Margaret Karram a fiataloknak: képesek vagytok reményt adni

2021. május 2-a és 9-e között rendezték meg a Fokoláre Mozgalom fiataljai az Egyesült Világ Hetét: immár második alkalommal szinte kizárólagosan az online térben. Ez a korlátozás egyben új lehetőségeket is nyitott: a világ számos helyén szervezett eseményekbe mindenhonnan be lehet kapcsolódni. Az idei hét jelmondata: dare to care (merj gondoskodni), mely a szolidaritásra hív egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Az idei év különlegessége az is, hogy a hét programjait számos felnőtteknek (is) szóló esemény gazdagítja a politika, a környezetvédelem, a gazdaság témájában. A programok a unitedworldproject.org oldalon utólag is visszanézhetőek a nagy világnyelveken feliratozva. A hét kezdetekén a fiatalok Margaret Karramot kérdezték, ezt közöljük most magyarul.

Margaret, köszönjük, hogy eljöttél, hogy válaszolj a kérdéseinkre. Számodra mi a jelentősége az Egyesült Világ Hetének, ebben a jelenlegi történelmi helyzetben? Hogyan kezdjük élni ezt a hetet, mit mondanál, mi legyen az első lépés?

Az Egyesült Világ Hete sosem volt fontosabb, mint ma. Nagyon-nagyon fontos. Amit a mottóul választottatok „dare to care” (merj gondoskodni) az egyik legaktuálisabb kérdés ma, mert pontosan ez az, amit most élünk a világban: sokféle kihívást és krízist, akár a Coviddal küzdő egészségügy, akár a politika, akár a gazdaság terén. De mit is jelent a gondoskodás? Azt gondolom, az egész hétnek ez a legnagyobb értéke, mert a gondoskodás cselekvést is jelent, nemcsak egy szép szó, hanem konkrét tettek. Aztán a gondoskodás gyógyulást is jelent, hogy gyógyítsuk azt a sok sebet, ami a társadalmunkban van. Tehát szeretném aláhúzni, hogy a legfőbb értéke, hogy ezek nemcsak szavak, ne legyen ez a hét olyan, amiben csak szép beszélgetéseket folytatunk, hanem valóban cselekedjünk, mint ahogy a jelszó mondja:

Merj gondoskodni tanulással, tettekkel és megosztással. Ez a három szó rendkívül fontos, mert valóban arra késztetnek minket, hogy meghallgassuk a körülöttünk élők fájdalmát, de a cselekvésre és megosztásra is hívnak.

Hadd osszak meg egy kis személyes tapasztalatot, amit átéltem. Az elmúlt Covid-időszakban, a lezárások alatt mindannyian otthon voltunk, mi is a fokolárban. Mit tudunk tenni? – tettük fel magunknak a kérdést. Akár a szomszédainkért is, mert a társasházban rajtunk kívül 12 család lakik még. Sokan szomorúak voltak a bezártság miatt, az idősek azért is, hogy nem láthatják az unokáikat, gyerekeiket. Arra gondoltunk, hogy készítünk egy kis süteményt minden családnak. Körbejártuk a szomszédokat, természetesen maszkban, minden lakásba bekopogtunk, s mikor meglepődve ajtót nyitottak, átadtuk az ajándékot, beszélgettünk és ők pedig sok mindent megosztották velünk az életükről, a fájdalmaikról, az egészségi állapotukról. Ezek olyan szép pillanatok voltak, hogy azt mondtuk: érdemes volt megtenni ezt a kis gesztust. Nem szükséges mindig nagy dolgokat tenni, elég, ha megtesszük a kis dolgokat ott, ahol vagyunk: az iskolában, az egyetemen, a lakónegyedünkben. Azt gondolom, hogy ezek a kis dolgok ragályosak és valóban segítenek abban, később a nagy dolgokban is osztozzunk az emberekkel.

Margaret, köszönjük ezt a konkrét kis történetet. Elmondanád néhány szóval, hogy mit jelent számodra a gondoskodás és hogy az emberi élet mely területén van rá a legsürgetőbb szükség?

