Nem akarunk tétlen szemlélők lenni: Ökumenikus kezdeményezések a Fokoláre Mozgalom részvételével

Ökumenikus lelkészkörök és országos találkozók

„Hazánk ezekben az években nagy társadalmi, politikai, lelki és vallási átalakuláson megy keresztül, és keressük a legjobb módját annak, hogyan tudunk válaszolni az új kihívásokra, különösen a lelkipásztori munkánkban.” – Ezekkel a szavakkal köszöntötte Budapesten Ferenc pápát tavaly áprilisban Veres András püspök, majd így folytatta: „Nem akarunk tétlen szemlélői lenni ennek a változásnak, hanem az evangélium tanításával aktívan részt akarunk venni benne. Azonban nap mint nap új kihívásokkal kell szembenéznünk: szekularizáció, hedonizmus, az evangéliumi értékek iránti bizonyos közömbösség, a hit átadásának nehézsége a családokban, a papi és szerzetesi hivatások hiánya, és így tovább.”

Ebben a helyzetben nagy jelentőséggel bírnak azok az ökumenikus kapcsolatok, amelyek az évek során szövődtek különböző felekezetekhez tartozó lelkészek között. Jelentős példa erre egy fokozatosan megszilárduló kezdeményezés: a lelkészkörök országos találkozója. Kiss Imre atya, egykori a Szeged-Csanádi Egyházmegye korábbi általános helynöke, majd szarvasi plébános, jelenleg a Fokoláre Mozgalom papi ágának nemzetközi felelőse beszél a kezdetekről:

„Az ötlet az 2000-es évek elejére nyúlik vissza, amikor Budapesten különböző felekezetek papjai és lelkipásztorai gyűltek össze egy közös találkozóra és imanapra a Fokoláre mozgalom szervezésében. Akkoriban tudatosult bennünk, hogy az ország különböző pontjain léteznek ökumenikus lelkészkörök – egy-egy város különböző felekezetű papjainak és lelkészeinek csoportjai –, amelyek havonta találkoznak, és nagyon jól együtt tudnak működni az evangelizációban. Budapest után aztán Kecskeméten, Szolnokon, Gyömrőn és Szegeden, s azóta sok helyen tartottunk országos találkozókat. Ezeknek a fő célja, hogy megerősödjünk az ökumenikus úton és tanuljunk egymástól. Ezeken az alkalmakon a régi tagokhoz mindig új résztvevők is csatlakoznak, és ennek következményeként további csoportok alakulnak.

_{A Városligeti lelkészkör 2023 októberében}

A programban általában hitünk egy-egy pontjával kapcsolatos teológiai téma szerepel. Az egyes előadások után a beszélgetés 8-12 fős, különböző felekezetekből álló csoportokban folytatódik. Megosztjuk egymással tapasztalatainkat, a problémákat és kérdéseket, amelyekkel saját egyházunkban és gyülekezetünkben találkozunk, és azt, hogy mi okoz számunkra örömet. Ez egyszerre lelki töltődés és pasztorális találkozó, amely az ökumenizmus egyik alapgondolatából született: nem lehet egyedül, egymástól elszigetelten evangelizálni, sokkal hitelesebb, ha ez azon a testvéri közösségen alapul, amelyért Jézus imádkozott. Hála Istennek, az ökumenizmus halad előre a világban; egy olyan folyamat ez, amelynek főszereplője természetesen mindenekelőtt maga Isten.

Meggyőződésünk, hogy az egység Isten ajándéka, és hogy a mi részünk és feladatunk az, hogy gyakoroljuk egymás elfogadását és kölcsönös szeretetét. […]

A hívek részéről nagy nyitottság és az egység iránti vágy érezhető. Örülnek, amikor látják, hogy a különböző felekezetek lelkészei elfogadják egymást, tisztelik egymást, együttműködnek és testvérként élnek. […] Fontosnak tartjuk, hogy ez a nagyon élénk és egyre növekvő kezdeményezés egyházaink vezetőivel egységben valósuljon meg. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa is kíséri és értékeli ezt a folyamatot.”

Kiss Imre atya az interjút Szent Pál szavaira hivatkozva zárja: „Az apostol leveleiben az egyháznak egy olyan képét és értelmezését sugallja, amely szerint az egyház leglényegesebb jellemzője az egység. Ezt leghatásosabban a korintusiakhoz írt első levelében fejezte ki: az egyház Krisztus teste, ahol Krisztus a fej, mi pedig a tagok vagyunk. […] Pál apostoltól megtanuljuk, hogy az Egyházban olyan egység van, amely nem egyformaságot, hanem sokféleséget jelent, amit ő az egyetlen testet felépítő sok tag képével fejez ki. Mi ezt az egy testet építjük ezeken a találkozókon.”

