Találkozások – 100 éve született Nemes Nagy Ágnes

Mi az első gondolatod Nemes Nagy Ágnes kapcsán?

A tárgyias költészet.

Miért áll ő annyira közel hozzád, hogy a doktori disszertációd témájául választottad, és azóta is foglalkozol vele?

A vele való első találkozásom az Éjszakai tölgyfa című vers volt, ami így kezdődik:

Éjszaka történt, hogy a járókelő

valami zajt hallott és visszafordult:

egy tölgyfa jött mögötte.

Gondolkozni kezdtem azon, hogy ki lehet a tölgyfa: a természet, egy másik ember, Isten? Ennek nyomán kezdtem olvasni a verseit, és az fogott meg, hogy a találkozás, mint motívum mindenhol jelen van nála.

Visszatérő motívumok a fák, madarak, lovak, angyalok is… Nemes Nagy Ágnes precíz megfigyelő volt?

Igen! Művészettörténetet is tanult a magyar és a latin mellett. Tehetségesen rajzolt. Akkor még ritka dolognak számított a fényképezőgép – ők művészettörténet hallgatóként járták az országot, és felskiccelték a festményeket és a szobrokat, amiket láttak. Így lett kiváló rajzrutinjuk. Ezért lát ő ilyen festőien:

az látszik a versein, hogy miközben néz, már komponál is.

A családi gyökerekben ott volt ez a művészeti hajlam?

A mai Románia területéről, Partiumból számaznak, de Nemes Nagy Ágnes már Budapesten született, a felmenői több generációra visszamenőleg református lelkészek. Talán távoli rokonságban állt Ady Endrével és Kaffka Margittal is.

Református gimnáziumba járt. A hittel elég ambivalens viszonyt tükröznek a versei. Küzdelmes istenkapcsolata volt?

Az Isten utáni vágy mindig megvolt benne. Az változó, hogy hogyan próbálta Vele felvenni a kapcsolatot. Az első két verseskötetre (Kettős világban, Szárazvillám) még inkább a perlekedő istenes versek jelenléte jellemző (A szabadsághoz, Patak stb.): számonkéri Rajta, hogy miért engedte meg a szenvedést, a háborút. Nem is tudta Neki megbocsátani sem a közéleti, sem a magánéleti traumákat…

A következő, Napforduló című kötetben már nincsenek is olyan versek, ahol megszólítaná Istent.

Megjelennek viszont az angyalok, a tárgyak: mintegy közvetítőkön keresztül van jelen a spirituális tapasztalat, a transzcendens.

Ez jellemző szinte élete végéig. Van aztán egy kései, életében már nem publikált verse, az Istenről: egy prózavers, amit élete végén írt, már nagybetegen. Ez a korai, perlekedő istenkapcsolatát idézi:

Lásd be, Uram, így nem lehet. Így nem lehet

teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe,

ilyen tojáshéjéletet a földre, és abba – felfoghatatlan

büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok.

Ez mértéktévesztés, Uram.

Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható,

gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot

gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a

tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?

A Paradicsomkert című verset juttatja eszünkbe. Ott vagyunk az Édenkertben, és ott van az angyal is, aki valójában Lucifer, és ugyanígy, racionális síkon sorjáznak a kérdések, az elégedetlenség Isten felé. Az a gyönyörű, hogy Isten válasza nem a fogalmi gondolkodás síkján érkezik – a látvány síkján válaszolja Isten, hogy itt vagyok, hallak!

Így szólt az angyal.

Válla mellett

némán himbált egy bodza-ág

foszforos fényű tenyerén

tartva derengő illatát –

így szólt, míg földre hullt a hold,

az is kerek, tenyérnyi folt,

így szólt, míg fönt-lent sűrüsödve

szitált a fény a lombközökbe,

s már miljom kartalan, fehér,

világító ezüst-tenyér

hullámlott, miljom cseppnyi mérleg

Nemes Nagy Ágnes mindig költő akart lenni?

