Mire hív minket a "Ferenc gazdasága"?

Talán néhány olvasónak már ismerősen cseng a fülében ez a cím és már alapvető érdeklődéssel közelít a témához, de szeretném mások figyelmét is elnyerni, akik eddig semmit sem hallottak erről a kezdeményezésről.

A Ferenc gazdasága egy olyan rendezvény, amely korunk gazdasági és etikai kérdéseit feszegeti. A résztvevők főként 20-35 év közötti fiatalok, akik gazdasági tanulmányokat folytatnak, vállalkozók, illetve ún. “change makerek”, akik egy jobb világért küzdenek valamilyen területen. Eredetileg márciusban került volna megtartásra Assisiben, viszont a vírushelyzet miatt novemberre helyezték át az eseményt, és végül csak online formában került megszervezésre. A program három napon át tartott magyar idő szerint 14-18 óra között, hogy más földrészekről is kényelmesen bekapcsolódhassanak. Mi sem beszédesebb a videó-konferencia népszerűségéről, mint az, hogy már az első napon több mint százezren kapcsolódtak be a világ minden tájáról. Rendkívül tartalmas és igényes, tudományos és gyakorlatias előadásokban volt része a nézőknek. Mindezt számos, nem csupán szórakoztató, hanem lelkileg is felüdítő művészi, táncos és zenés elem tarkította.

Miről is van szó tehát? Egy olyan korban élünk, ahol itt Európában és a környező nyugati kultúrákban jólét vesz bennünket körül. Sokkal inkább küzdünk itt spirituális, kulturális és pszichológiai válsággal, mintsem gazdaságival. A szegénységnek végülis ez is egy megjelenési formája. Talán nem véletlenül van így, talán nem véletlenül vagyunk kiüresedve. Hiányzik valami a kultúránkból, ami felpezsdítené a lelkünket és az igazság talajára állítaná, nem pedig arra a vattacukorra, amiben jelenleg élünk. Igen, egy vattacukorral kibélelt Európában élünk, ahol nem vesszük azt észre, hogy milyen áron élvezhetjük mi mindazt, ami körbevesz bennünket. Mire is gondolok pontosan? Nézzük meg egy példán keresztül: itt vannak a ruhaneműk, amelyeket ma olcsón szerzünk be, de vajon milyen áron? Magyarországon mért nem állítanak elő egyetlen farmernadrágot sem? Talán azért, mert máshol ki lehet zsákmányolni a munkaerőt, és egészen olcsón elő lehet állítani. De hol vagyunk mi ebben a folyamatban?

Ki figyel ma arra, hogy a vásárlásával valójában voksol is, voksol a kizsákmányoló és kényelmes kultúra mellett, rábólint a szegény keleti munkaerő alacsony bérére.

S ezzel leadja a szavazatát egy olyan jövő mellett, ahol senkinek sem jelent problémát a vagyoni egyenlőtlenség. Mindezzel nem azt szeretném mondani, hogy ne vásároljunk a jövőben keletről érkező ruhaneműt, csupán egy nagy felkiáltójelet szeretnék tenni – Ferenc gazdaságával együtt: Tennünk kell valamit azért, hogy a gazdasági döntéseink egyéni és társadalmi szinten is integrálják magukba az összes égető sürgősségű kérdést: az adóparadicsomokat, a technológia megosztását a szegényebb térségekkel, az emberhez méltó munkát, a befektetések etikai kérdéseit!

Az emberiség ugyanis útelágazáshoz érkezett. Pontosabban fogalmazva az emberiség tehetősebb része az, ami választhat aközött, hogy kilép-e önmagából a kizsákmányolt anyaföld és az elmaradott emberek, társadalmak irányába, vagy pedig a saját hasznát növeli miközben a háborúk tovább folytatódnak, a föld átlaghőmérséklete tovább nő, a faji diverzitás és vele együtt az immunitásuk is csökken, és ez újabb, a jelenlegihez hasonló vírusokhoz vezet.

Véleményem szerint Ferenc gazdasága azt kéri mindenkitől, hogy merjen az igazság oldalára állni és legyen nyitott a lehetséges megoldásokra.

Így olyan kultúrát építhetünk, amit egyre inkább az adás kultúrája jellemez, és ami valóban fenntartható, és nem csak kevés ember hamis boldogságát, hanem minden ember valódi boldogságát szolgálja. Assisi Szent Ferenc szegény lett, és emiatt Isten be tudott lépni az életébe. Nekünk is hasonló úton kell járnunk, adni a másiknak, hogy Isten betölthesse a bennünk, nyugati emberben lévő ürességet. Az Economy of Francesco mondanivalóját Ferenc pápának a résztvevőkhöz intézett beszéd részletével foglalnám össze:

„A közös ház gondozása olyan erőfeszítést igényel, mely megváltoztatja az életstílust, a termelési és fogyasztási modelleket és a mai társadalmat irányító, megszilárdult hatalmi struktúrákat. Ha ezt nem teszitek, nem csináltok semmit – szögezte le a pápa. – Közösségi és intézményes vezető csoportokra van szükség, melyek magukra vállalják a problémákat.”

A szerző korábbi cikke ebben a témában a rendezvény  eredeti időpontjában jelent meg az Új Város Online-ban.