A mindennapi élethez kapcsolódó ökumenizmus

Gyömrő Pest megyei kisváros. Itt jól látható, hogy az ökumené hogyan kapcsolódik a mindennapi élethez. Egy helyi család mesél erről.

„A játszóházak és az ifjúsági táncházak programjai évek óta lehetőséget adnak az egyházak, a civil szervezetek és a fiatalok közötti élénk együttműködésre.

Kiemelt figyelemmel fordulunk a különleges gondozásra szoruló, intézményekben élő fiatalok felé. Az egészséges és megváltozott képességű fiatalok közössége, a kölcsönös szeretetkapcsolatok és a közös élmények segítik a fogyatékkal élők beilleszkedését az őket körülvevő világba. Néhány évvel ezelőtt az egyik nemzeti ünnepünk kapcsán az Európai Uniós forrásokból megvalósult kezdeményezésünket mint az egyik legértékesebb fiataloknak szóló programot díjazták.

Ökumenikus kapcsolatainkat a befogadás és a bizalom jellemzi. Még emlékszem az első kapcsolatfelvételre, amikor református testvéreink kissé bizonytalanul eljöttek, hogy »megnézzék, mi történik itt«, és részt vettek egy gyermekprogramon. Ma már ők kezdeményeznek nagyszerű programokat és valósítanak meg jobbnál jobb ötleteket. Az adventi időszakban a pünkösdi fiatalok állófogadást tartottak, büféjük kínálatában aszalt gyümölcsökkel és mézkóstolóval. Egy református lelkész vezetésével karácsonyi képeslapok készültek. Az evangélikus gyerekek hagyományos játékokat mutattak be, míg a katolikus gyerekek Betlehemet készítettek, az ifjú pedagógusok kézműves foglalkozásokat animáltak, és közösen készítettük az adventi koszorút. A fogyatékkal élő gyermekek is játszottak és teljes mértékben bekapcsolódtak.”

A Tágas Tér Fesztivál

Szegeden több éve rendezik meg a Tágas Tér Fesztivált. Egy szervező meséli:

„A rendezvényt a Szegedi Ökumenikus Lelkészkör kezdeményezte és bonyolította le, és egy parkban zajlott. 2021-ben különböző intézmények, iskolák, közösségek és különböző csoportok 50 standot állított fel. A vendégek kiszolgálásában mintegy ezer ember vett részt. Az Expo során különböző programok és koncertek zajlottak a színpadon. A rendezvény címe az lehetne, hogy »az egyházak a társadalom szolgálatában«. Célja, hogy felmutassa a közjóért dolgozó közösségeket és jóakaratú embereket. A városban mindössze 20-40 tagot számláló kisebbségi egyházak is aktívan részt vettek. Meghatározó volt a szervezők között kialakult baráti és lelki kapcsolat.

Mindenki adott valamit magából: időt, kedvességet… Voltak gazdák, akik több mint 500 adag gulyást főztek. Mások palacsintát készítettek, mustot préseltek, lovaskocsival vitték a gyerekeket stb. Egy nyugdíjas klub és az őket vezető képviselőnő 200 szendviccsel, kávéval és forró teával kínálta a látogatókat, amit a nyugdíjukból finanszíroztak. Örültek, és a végén megköszönték, hogy ott lehettek. A rendezvény méltó befejezése volt a dicsőítő zenekar koncertje, az enyhe eső ellenére.

Tulajdonképpen a különböző gyülekezetek lelkészeivel együtt csak egy olyan teret kellett létrehoznunk, ahová meghívtuk az intézményeket és az embereket, hogy hozzák el minden szeretetüket. Ez lett a Tágas Tér.”

