Mianmar „csöndje”: szűnni nem akaró polgárháború

Világunkban egyre törékenyebb a béke, hiszen Ukrajnától Szírián és Nigérián át egészen a Távol-Keletig elhúzódó fegyveres konfliktusok dúlnak. Nem mehetünk el mellettük szemlesütve, még ha nem is hallunk minden esetről. Mikor a békéért fohászkodunk, és szívünkben megjelennek a háborús helyszínek, többek között Mianmart is felidézhetjük. Az ottani helyzetről még 2021-ben adtunk hírt itt az Új Város Online felületén, magyarul az elsők között. Most, 2023. januárjában még mindig szűnni nem látszik az akkor kialakult tragikus helyzet.

Két évvel ezelőtt, 2021. február elsején fogták el Aung Szan Szú Csi (Aung San Suu Kyi) mianmari kancellárt, és vette kezdetét az a katonai puccs, amely máig tartó polgárháborús állapotokat, az etnikai harcok kiújulását és megerősödését, zavargásokat és a katonai diktatúra (dzsunta) visszatérését eredményezte Mianmarban. Az 57 milliós lakosságú, dél-kelet-ázsiai ország azóta kezeletlen Covid-járvánnyal, élelmiszerhiánnyal, gazdasági válsággal is küzd.

Aung Szan Szú Csi polgárjogi aktivistaként hosszú múltra tekintett vissza, törekvéseiért 1991-ben Nobel-békedíjat kapott. 2016-tól kancellári és külügyminiszteri tisztséget látott el, és ettől kezdve Mianmar gyors ütemben fordult a világ és a nyugat felé. A politikus hölgy tavalyelőtti bebörtönzése nem az első eset volt, évtizedeken át többször élt háziőrizetben családjától elszakítva. Most újabb tárgyalások és több évtizednyi börtön vár rá. Rajta kívül helyi politikusokat, hírességeket, újságírókat, aktivistákat, külföldi állampolgárokat, sőt diplomatákat is bebörtönöztek az elmúlt két évben. Közülük mintegy 6000 foglyot engedtek szabadon tavaly novemberben a Mianmari Nemzeti Nap alkalmából, idén januárban pedig újabb 7000-en kaptak kegyelmet.

2021-ben írtunk róla, viharos történelme során milyen sokat szenvedett már a korábban Burmaként ismert ország népe. 1948-as függetlenedése után 1962 óta katonai diktátorok kormányozták szegénységben és elmaradottságban a soknemzetiségű államot. A burmai népcsoportot tették meg államalakító nemzetnek, és ez tovább szította az etnikai feszültségeket, majd azóta sem szűnő polgárháborúba torkollott. A dzsunta ideológiájának része a buddhizmus államvallásnak tekintése.

Az ország diktatórikus vezetése kirekeszti és üldözi a nem buddhistákat – muszlimokat, hindukat és immár a keresztényeket is.

2008 és 2015 között lazulni látszott a diktatúra, 2015-től 2021-ig pedig egy kérészéletűnek bizonyult demokratikus folyamat bontakozott ki. A legtöbbek számára reménykeltő és üdítő szabadság szele érte el Burmát. Emlékezhetünk a híradásokból ebből az időszakból Aung Szan Szú Csira, aki a nemzetközi kapcsolatok előmozdításáért rendszeresen tárgyalt más országok küldötteivel.

_{2021. február. Burmai tüntetők követelik Aung Szan Szú Csi szabadon engedését.}

Jelenleg ellenkező irányú, negatív folyamatnak lehetünk tanúi. Kevés hír szivárog ki az országból – ennek egyik oka, hogy a lakosság, és pláne az újságírók állandó rettegésben élnek, tömegek állhatnak megfigyelés alatt. Magyarországon alig olvasni a burmai helyzetről – legutóbb viszont a Magyar Kurír írta meg, hogy teljesen kiégett egy történelmi jelentőségű katolikus templom Csentá (Chan Thar) faluban a Tatmadav elnevezésű állami fegyveres erők támadásának köszönhetően. Az utóbbi évtizedekben nemcsak az iszlámellenes, hanem a keresztényellenes megmozdulások is megfigyelhetők az országban. Olasz társlapunk, a Città Nuova újságírója szerint egy olyan jellegű buddhista fundamentalizmus gyűrűzött be Burmába, amely jelen van a térség más államaiban is, például Srí Lankán vagy Thaiföldön, és amely mintegy válaszreakció az iszlám fundamentalizmusra. A buddhista egyházi személyek, szerzetesek élvezik az állam ideológiai, pénzbeli és kulturális támogatását – cserébe szemet hunynak a kirekesztés és a máshogy gondolkodók üldöztetése fölött.

Ez történik Mianmarban is, bár szerencsére sokan vannak, akik minden oldalról a vallásközi párbeszéd és a béke hírnökei, köztük maga Charles Maung Bo római katolikus érsek.

A mianmariak, különösen a fiatalok, félelmükben elmenekülnek az életveszélyessé vált körülmények közül. Amellett, hogy ingadozik az áram- és az internetszolgáltatás, a lakosság még továbbra sem mer az utcára lépni, csak indokolt esetben. A mindennapos utcai harcok és a déli tartományokban jelentkező légi csapások elől sokan a dzsungelben keresnek búvóhelyet. Az ENSZ 2023. január eleji menekültügyi jelentései szerint 1 millió 86 ezer menekült érkezett Burmából a szomszédos országokba, és mintegy másfélmillió embernek kellett az ország határain belül elhagynia az otthonát.

Magyarországról és a fokoláre közösségből is többen csatlakoztak ahhoz az imaórához, melyben két év óta minden kedden és csütörtökön egy 20–30 fős kis csoport (főként ázsiaiak) imádkozik a mianmari helyzetért, a béke ajándékáért. Hittel és kitartással mindössze annyit kérnek: „Legyen béke és áldás az országon!” Kérjük hát mi is a békét e sokat szenvedett ázsiai nép számára!