Palesztin és izraeli anyák együtt meneteltek a békéért

Olvasási idő: 3 perc

„Elég volt a férfiak által indított, s a gyermekeink vérével megfizetett háborúkból!” 2026. március 24-én ezzel a fájdalmas, de reménykedő kiáltással indítottak a palesztin és izraeli nők és anyák közös meneteket, amelyek jelképesen az egész földgolyót átölelték, az Egyesült Államoktól egészen Japánig. Rómában is mintegy ezren vettek részt a Barefoot Walk: Mothers’ Call for Peace (Mezítlábas gyaloglás: anyák felhívása a békére) nevet viselő békemeneten, hogy felrázzák az emberek lelkiismeretét mindazzal kapcsolatban, ami már túl régóta történik a háború sújtotta térségekben, és hangot adjanak azoknak, akik nem választották a háborút, mégis kénytelenek elszenvedni annak fájdalmas következményeit.

A meneteléssel az világ vezetőit szólították fel az izraeli-palesztin konfliktus lezárására és arra, hogy a béketárgyalásokba nőket is bevonjanak.

A gyülekező helyszíne az Ara Pacis volt, Róma történelmének ünnepélyes jelképe; olyan hely, amely mellett lehetetlen közömbösen elmenni. Hasonlóan beszédes volt a felvonulás útvonala is: a Via del Corso egy szakaszán át a Piazza del Popolóig, majd naplementekor a Villa Borghese Pincio-teraszán zárult az esemény. Róma szívén vonultak át a résztvevők, akik őszintén hisznek abban, hogy lehetséges egy másfajta világ, ahol a hit vagy a származás nem választja el az embereket, a testvériség viszont összeköti a Föld lakóit.

Egy izraeli édesanya, Yael Admi, és egy palesztin anya, Reem Hajajreh kéz a kézben, mezítláb, csendben haladtak. Egyikük a Women Wage Peace képviseletében volt jelen, másikuk a Women of the Sun tagja. 2025-ben mindkét szervezetet Nobel-békedíjra jelölték, és mindkét édesanya elveszítette gyermekeit a háborúban.

_{Yael Admi és Reem Hajajreh  a római gyalogláson, 2026. március 24-én (Fotó: cittanuova.it – ANSA/ Ufficio Stampa)}

„A nők képesek békét és stabilitást teremteni, még akkor is, amikor ez szinte lehetetlennek tűnik” – magyarázza Yael Admi. A résztvevők világos és egyértelmű felhívást intéztek a világhoz: be kell vonni a nőket a béketárgyalásokba, és alkalmazni kell az ENSZ 1325-ös számú határozatát. Ez a történelmi jelentőségű dokumentum hivatalosan is elismeri a nők kulcsszerepét a békefolyamatok aktív alakításában, valamint a konfliktusok megelőzésében és megoldásában.

„Izraelben, Palesztinában, Libanonban, Iránban és sok más országban anyák milliói gyászolják gyermekeik halálát. Mi nem akarjuk, hogy gyermekeinket megöljék. Nem akarjuk, hogy ők maguk megöljenek bárkit. Ez a mi kérésünk.” Yael Admi szavai visszhangoznak a jelenlévők szívében, és a szenvedés tisztán tükröződik mindannyiuk tekintetében. Ez a fájdalom van jelen minden könnycseppben, és a menetet végigkísérő minden ölelésben. A nővéri összetartozás e meghatározó pillanatai azok számára is átélhetővé tették a háború szorongását és félelmét, akik, például a jelenlévő sok rómaihoz hasonlóan, nem tapasztalták azt saját bőrükön.

Az anyák kérése egyértelmű: egyetlen gyermeket sem szabad arra nevelni, hogy öljön vagy hogy megöljék.

Az eseményt MILCK, a Billboard-listát vezető énekes-dalszerző különleges műsora is gazdagította, aki öt fiatal énekessel lépett fel, a római Magliana-negyed Arvalia Városi Zeneiskolájának tanulóival.

Számos szervezet képviseltette magát, különböző civil szervezetek, a római önkormányzat, a Religions for Peace (Vallások a Békéért) vallási képviselői, valamint több kulturális egyesület.

Róma XI. kerületének részéről jelen volt Maria Teresa Sarcino, a Kulturális és Sportpolitikai Bizottság elnöke és képviselője, aki így fogalmazott: „Megtiszteltetés volt számunkra, hogy vendégül láthattuk Reem Al-Hajajreh-t és Yael Admit a székhelyünkön, a Villa Bonelliben a Kulturális és Sportpolitikai Bizottság, valamint az Esélyegyenlőségi Bizottság közös, megindító ülésén. „A római békemenet legyen csupán a kezdete annak a békefolyamatnak, amely az emberek között indul, és eljut a Föld leghatalmasabbjaihoz, hogy hirdesse az egyetemes testvériség üzenetét, amely erősebb az egyes államok érdekeinél.”

A menet végére egy kép vésődik kitörölhetetlenül az emlékezetünkbe: egy izraeli és egy palesztin anya összefonódó keze. Két asszony, akiket a háború ellenségekké akart tenni, ám a szenvedés által egymás testvéreivé váltak.

A Mothers’ Call emlékeztet bennünket arra, hogy a béke nem a konfliktus hiánya, hanem egy újfajta bátorság jelenléte: annak a bátorsága, hogy emberek maradjunk ott is, ahol az emberség elveszni látszik. Róma készséggel válaszolt erre a hívásra, bizonyítva, hogy az egyetemes testvériség nem távoli álom, hanem közösen járható út.