De mi áll e fesztivál mögött? Kiss Imre atya elmeséli: „Szegeden már évek óta létezett egy ökumenikus lelkészkör, amely hét felekezet tucatnyi lelkipásztorából állt, akik időről időre találkoztak különböző plébániákon vagy közösségi házakban. Nemcsak kölcsönös tisztelet, hanem valóban mély testvériség és barátság volt közöttünk. Találkozóink középpontjában Isten Igéje állt, de aztán felmerült az igény, hogy egyházaink más fontos témáiról is beszélgessünk. Így például néhány találkozót az Eucharisztiának szenteltünk. Ez egy égető kérdés, amiről általában nem merünk beszélni, nehogy megbántsuk egymást. De ebben a testvéri légkörben ez lehetségessé vált. Különböző felekezetekből voltunk: ortodoxok, kálvinisták, lutheránusok, baptisták, metodisták, pünkösdisták és katolikusok. Mindannyiuknak lehetősége volt megosztani egyházuk teológiai tanítását és gyakorlatát az Eucharisztiával kapcsolatban. Ez nem vita volt, hanem igazi párbeszéd, amely a másik iránti őszinte érdeklődésből született, és amelyben felfedeztük egymás szépségét, így mindenki boldog volt és jól érezte magát. Érezni lehetett a Szentlélek jelenlétét és munkáját.

Az évek múlásával azonban úgy éreztük, hogy nem elég találkozni, együtt olvasni Isten Igéjét, imádkozni és teológiai témákat vizsgálni. Úgy éreztük, hogy Isten új lépést kér tőlünk. Egyikünk akkor azt mondta, hogy úgy tűnik, eljött az idő, hogy kinyíljunk, és kilépjünk a kis körünkből, tegyünk valamit a városunkért. Mert – mondta – van mit adnunk, hozzá tudunk járulni a magunk módján. Így született meg a Tágas tér ötlete: egy olyan tér és esemény, amely nem akart kifejezetten és szigorúan vallásos lenni, mint egy utcai evangelizáció, hanem inkább a városban szétszórt emberi értékek Expója, ezeket mi, egyházak felmutathatjuk és összekapcsolhatjuk, felfedezve és felértékelve a különböző ajándékokat és gazdagságot. Mivel a testvériségre törekedtünk és a lehető legtöbb szervezet és embert bevontunk, a rendezvény valóban sikeres volt, 2021-ben már harmadszor rendeztük meg.”

Tanúságtétel a közösségi életről

A Fokoláre budapesti női közössége a férfi közösséggel együtt szolgálja a mozgalom különböző tevékenységeit, és most intenzív ökumenikus tapasztalaton megy keresztül. Két évvel ezelőttig ebben a közösségben katolikus nők éltek, akik három különböző országból származtak. 2021-ben megérkezett Reydibel, egy fiatal pünkösdi fokolarina Venezuelából. Ő meséli nekünk:

_{A budapesti női fokolár 2023 májusában, Reydibel Mesa elöl, középen}

„Még mindig nem beszélem jól a nyelvet, ezért vasárnaponként egyikünk elkísér a pünkösdi istentiszteletekre, hogy fordítson. Így a pünkösdi közösséggel való kapcsolatunk nagyon testvériessé vált. A közösség elnöke – aki szintén tagja egy ökumenikus lelkészcsoportnak – nem sokkal Budapestre érkezésem után meghívott a Pünkösdi Lelkészek Országos Kongresszusára, hogy egy katolikus pappal és egy katolikus fokolarinával együtt tanúságot tegyek a Fokoláre Mozgalomban szerzett tapasztalataimról. Rajtunk kívül meghívtak egy lutheránus és egy baptista lelkészt is.

Különleges élmény volt, amikor Venezuelába készültem meglátogatni a családomat. Természetes volt, hogy beszéltem erről a budapesti pünkösdi közösségben, ahol a lelkészem és mások is megragadták az alkalmat, hogy konkrét segítséget nyújtsanak a venezuelai válsághelyzettől szenvedő ottani pünkösdi közösségeknek. Akkor tudtuk meg, hogy a lelkipásztor évek óta arról álmodott, hogy egyszer majd tud nekik küldeni egy adományt, és most valóra vált az álma! A Venezuelából való visszatérésem után is folytatódott a gyűjtés, és a Fokoláre megtalálta a módját, hogy ezt Venezuelába továbbítsa. Élénk ajándékcsere, hírek, fényképek, üzenetek cseréje kezdődött, mindez a barátság és testvériség jele volt ebben a helyzetben, amikor az ottani lelkészek nem tudták, honnan szerezzenek pénzt gyógyszerekre és hogyan segítsenek élelemmel az időseknek és más magányos embernek.”

Íme, néhány tégla, amellyel az ökumenizmust próbáljuk építeni, hogy beteljesedjen Jézus testamentuma: „legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem”.(Jn 17,21).

A címlapképen a Dunakanyari Lelkészkör tagjai: Györök Tibor katolikus pap, Stift János református lelkipásztor, Kovács Dániel, Bibliacentrum, Csanádi Viktor, missziós lelkész és Nagy Ernő, Bibliacentrum-