Kedves Bálint gazda, boldog születésnapot a mennyei kertekben!

Találkozások példaképekkel, akiknek tanítását, emlékét az életem végéig magammal viszem. Nem ismerhettem személyesen Antall Józsefet, ahogyan mondjuk, Magyarország első demokratikusan megválasztott miniszterelnökét. Abban az időben külföldön élve mégis nyomon követtem mindazt, amit rövid államfői tevékenysége idején megadatott számára elvégezni. Később baráti viszonyba kerültem kedves feleségével, Klára asszonnyal, akivel számos jótékonysági kezdeményezésben vettünk részt. De szerencsém volt személyesen is megismerni és barátságba kerülni Szabad Györggyel, a hajdani országgyűlés elnökével, akinek embersége, tartása és szociális érzékenysége mindig lenyűgözött. Úgy, ahogyan egyszerűsége és emberközelsége is. Hatalmas tudása mellett a legegyszerűbb, talán tanulatlan embereket is partnernek tekintette, mert nem a külsőségeket, hanem az EMBERT látta.

Hát ilyen volt Bálint György is.

Neki már nem tudok születésnapi köszöntőt írni többet, de amíg élek, a szívemben őrzöm kedvességét és azt a szeretetet, amivel minden találkozásunk alkalmával fogadott bennünket.

Nézem és olvasom a róla szóló megemlékezéseket, memorandumokat. Nem mondhatott mást, csak azt, amit ő megélt. De mégis minden interjúban megújult, megelevenedett a már talán ismert történet. Ez számomra azt sugallja, hogy nem sablonokban, már elmondott panelekben nyilatkozott, hanem újra átélte mindazt, amit mondott. Egyszóval hiteles volt, mert igaz szóval szólt.

Július 14-én Budapesten, a Fiumei úti sírkertben tartott temetésén Iványi Gábor metodista lelkész ezekkel a szavakkal illette: „Boldog ember volt, ami nem azt jelenti, hogy nem voltak nehézségei, de sohasem látta a rosszat, még az ellenfeleiben sem. Igaz ember volt. A héber gondolkodásban a boldog ember és az igaz ember ugyanaz az ember. A kettő ugyanazt jelenti. Nem lehet boldog a hazug ember. A boldogságunk pedig sosem fordul csupán önmagunk felé… A fát a gyümölcséről lehet megismerni, ezek Jézus szavai. A rossz fa nem ad jó gyümölcsöt. Bálint György életének kedves, szeretettel teli, vigasztaló, bátorító, életet adó gyümölcseit élvezhettük mindannyian…”.

Megragadott engem egy párhuzam, amit csak az index által közzétett riport kapcsán vettem észre. Ebben a videóban elhangzik egy kérdés Bálint György édesapját idézve, hogy miért is nem katolizált, amikor ő támogatta a helyi katolikus templom felépítését. Ez már a kezdődő zsidó törvények idején történt.  Ő akkor annyit mondott, ha a keresztények nem üldözik a zsidókat, megteszem.

Abban az interjúban, amit sokkal később Bálint György adott nekem, arról számol be, hogy a koncentrációs tábori megpróbáltatások után mennyi keresztényi szeretetet tapasztalt egy bizonyos Annunziata nővér részéről, aki a kórházban ápolta. Az ő kérésére meg is keresztelkedett.

Nem azért írom le ezt, mert meg kellene keresztelkedni.

Hiszen Isten minden teremtményét számon tartja, és hiszem, nem aszerint ítéli meg, hogy melyik valláshoz vagy felekezethez tartozik, hová született, hanem aszerint, mennyi szeretetet tudott adni a felebarátainak.

De talán érdemes meg nem keresztelkedésének, majd megkeresztelkedésének indítóokán elgondolkodnunk, amikor az üres kőépítmények, templomok felett siránkozunk.

Az Új Város Online-ban két hónapja jelent meg Fialovszky Magda Bálint Györggyel készített interjúja.