatású szer, azt a hatást, amit kivált, sokféle módon el lehet érni: nézel egy naplementét, beszélgetsz valakivel, és érzed, hogy az teljes volt, hogy felszabadult vagy, hogy kaptál valamit, ami feltöltött.

Legyenek rá stratégiái, hogy jól legyen. Szülőként segíthetünk neki megkeresni ezeket. Ez lehet a zenélés, festés, olvasás vagy írás, de akár a jóga, légzőgyakorlatok, a kirándulás, a biciklizés.

Fontos az is, hogyan tudja a negatív érzéseit kibírni, átkeretezni, kijönni belőle. Hogyan ismeri föl, ha szorong, feszült, hogy bánik ezzel, mit csinál ilyenkor? Benne marad-e ezekben a helyzetekben? Hogy tud benne maradni? Vagy kilép? Mikor lép ki? Rossz kedved van vagy feszült vagy? A biciklizés oldja? Akkor indulj! Vagy menjél le dobálni a palánkra! Mutassunk neki minél több ilyet, amiből aztán ki tudja választani, hogy őt mi nyugtatja meg, ha ideges. Azért is kell ilyeneket keresni, hogy legyen alternatíva, amihez nyúlhat, amikor szorong, szomorú vagy ideges.

Aztán két védőfaktor van még, ami nagyon fontos. Az egyik a mozgás, a sport. De az a rossz hírem, hogy nem a versenyszintű, hanem a boldogság alapú. Az ún. tömegsport. Ez kevéssé van meg a mai versenyközpontú világban, de erre kell törekednünk. Számos kutatás kimutatta, hogy a sport egyértelműen véd addig a szintig, amíg nincs benne a teljesítménykényszer. Ráadásul tudjuk, hogy a versenysportban már sokszor a dopping is megjelenik. Tehát olyan sport, ami boldoggá tesz. Ugrálunk, focizunk együtt vasárnap délután apával.

A másik pedig a hit: bármiféle hit, de a vallásos hit is abszolút védőfaktor, hogyha ez nem bigott, szélsőséges, ha nem bűntudatkeltő, ha nem csak korlátoz, ha nem kiüresedett rituálék és szabályok összessége. Az a hit, hogy Istennel vagy egy felsőbb erővel van kapcsolatom, hiszek a világban, az emberekben, hogy nem csak úgy vagyunk, hanem megyünk valamerre, van cél és hiszek magamban. Ezek nagyon összefüggenek. Az ilyen hit erős védőtényező lehet. A hitben egyébként még a közösségiség is fontos. Van benne egy rendszeresség, járunk vasárnap, kapcsolatban vagyok a lelkésszel, pappal, kapcsolódom a többiekhez. De ha már itt tartunk, bármilyen közösség védőfaktor, lehet az cserkészet, hímzőszakkör vagy éppen kórus.

Azt mondtad, hogy a túlságosan szélsőséges, korlátozó hit és közösség nem védőfaktor. Az nem megtartó erő, hogy egyértelmű szabályok vannak?

Az egyértelmű szabályok jók, és valóban könnyebb a döntéshelyzeteket kezelni. Ha viszont nem lehet bármiről beszélni egy közösségben, akkor nagyon egyedül maradsz. Ha hibázok, ha mégis kipróbálok egy szert, akkor még nagyobb bűntudatom van, nem csak magam felé meg Isten felé, hanem a közösség felé is. Akkor nekem ott meg kell játszanom magam, egy hazugságspirálba keveredek. Nagyon nehéz és sok energia fenntartani a látszatot. Ott lehet felvállalni az embernek a hibáit, a kételyeit, ahol van bizalom meg támogatás, hisz ezek a tévedések, érzések emberiek. A jó vezető tudja, hogy mind küzdünk valamivel, vannak kételyeink, és van, aki már túl van rajta és vannak eszközei, hogy hogyan lehet kijönni.

Ahol van egyfajta szabadság, értik ezeket a botlásokat, lehet erről beszélni, az a közösség tud segíteni.