Ahhoz, hogy merjünk törődni másokkal, szükség van még valamire: ez pedig a bátorság. Bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy mások felé forduljunk, mert sokszor félünk kockáztatni, attól tartunk, hogy mások nem értik meg a tetteinket. Talán azt gondolják, hogy mi afféle jóságos emberek vagyunk, akik mindig jótékonykodnak és akár még ki is gúnyolnak. Azt mondtam magamban: Jézus egységért mondott imája ma időszerűbb, mint valaha. A testamentuma, amit ránk hagyott: azért élni, hogy mindnyájan egy legyenek, a testvériségért élni. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, valóban bátorságra van szükségünk. Aztán azt kérdezed, hogy melyik területen. A társadalom minden területén, kezdve a politikával, a gazdasággal, a szociális területekkel. De ebben a különleges helyzetben, amiben most élünk, azt gondolom, bátrabban kell tennünk az egészségügy világáért, hogy gondoskodhassunk mindazokról, akik szenvednek a járvány miatt. Tehát azt mondom:

Hogyan lehetséges az, hogy nem élünk úgy, hogy a világon mindenkit meggyógyíthassunk, hogy megtaláljuk a megfelelő gyógymódot, amihez minden nép egyenlő módon juthatna hozzá?

Tudok róla, hogy a Mozgalom fiataljai el akarnak indítani egy projektet, Vakcinát mindenkinek néven. Remélem, hogy ez a kezdeményezés sikeres lesz, hogy megadhassuk mindenkinek azt a méltóságot, hogy Isten gyermekeként éljen és egyenlőnek érezhesse magát. Ne legyen úgy, hogy a szegénynek semmije nincs, a gazdagnak pedig mindenre lehetősége van. Ezt a területet érzem a legsürgetőbbnek ebben a pillanatban.

Az idei Egyesült Világ Hete egy olyan év végső állomása, amelyben  jó gyakorlatokat alakítottunk ki és osztottunk meg egymással az aktív állampolgárságról és az egységre irányuló politikáról. Tudjuk, hogy létezik a jó, de úgy tűnik számomra, hogy még sok a tennivalónk. Margaret, mit tehetünk azért, hogy „aktív állampolgárok” legyünk, akik valóban szeretni tudják közösségüket? Mit mondanál a politikai tevékenységben elkötelezettek számára?

Nézd, ez a kérdés nagyon fellelkesít, mert mindig fontosnak gondoltam a politikát. Egészen kis korom óta… A Szentföldön születtem és mindig azt gondoltam, ha nagy leszek, szeretnék majd bekapcsolódni a politikába, mert láttam mennyire fontos a politika ahhoz, hogy megoldást találjunk a világ számos problémájára. Hívom a fiatalokat, sok-sok fiatalt, hogy kötelezze el magát ezen a területen. Tudom, hogy sokan közületek már számos területen bekapcsolódtak a politikába, az önkormányzatokban és más fontos helyeken. Tudom, hogy ezek nem könnyű területek. Így hát nem kell félnünk attól, hogy bizonyságot tegyünk a kincsünkről, és adjuk azokat az erkölcsi értékeket, amit mi is Chiara karizmájából tanultunk. Mert megvan a módszerünk, a művészetünk, hogy hogyan éljük a politikát. Chiara azt mondta, hogy a politika a szeretetek szeretete. Láttam, hogy az Egyesült Világ Hete programjában vannak webináriumok a politika világáról, az aktív állampolgárságról, tudom, hogy sok pozitív tapasztalatot szereztetek szerte a világban. Teremtsük meg ezt a gondolkodásmódot, ezt a kultúrát, amit a politikában is meg akarunk élni: a gondoskodás kultúráját. A politika olyan eszköz, amellyel megoldható a világban lévő sok konfliktus. Én hiszek ebben, és a fiataloknak nagyon fontos szerepük van a megvalósulásában.

^{Az interjú készítői: Miguel és Klara}

Mi is hiszünk ebben! Margaret, te magad is számos Egyesült Világ Hetén vettél részt, volt-e olyan, amelyik különösen is megérintett?

