Nagylelkű összefogás a horvát földrengés nyomán

A Petrinyát és Sziszeket december 29-én érő pusztító földrengés után sokan, Horvátország egész területéről megindultak a kiszolgáltatott lakosság megsegítésére. Az első 24 órában a víz, áram és betevő falat nélkül maradt embereket mentették.
Két napra rá zágrábi barátaimmal már egy tele furgonnal mehettünk Sziszekre, hogy eljuttassuk a közösségi gazdaság csoportjához érkezett adományokat.

nagylelku-osszefogas-a-horvat-foldrenges-nyoman

Több éve szervezek adománygyűjtést szegény és kiszolgáltatott családok számára, a Vöröskereszttel együttműködve. Adnak nekem egy listát azokról az emberekről, akiknek szükségük van, szétosztjuk a neveket egy csoport kollégával és barátokkal. Idén karácsonyra is ezt tettük.

 

 

 

 

Amikor néhány nappal később, december 29-én megrengett a föld Petrinyában, azonnal elkezdtem törni a fejem, hogyan tudnánk a legsúlyosabb szükségeken enyhíteni. Persze nem egyedül: kapcsolatba léptem a földrengés sújtotta területeken élő Vöröskereszt-esekkel, valamint a céges munkatársaimmal. Majd a Közösségi Gazdaság Egyesületben is beszélgettünk a terveinkről. Mindenkinek voltak ötletei, mi lenne hasznos és kiket érdemes még bevonni.

 

 

Tudni kell, hogy a petrinyai és a sziszeki földrengések után rövid időn belül spontán kezdeményezésből rengeteg humanitárius segélycsomag érkezett az egész országból. Leginkább étel és ruha, de volt közte takaró, ponyva is… A szolidaritás hatalmas méreteket öltött, de eleinte teljes volt a zűrzavar, így a dolgok nagy része nem jutott el máris a rászorulókhoz, hanem felhalmozódott.

Megtudtuk, hogy már nagyon sok étel és ruházat van, de a legszükségesebb az lenne, hogy az eső kezdete előtt megjavítsák a megrongálódott házakat, különösen a tetőket, hogy ne menjenek tönkre a házakban található bútorok, tárgyak. Ezért mi elhatároztuk, hogy építési fóliát, munkakesztyűt, szögeket, esőkabátokat és sátrakat fogunk vinni, és ezek keresésére indultunk.

Olyan érzésem volt, mintha valami láthatatlan kéz vezérelte volna mindezt, az emberekben sok jóindulattal, barátsággal találkoztunk.

A közösségi gazdaság tagjai felajánlották segítségüket, pénzbeli és anyagi adományokat adtak. Az építési fóliát, és egyéb dolgokat adományként vagy nagyon alacsony áron kaptuk. A furgont egy barátunktól kaptuk, és 1,5 tonna fóliával töltöttük meg, ami a maximális terhelés.

 

 

 

Hozzáadtunk minden mást (beleértve 2 ágyat, melegítőket, lámpákat, meleg kabátokat, néhány kannát, babapelenkát és ételt). A Vöröskereszttel való együttműködésem miatt hozzáférhettünk a raktárukhoz és a helyszínen tartózkodó emberekkel is kapcsolatba léphettünk. Így december 31-én reggel egy zsúfolt furgonnal indultunk Petrinya felé.

 

Petrinyában már rengeteg jármű volt, így a városba sem tudtunk bejutni. Azon nyomban felvettem a kapcsolatot a közeli Glina községbeliekkel, ahol, megtudtuk, szörnyű a helyzet, és mindenre szükség van. Különösen megörültek, amikor meglátták, hogy építési fóliát és más praktikus, sürgős dolgokat hoztunk. A pakolásnál a tűzoltók segítettek nekünk. Prekopában (szerk. megj.: Glina községhez tartozó falu) egy emberen keresztül sok olyan családhoz eljutottunk, ahol szükség volt építkezési fóliára.

 

 

Rájöttünk, hogy a távolabbi falvakban legsúlyosabb a helyzet, mert ezekbe addig még senki sem ment. Minden segítség Petrinyára és Sziszekre összpontosult.

Horvátország-szerte sok ember kínálta házát és lakását olyan családoknak, akiknek a háza már nem volt biztonságos. Ebben a régióban a legtöbb ember parasztgazda, vagyis az állatok miatt sem hagyhatják el az lakóhelyüket. Éppen ezért a konténerek és a lakókocsik a legalkalmasabbak számukra ideiglenes elhelyezésre. Eleinte senki sem gondolt az állatokra, hogy azoknak is szükségük van élelemre, ezért csak később kezdtek ajándékozni gabonát, zabot, kukoricát is.

Az emberek nagyon félnek, mert a föld még mindig sokszor beremeg.

Sokan autóban töltik az éjszakát, nem tudnak hazamenni, mert fennáll a veszélye, hogy az épületek összeomlanak.
Sok gyereket evakuáltak és biztonságba helyeztek, például Topuszkára, másokat rokonokhoz és barátokhoz vittek. Nyilvános konyhát szerveznek. Több ezer ételt főznek naponta. Az állami intézmények, a Karitász és a Vöröskereszt mellett számos egyesület, szervezet és magánszemély csatlakozott. Minden módon próbálnak segíteni. Hosszútávon szükségük lesz segítségre, ezért próbálják jól megszervezni a segítés időszakát is. Összességében egy gyönyörű kaland volt, amely folytatódik.

 

 

Továbbra is lehetőség van az adományok eljuttatására az Új Város Alapítvány 11103004-18041930-10000001 bankszámláján keresztül. Közleményként kérjük feltüntetni: FÖLDRENGÉSKÁROSULTAK.

Fotó: Balen Nikolina albumából

Forrás: fokolar.hr/rijeka-solidarnosti-na-banovini

Fordította: Aranyos Gizella

Legújabb könyveink: