Álljunk meg egy Time out-ra!

„A Time out, az időkérés a kosárlabdából ismerős kifejezés. „Holt idő” ez, amikor megállunk, és nem pörgetjük mérkőzésünk óráját!
A Time out a Fokoláre Mozgalomban is taktikai megbeszélés, közvetlenül magával a Jóistennel, hogy állítsa meg a mindenfelé fel-felgerjesztett gyilkolást és a mögöttes sötét erőket… Attól még erősebb az ösztönzés, hogy Magyarországon – összehangolódva a nagyvilág időzónáival – ennek a közös imának az ideje éppen a déli harangszó, ami történelmünk mélységeibe vezet”. – Az imalánc kezdeteire harminc év távlatából emlékezik vissza a nagymarosi házaspár, Emőke és Jenő.

Hortoványi Emőke és Jenő

„Mi erről a békéért folyamodó megmozdulásról a nyolcvanas években hallottunk először. Attól kezdve gyakorlatunkká vált a mozgalom fiataljainak ez a kezdeményezése. Tán harminc éve folyamatosan kérjük a háborúk megszűnését, a válságok megoldódását, és azt, hogy a magunk módján mi is békességszerzők legyünk.  Ez a feszesség adódott az akkori gyors ritmusból, munka közben, kisgyerekes családunkban, amikor egy ilyen percnyi megállásra összpontosítottunk… Később bevontuk a gyerekeket is. Elevenen él bennem, amikor nekünk fuvarozott valamit egy sofőr. Ültem a kocsiban, mellettem 10 év körüli fiacskám.

Ő, ahogy meghallotta a harangszót, két kezével mutatta nekem a nagy T-t.”

Egy éve, amikor házainkba szorultunk, feléledt néhányakban a közös ima vágya.

„Négyen voltunk ’Time out-felelevenítő tagok’ – írja Klára Budapestről. – A Covid első szakaszában be voltam zárva, Cili barátnőm szintén. Évi, orvos közösségi társunk, szakaszosan dolgozott a járványhelyzet miatt: két hetet a kórházban töltött, két hetet otthon. Aztán negyedikként belépett Emőke is. A Time out-ot régről ismertük. Egy időre egy kicsit elhalványult, de most újra életre kelt. Elkezdtünk minden nap déli 12-kor telefonon keresztül összekapcsolódni.

Téglásy Klára

Lassan és alkalomszerűen bekapcsolódtak a környezetükben lévő családtagok is. A létszám kettő és hat-hét fő között mozgott. Óriási élmény volt földrajzilag távol, mégis együtt lenni”, vallja Klára, hisz Emőke Nagymaroson él, Éva pedig egy időszakban Jászberényben dolgozott. Sőt, később egri és székkutasi imádkozó társaik is lettek.
Hasonló szavakkal fohászkodnak, mint annak idején. Klára így írja le imájuk menetét: „A Mennyei Atyától, a köztünk lévő Jézus nevében, a Szűzanya közbenjárására, a Mennyei Máriapolival, Chiarával és mindazokkal, akik éppen akkor imádkoznak, kérjük a békét az egész világon – most aktuálisan, kiemelten Mianmarért. Ehhez tudni kell, hogy közülünk Zsuzsának szerteágazó kapcsolatai vannak a Mű tagjaival az egész világon.

Horváth Varga Zsuzsa

Azonnal megérintette őt, amikor hallott a mianmari tragikus eseményekről. Rögtön felvette a kapcsolatot két ottani gen lánnyal, akik a barátnői. Napi kapcsolatban van velük. Biztosította őket arról, hogy van egy csoport Magyarországon, akik minden nap a Time out-ban kérik a békét számukra. A mianmariak rendkívül hálásak azért, hogy vannak emberek, akiknek fontos az ő hazájuk, és ily módon kifejezik a testvéri szeretetüket.
Továbbá az imában azt kérjük, hogy mi magunk is békeszerzők legyünk.
És ehhez tesszük hozzá a Covid-adta szomorú aktualitás kapcsán:

Imádkozunk az orvosokért, betegekért, ápolókért, az egészségügyi dolgozókért, a szociális otthonokban lakókért és dolgozókért, a haldoklókért és hozzátartozóikért, a pedagógusokért és a tanuló ifjúságért.

Ezután következnek a konkrét kérések a beteg személyekért. Majd szinte az egész szűkebb és tágabb környezetünket körbejárjuk, végül hálát adunk a kapott kegyelmekért és a gyógyulásokért. Az imát egy Üdvözlégy Máriával és egy Dicsőséggel zárjuk. Elég hosszúra nyúlik, mert egyre több kérés érkezik, most is kb. 30 emberért imádkozunk név szerint.”

„Tartjuk fülünkhöz a telefont, valaki elénk mondja az imádságot, mi megismételjük. A nagytávlatú kérések mögé most felsorakoznak a személyes ügyeink is.
Olyan, mintha egy papírsárkány farkára mindig új, színes csíkokat csomóznánk. Libeg fent a lényeg: a világ békéjének kiesdeklése, és aztán lejjebb pedig ott úszkálnak az életünk-adta közvetlen könyörgések.” – fogalmazza meg Emőke.

Csépe Béláné Cili

„Nagy hála van bennem, hogy bekapcsolódhattam ebbe a közös imába, nagyon sokat kapok tőle. Köztünk van Jézus. Közelebb kerülünk egymáshoz. Megismerjük egymás problémáit, kéréseit” – mondja Cili.
„Kitágul a szívünk a környezetünkre, a világra.

Többször tapasztalom, hogy a Szentlélek is itt velünk van, fényt ad, és bátorságot, felismerést, hogy az imán kívül mit tehetek.

Feléledt bennem a remény, hogy ezáltal újjászületik a közösségünk.
A Time out segítség nekem abban, hogy mindig Isten legyen a középpont az életemben: amikor én kérek valamit, akkor is az a fontos, ami az ő akarata, ezáltal épül az Ő országa a földön.
Minden alkalommal kérjük, hogy egyre jobban felismerjük az Elhagyott Jézust, és egyre jobban szeressük. Próbálok az Ő segítségével jobban figyelni a béke akadályaira bennem és a környezetemben.”

Dr. Ferentzi Éva

Évának orvosként különös élményt és örömöt jelentett a Time out: „Az első hullám idején nagy lelki segítség volt, hogy bekapcsolódhattam a mindennapi imába. Nagyon jólesett, hogy sokan – és nem csak mi – imádkoztak az egészségügyi dolgozókért; nagy megerősítést adott. A karantén alatt igazi találkozássá váltak ezek a déli alkalmak, ahol egyéb, mindennapi – kisebb-nagyobb – gondjainkat is meg tudtuk osztani. Később, mikor a legkülönbözőbb helyekről, ügyeletből, kórházból, autóból bekapcsolódtam, a külső körülmények ellenére az ima szentté tette ezeket a helyeket.

A köztünk lévő Jézus jelen volt a technikán keresztül is. Sok imameghallgatás történt, ami erőt adott a folytatáshoz.

Pl. véletlenül egy betegért két néven is imádkoztunk, és lekerült a lélegeztető gépről”.

Vallomása szerint Klára is sokat köszönhet a Time out-nak: „A Covid első időszakában (de most is) a viszonylag normálisnak maradást köszönhetem az imának, azt, hogy a depresszió nem uralkodott el jobban rajtam. Ez egy biztos pont volt a napban. Az ima után sokat beszélgettünk még azokkal, akik vonalban tudtak maradni. Minden téma előjött: egészségügy, betegség, félelmek, azok leküzdése… rengeteget segített Évi bátorítása.

Nagyon mély beszélgetések alakultak ki, olyan mélységekről osztottuk meg a gondolatainkat, amik a hitet, a szeretetet, vagy a lelkiség szívét érintik: az Elhagyott Jézust.

Beszélgettünk a közéleti, egyházi témákról is, Cilivel pl. együtt haladtunk a NEK-KEK olvasásában. Úgy érzem, hogy – ebbe a közös imába belépő – emberekkel olyan új és mély kapcsolat született, ami Isten ajándéka.
A déli ima folytatódott egész nyáron, és most az újabb időszakban is. Egyre jobban átérzem a bevezető ima szavait: mit jelent(het) a köztünk lévő Jézus nevében kérni, imádkozni.

Csodákat is tapasztaltunk – folytatja Klára –, sok imameghallgatásunk is volt. Dejtáron a cigány barátainknál igen komoly baj volt a vízellátással és a szennyvízelvezető csatornával. Több hónapon keresztül húzódott a történet. Amikor nagyon kilátástalanná vált a helyzet, hosszú időn keresztül imádkoztunk ezért mindennap. És sikerült végül megoldani.
A Time out által Isten Országának hírét is tovább lehet adni. Ha gyógyszertárban járok, szoktam mondani az ott dolgozóknak, hogy imádkozunk értük. Vagy a frontvonalban lévő ismerősöknek is. És ha imát kérnek az orvosokért, hírét tudom adni a Time out-nak.
Az egyik legmeghatóbb számomra az volt, amikor az egri helyi közösség kirándult Felsőtárkányra, és ott az egész csapattal együtt mondtuk az imát”.

Az egri közösség Felsőtárkányra kirándul (fotó: 2021. január 30.)

A családjával Felsőtárkányban élő Kati számol be arról, miként jött létre az említett kirándulás: „Januárban az egri közösség tagjaival elhatároztuk, hogy egy szombati napon kirándulunk. Különböző ötletek voltak, hová menjünk azon a napsütötte, téli délelőttön. A kölcsönös szeretetben megértettük, hogy egy rövidebb sétát teszünk, és nem a magasabb hegyekbe kirándulunk.

Fábián Zsuzsanna és Dr. Kenyeres Katalin

Ez a kölcsönös szeretet, az Isten iránti engedelmesség hozta meg azt az ajándékot, örömet, hogy bekapcsolódhattunk a Time out-ba, mivel ott volt még térerő. A személy szerinti ima sokakért, békéért, a koronavírusban szenvedőkért…, a közös ima erejébe vetett hitemben erősített meg.

Isten jelenlétét éreztük, szó szerint lángolt a szívünk!

Utána még kb. fél óráig beszélgettünk, megosztottuk tapasztalatainkat az ökumenikus imahéttel kapcsolatosan is. Tele volt a szívünk hálával Isten iránt, a kapott kegyelmekért.”

Bozsik Márta

Márta Egerből kapcsolódik be, amikor tud: „Számomra nagy öröm, hogy bekapcsolódhattam a Time out-ba. Jézus bátorít bennünket a közös imára: »Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.« (Mt 18,19)

Megtapasztaltam a családi légkört, ahol fontos a másik ember által megélt élet.

Hiszen fontos nekem a felebarátomban megszületett gondolat, kérés, és azt éreztem, az én imaszándékaimat is magukénak érzik a többiek. Mikor Andi lányom itthon van, ő is szívesen bekapcsolódik, így indult el a gen-ekért való imádkozás is. A békéért, a világot „átölelő” imaszándék elmondásával megajándékozottnak érzem magam.”