Igen. Ez elkötelezettség, felelősség és teher is volt számára. A tehetség nagy súly is tud lenni. Mint költő, szigorú minőségbeli követelményszintet, magas mércét állított fel a maga számára, élete végéig. A kor is nagy teher volt, amiben élt.

Mesterségem, te gyönyörű,

ki elhiteted: fontos élnem.

Erkölcs és rémület között

egyszerre fényben és vaksötétben,

/Mesterségemhez/

Suhogó és bizonytalan dolgok közt élek, az angyalok valóban itt csellengenek a szobámban, hinnem kell bennük, mert ők, csakis ők tesznek költővé. S ez egyszerre öröm és szomorúság. Öröm, mert kiválasztottság, és vigasz. Szomorúság, mert kiszolgáltatottság. Olyasmire tettem az életemet, ami nincs hatalmamban. Ő tart hatalmában engem.

/Filozófia és jómodor, Élők mértana I. kötet/

Milyen visszhangja volt Nemes Nagy Ágnes köteteinek?

Kevesen értették. Az első, fiatalkori kötetek megjelenésekor az volt a kortársak elvárása, hogy egy költő, ha nő, legyen érzelmes, lágy, elomló, szerelmes, szenvedélyes. Ő nem ilyen típus.

Érezte ezeket a sztereotípiákat, és épp emiatt utasította vissza a költőnő címet, és azt, hogy a szépségét dicsérjék.

Arra vágyott, hogy a férfi költőkével egy mérlegre tegyék a munkáit.

Járt Rómában, Párizsban, volt Amerikában is. Hogy juthattak ki a költők, írók a Rákosi-korszak éveiben?

Nagyon ritkán mehettek, írói, alkotói ösztöndíjakkal. A római ösztöndíjat (Pilinszkyvel és másokkal együtt) még pont a kommunista hatalomátvétel előtt kapták. 1946-tól szerkesztették a férjével, Lengyel Balázzsal együtt az Újhold folyóiratot, 1948-ban voltak Rómában, és mire visszajöttek, addigra a folyóirattól már megvonták a lapengedélyt. A ’70-es, ’80-as évektől pedig már azért engedték ki őket, mert a hatalom részéről tüntetőleg mutatni kellett, hogy Magyarországon szabadság van. Nemes Nagy Ágnes nagy név volt már akkoriban, sokat fordították idegen nyelvre – négy vagy öt angol nyelvű verseskötet fordítása van, köztük egész koraiak is.

Mi volt az Újhold célja?

A háború után a Nyugatot szerették volna feltámasztani, folytatni.

Majdnem 40 év elteltével jelenhetett meg újra?

Igen, 1986-ban jelent meg az Újhold évkönyv-sorozat első tagja. Félévenként adtak ki egy kötetet: ennek a leletmentés volt a célja. Itt teret kaptak azok az írók, akik a korábbi évtizedekben nem tudtak szóhoz jutni. ’91-ig, Nemes Nagy haláláig jelentek meg a kötetek, újholdas, nyugatos írók írtak bennük, és jó érzékkel fedeztek fel fiatalokat is: pl. Nádas Pétert, Tandori Dezsőt.

Hogy teltek a hallgatás évei?

Az a hihetetlen állapot volt, hogy bár külföldre még csak-csak kiengedték őket, a megjelenést még kevésbé támogatták. Nemes Nagy Ágnes 1946-ban, fiatalon megkapta a Baumgarten-díjat – ezt megkapta Pilinszky is, Szabó Magda is (tőle rögtön vissza is vették). Ebben az évben jelent meg a Kettős világban című kötete. A következő kötet, a Szárazvillám több mint tíz évvel később, 1957-ben. Közte teljes csend. Erről ő úgy nyilatkozott, hogy

nem írt közben még az asztalfióknak sem, mert a tény, hogy nem jelenhet meg, „torkára forrasztotta a szót”.