Igen, ami leginkább megérintett engem, az a 2013-as volt, mert a Szentföldön és Jeruzsálemben rendezték meg a nyitóeseményt. Több mint száz fiatal érkezett a világ minden tájáról, hogy képviseljék az országukat. A hétnek az volt a címe, hogy „Legyél híd!”, és tele volt különböző kezdeményezésekkel, még egyetemi szinten is, és a helyi közösségek részvételével valósult meg: palesztinok, izraeliek, muzulmánok és keresztények… Volt egy találkozó Betlehem polgármesterével, és más fontos zsidó és palesztin személyiségekkel. Vagyis ez egy kapcsolatokban, a személyekkel és kultúrával való párbeszédben gazdag hét volt, és a résztvevők találkozhattak a konfliktusok országában jelen lévő kihívásokkal. Láthatták az elválasztó falat ebben a Jeruzsálem közeli városban, valamint Jeruzsálem és Betlehem között. Ez egy olyan Egyesült Világ Hete volt, amelyet pontosan a minden értelemben vett szakadásokban és konfliktusokban éltünk meg, egy olyan országban, ahol az ellentétek még mindig léteznek. Ami leginkább megmaradt a szívemben és az emlékeimben az a flashmob volt, amit az egyik napon Jeruzsálem központjában csináltunk a béke és az egység jeleként. Később aztán minden alkalommal, amikor elhaladtam ott, azt mondtam: hiszek benne, hiszek benne, mert vannak fiatalok, akik megláttatták ezt velem. Erre a hétre mindig emlékezni fogok.

Milyen erőteljes szavak! Nagyon köszönjük ezt a bátorítást! Tudjuk, hogy a világjárvány, a szociális távolságtartás és a gazdasági krízis közepette fennáll a veszélye, hogy elveszítjük a reményt. Mit mondanál ebben a helyzetben?

Igen, könnyű elveszíteni a reményt és elbátortalanodni, mert ez tényleg túl sok. Én is azt mondom: Hogyan adjak reményt annak, aki elveszítette egy rokonát vagy elveszítette az apukáját, az anyukáját vagy egy testvérét. Ez nehéz. Elsősorban a bennünk élő reményre kell támaszkodnunk, mert ez a remény nem jön természetesen, mert emberileg sírhatnékunk van és el akarunk menekülni. Ezt a reményt csak az Istenben való hitemben és az imádságban tudom megtalálni, az imádságban, ahol tudom növelni ezt a hitet és aztán ez az imádság ad nekem reményt.

Szeretném, ha minden fiatal erősen hinné, hogy az ima hatalmas erő, amely Istenhez kapcsol minket, és erőt ad ahhoz, hogy a remény jele legyünk körülöttünk lévő szenvedők számára.

És ha az emberek látják ezt bennünk, szavak nélkül is megérzik, hogy van valaki a közelükben, aki teljes szívvel jót akar nekik.

Emlékszem, hogy amikor a lezárások voltak, egy hozzám nagyon közel álló személy, az egyik szomszédunk egy nap felhívott, miután már vagy három hete zárás volt, és ő egyedül élt. Sírva mondta: Nem bírom tovább, már teljesen depressziós vagyok! Egy teljes órán át hallgattam szó nélkül, ez volt az egyetlen dolog, amit tenni tudtam érte. Azután minden nap találtam rá időt, hogy egy rövid hívással vagy egy üzenettel elmondjam neki: veled vagyunk, ne csüggedj, őrizd meg a bátorságod, mert nem vagy egyedül. Sokat segített neki, hogy érezte, van valaki a vele éli ezt az időszakot.

Margaret, meghívnád azokat, akik olvassák ezt az interjút, hogy kövessék figyelemmel az Egyesült Világ Hete eseményeit?

Természetesen, szeretnék hívni mindenkit, mindenkit, mert az Egyesült Világ Hete, bár fiatalok készítették elő, nemcsak a fiatalokhoz szól, hanem mindenkihez a Fokoláre Mozgalomban, sőt, mindazokhoz, akiket meghívunk, hogy részt vegyenek. Tudom, hogy a programban a legkülönfélébb események kaptak helyet: Ferenc gazdasága, amiről az előbb beszéltünk: a politika, sok konkrét kezdeményezés szerte a világon, külön a fiataloknak is, vallásközi és ökumenikus tevékenységek. Tehát egy nagyon gazdag hét lesz. Szeretnék mindenkit meghívni, hogy ne hagyja ki ezt a lehetőséget, mert nagyon gazdagító lesz, szellemileg is, de gyakorlatilag is, mert belehelyez minket a konkrét életbe, ahogyan a címe is kifejezi: Merj gondoskodni! Mert pontosan ezt fogjuk tenni: tanulunk, osztozunk és gondoskodunk. Úgy gondolom, ha részt veszünk az Egyesült Világ Hetén, sokat fogunk tanulni, de nemcsak tanulunk, hanem képesek leszünk cselekedni is, mert ez az, amit tenni akarunk. Ez szép, mert mindannyian egynek érezzük magunkat ebben a dologban, és így képesek leszünk reményt adni a világnak.