Kétértelműségektől mentes és szívszorító sorok arról, milyen sora van most az oroszországi embereknek, és mivel jár egy agressziót folytató államban a béke reménységét táplálni. A személyes beszámoló szerzője 36 éve él ...
Kitört a háború. Mit tehetek én?
Abszurdnak tűnik, de igaz: a mostani konfliktusban két keresztény nép áll egymással szemben. Sőt, etnikailag két szláv testvérnép.
Mintegy tíz éve két alkalommal is tanítottam ukrajnai fiatalokat, ukránokat és oroszokat együtt, Lvivben és Kijevben egy nyári egyetemen. Az egyik akkori tanítványom, nevezzük N-nek, most politikatudományi tanársegéd. Három napja ezt az üzenetet kaptam tőle: „A hétvégén elsősegély képzésen vettem részt, a vőlegényem önkéntes kiképzésen volt. Készülünk a háborúra. Ez most a mi valóságunk.” Elszorult a szívem.
Nem hittem volna, hogy Európában ilyesmire még sor kerülhet.
’56-ban 9 éves voltam, ’68-ban 21. A balkán háború idején több menekültet fogadtunk be lakásunkba, hosszabb-rövidebb ideig. Az egyik család fél évig lakott nálunk.
Mit tehetek én most? Rendszeresen bekapcsolódom online hálózatokba, ahol különböző nyelveken együtt imádkozunk a békéért. Emlékszem hasonlókra a kubai válság és a hatnapos háború idejéből.
N-nel részt veszünk egy európai párbeszéd platform munkájában, ahol vannak spanyolok, németek, belgák, magyarok, lengyelek, ukránok és – oroszok. Mind mezei polgárok.
Imádkozzunk Ukrajnáért! Ők szenvedik el az agressziót. Az ő életüket féltem. Az ő szabadságukért aggódom.
Nekem azonban nemcsak Ukrajnában, hanem Oroszországban is vannak igen közeli ismerőseim.
A ’80-as években egy barátom, vagy inkább lelki testvérem hosszú éveket töltött tudományos kutatóként a Szovjetunióban népes családjával. Egyszer összeszámoltuk, hogy mintegy kétszáz személlyel kerültek közelebbi kapcsolatba, akiknek beszéltek keresztény hitükről. Alkalmam volt megismerni többeket közülük. Akkoriban Magyarország volt a találkozási pont a szovjet és az amerikai matematikusok számára. Mi is vendégül láttunk egy házaspárt. Emlékszem rá, ahogy egy éjszaka a Fokoláre Mozgalom szellemiségét magyaráztam nekik oroszul. Kellett hozzá előtte két kupica pálinka. Mármint ahhoz, hogy mindezt oroszul el tudjam mondani.
Szóval mindkét országban vannak olyan barátaim, akikkel elsősorban Krisztus új parancsolata etnikumának érezzük magunkat. És ebben a keretben magyarnak, orosznak, ukránnak.
Nem abszurd, hogy a mostani konfliktusban két keresztény nép áll egymással szemben? Sőt etnikailag két szláv testvérnép?
Imádkozzunk ma együtt az oroszokért és az ukránokért! A népekért és a politikusaikért is! A kibékülésükért, a megbocsájtásért, a békés politikai megoldásokért.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Adonai Shalom