Ő tényleg keveset írt, és azt a keveset is szigorúan rostálta. Közben a Petőfi Sándor Gimnáziumban tanított, fordított és gyerekverseket írt, ezekből tudott megélni.

^{Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs}

Lengyel Balázs volt a férje. Mikor házasodtak össze?

Még a háború alatt, 1944-ben. Ugyanehhez az évhez kötődik az a szomorú végkifejletű tapasztalata, hogy nem tudták megmenteni Szerb Antalt. Őt mesterének tekintette Nemes Nagy Ágnes: neki küldte el az első verseit, fordításait.

Többeket viszont megmentettek a vészkorszak idején: férjével együtt 1998-ban (Nemes Nagy már csak poszthumusz) megkapták az ezért járó Világ Igaza-kitüntetést. Tudunk közelebbit is a mentési akcióikról?

Lengyel Balázs húga, Piroska vegyész volt, így ő ki tudta cserélni az írást a személyi igazolványokban. Nemes Nagy Ágnesnek nem maradt fenn feljegyzése arról, hogy kit sikerült megmenteniük, azt viszont többször leírta, elmondta, hogy

Szerb Antalt és Sárközi Györgyöt nem tudták megmenteni – ez élete végéig fájt neki.

(Ottlik Gézáról viszont tudjuk, hogy ő mentette meg Vas Istvánt.)

Lengyel Balázzsal elváltak. Meg tudták őrizni a barátságot?

Igen, Lengyel Balázs aztán újranősült, de Nemes Nagy nem ment már férjhez, sőt, élete végéig az asszonynevét használta.

14 évig voltak házasok. Azt lehet tudni, miért nem született gyermekük?

Egy idős kori interjúban mondta el Nemes Nagy Ágnes: azért nem született gyermekük, hogy ne lehessen őket zsarolni… Tudjuk, hogy nem írta meg a Rákosi-ódát, amit kértek tőle – ebből így legfeljebb neki származhatott baja, gyermekért nem kellett aggódnia. Ugyanezért nem vállalt gyereket Szabó Magda sem.

Erényes voltam, az igaz,

gerincem egyenes maradt,

ki is bökte az életem

oldalát mindig – jaj nekem,

/Kísértés, 1955. október 2./

Mit tudunk az 1956-os élményeikről?

A forradalom napjaiban a Kékgolyó utcai lakásukban voltak, egy barát házaspárral, Polcz Alaine-nel és Mészöly Miklóssal együtt.

Beszélgettek, és egyszer csak egy ágyúgolyó törte be a nagy üvegablakokat, és szemközt befúródott a mennyezetbe.

Nagy volt a csörömpölés, a bútorok megsérültek, de ők négyen túlélték. Polcz Alaine úgy emlékezik erre vissza, hogy csoda történt, bizonyára „nekik még élniük kellett”. Nemes Nagy Ágnesnek az Ekhnaton éjszakája című verse idézi fel a tankok előli menekülést, ami ugyanezekben a napokban az akkori Moszkva téren történt:

És jöttek már a tankok.

Fém-hullámhegyek

elől futott az utca kőmederben,

futottak a puha testek fém és kő között,

(…)

együtt, meredeken gurultak,

darabosan, zökkenve hulltak,

fent sorozatok még, ők egymáson át,

mint egy hegyomlás.

Mészöly Miklós írt egy novellát, még veszélyesen közel az ötvenes évekhez, a címe: Tragédia. Ebben két házaspárról ír, és arról az éjszakáról, amikor Lengyelt letartóztatták. Nemes Nagy Ágnes Mészölyéknél aludt, amíg a férje börtönben volt, és (vajon honnan tudták?) ott kapta a telefonhívást, hogy Lengyel Balázst kiengedték.