Ebben nagyon nagy ereje van a csoportnak. Egyébként a szerhasználók kezelésében is a bármilyen terápiás csoport erre épül: Te hogy vagy túl a csábításon? Mit csinálsz, ha kattogsz, hogy megint hozzá kéne nyúlni? Ezek a történetek, példák segítik a többieket, erőt, reményt és útmutatást adnak.

Eddig beszéltünk arról, hogy mik a védőfaktorok, de beszéljünk arról, hogy mi történik, ha már elkezdődött a baj. Vannak-e olyan jelek, amikre fel kell kapjuk a fejünket, hogy na itt valami nem stimmel, esetleg szerhasználat gyanítható?

Nagyon nehéz ez, mert azt szoktuk mondani, hogy az a jel, hogy megváltozik a viselkedése. Na de kamaszként megváltozik a viselkedés, ez a kamaszkor. Ez nem azt jelenti, hogy narkós, csak egyszerűen kamasz. Így nehéz megfogni, hogy mi az a viselkedésváltozás, ami már jel. Nem hiszem, hogy magára a droghasználatra lehet jeleket elkülöníteni, mert simán lehet, hogy a depresszióba csúszik bele, vagy más problémába. Ha szorong, magányosnak érzi magát, ha öngyilkossági gondolatai vannak, s ez nincs kezelve, kifuthat szerhasználatba. Amikor olyan erős a szenvedés belül, hogy azt oldani kell, és ha nem oldjuk mi így-úgy, ha nem tanítjuk meg, akkor ő talál majd valamit, amivel oldani tudja. Sokszor van a droghasználat előtt valami ilyen probléma, nehézség.

Tehát fontos jel, ha levert, ha öngyilkossági gondolatai vannak. Ha már van valami önsértés. Lehet figyelgetni, hogy van-e rajta vágás, seb, ez előfordul-e többször. Nem kell akkor se kétségbe esni, mert nagyon bizonytalan a kamaszkor, de azért itt már segítséget kell kérni. Aztán az is fontos jel, amikor minden, ami eddig örömet okozott neki, az nincs, elhagyja. Általános életundor, önutálat, de világos, hogy ennek is a mértéke meg a hossza az, ami meghatározza, hogy van-e itt probléma. Érezheti ezt kedden, de lehet, hogy hétvégén már jól van, és megint fest. Akkor van baj, ha nem tud kijönni a búskomorságból vagy az érdektelenségből, hanyagolja a tevékenységeket: lóg az edzésről, nem veszi elő a gitárt, nem érdekli a kutya. Persze kamaszkorban sok minden normális, de ha minden összeadódik, azért az gyanús, és figyelném, hogy merre mozog el. Mi a tendencia? Ha romló, akkor be kell avatkozni, külső segítséget kell kérni. De ha korábban jó kapcsolat volt a szülővel, ha tudtak beszélgetni, akkor azért hamarabb feltűnik a változás és könnyebb is újra kapcsolatot találni.

Azért is kell elkezdeni időben beszélni erről és nemcsak tiltani, mert 18 év fölött hirtelen rászakad a szabadság, és akkor már késő minden szülői ráhatás?

Nem, nem késő, de biztos, hogy előkészítik a bulik, az elengedések, az erről való diskurzus, hogy mire 18 lesz, neki már legyen egy kialakított képe, viszonya ezekhez a szerekhez, az alkoholhoz, meg a többihez is. Akkor, ha elmegy egy fesztiválra, hiába új, idegen közeg, ezt a kialakult hozzáállást nem valószínű, hogy a fesztivál meg tudja rengetni. De persze fesztivál és fesztivál között van különbség, érdemes tájékozódni, mert vannak hírhedt fesztiválok és vannak, amelyek nem a droghasználatról szólnak Azt is tudni kell, hogy minél később kerül kapcsolatba valaki bármilyen szerrel, annál inkább kialakult, stabilabb a személyisége, az értékrendje, vannak megküzdési stratégiái, és ez mind védőtényező. Nem biztosíték, de védőtényező.