Te vagy a Szorongatott idill című kötet egyik szerkesztője, ami a két házaspár levelezését tartalmazza. Mit lehet tudni négyük barátságáról?

Az ötvenes-hatvanas évek voltak a barátságuk csúcskorszaka, ebből az időszakból van sok levél. Ekkor még térben is közel laktak egymáshoz. A hetvenes-nyolcvanas években van egy nagy hiátus. Ennek sok oka lehet.

Az egyik egyszerű ok, hogy lett telefonjuk… Nemes Nagy idősebb korában még füzetet is vezetett a telefonbeszélgetéseikről. Innen tudjuk, hogy Ottlik Gézával például megbeszélték az olimpiát is.

A másik, összetettebb ok pedig az, hogy a két férfi elhidegült egymástól: férfihiúság, presztízs, politikai dolgok is szerepet játszottak ebben.

Nemes Nagy Ágnes nevét mindenki ismeri, de elég nehéz egy közismert versét felidézni. Mi lehet az oka annak, hogy nem tartozik a legismertebb költők közé?

A hagyományos költészet közérthetőbb: az úgynevezett vallomásos költészetben egyes szám első személyben vall a költő az érzéseiről, a lelkiállapotáról. A tárgyias költészetben a költő nem magára fókuszál, hanem egy bizonyos másikra (tárgy, ember, táj), és a figyelmének az erőterében megelevenednek ezek a lények – egy igazi találkozás tanúi lehetünk. Mivel Nemes Nagy Ágnes így ír, már a korai szakaszában rásütötték a „személytelen” bélyeget. Pedig

az ő versei is személyesek: tele vannak érzelmekkel, hangulatokkal,

csak közvetettebben, rejtettebb módon. Ezek a versek erősebb jelenlétet, nagyobb figyelmet kívánnak az olvasótól: el kell időzni, többször elolvasni egy-egy gondolatot.

^{Hernádi Mária}

Neked melyik a kedvenc képed Nemes Nagy Ágnes költészetében?

Több is van…

Az Éjszakai tölgyfa-ból:

Érezte akkor a járókelő

saját körvonalait lazulni,

köd úszta be folyékony partjait,

mint aki hirtelen erdei

tóvá sötétül,

mert egy ilyen arcot tükrözhetett.

Gyönyörűen adja vissza, hogy a találkozásban, a másikkal való eggyé válásban elmosódnak a határaink.

A téli angyal-ban két idősík van: az angyali üdvözlet, aztán majd kilenc hónap múlva Jézus születése.

Ez a vers így zárul:

Most az angyal hóban áll

És a hó most térdig ér

Egymagában áll a háznál

Némábban a némaságnál

Hóba tűzött régi nádszál

Hó-belepte sziklevél.

A Lélegzet is egy csodaszép találkozás-vers, az utolsó sorai szerintem esküvői meghívóra is illenének:

Ne hagyj el engem, levegő,

engedj nagyot lélegzenem,

angyalruhák lobogjanak

mellkasomban ezüstösen,

akár a röntgenképeken.

Egy ezüstnyárfát adj nekem,

arcom a rezgő lombba nyújtva

hadd fújjam rá lélegzetem,

s ő fújja vissza szüntelen

új, szennyezetlen életem,

mig kettőnk arca közt lebeg

a lélegzetnyi végtelen.

Végezetül: mi Nemes Nagy Ágnes ars poeticája?

ne mondd soha a mondhatatlant,

mondd a nehezen mondhatót,

/Elégia egy fogolyról/

A költő egy határmezsgyén áll: a mondhatatlannal és a könnyen mondhatóval nincs teendője. Az ő dolga a „nehezen mondható”: tulajdonképpen a mondhatatlanból húz át tartalmakat, és azokat próbálja szavakba önteni. A névtelenek című esszéjében Nemes Nagy Ágnes úgy fogalmaz: a névteleneknek próbál polgárjogot szerezni. A költő feladata nevet adni annak, amit érzünk.