Az elveszett kendő nyomában

Az Úr gondoskodó szeretetét sok-sok apró csodában megtapasztaltam idén nyáron. Íme az egyik eset:

Barátnőmmel nyaraltunk a Dunántúlon. Szombaton esős időben Kőszegre látogattunk. Csak este kezdtem keresni a kendőmet, s emlékeimben kutatva eszembe is jutott, hogy bizony Kőszegen maradt a Fő téren, egy széken.

Barátnőm korán nyugovóra tért, én még gondolkoztam a dolgon, s kértem Istent, mutassa meg, mi az Ő akarata. Szívesen visszatértem volna Kőszegre, de nem akartam túlságosan ragaszkodó sem lenni idei beszerzésű ruhadarabomhoz. Arra jutottam, hogy felvetem az ismételt kőszegi kirándulás lehetőségét reggel, s ha barátnémnak nem terhes, akkor próbát teszek a kendő fellelésére, ha nem, akkor belenyugszom a változtathatatlanba.

Nos, a válasza pozitív volt, így fél tízkor már futva haladtunk a harangszó irányába a kőszegi Fő téren, s még épp időben érkeztünk a misére. Futás közben fél szemmel megállapítottam, hogy a kendő nincs ott, ahol hagytam, de ez már nem is volt annyira érdekes, mert örültem a misének. Az viszont meglepetést okozott, hogy a templom még mindig teljesen körbe volt bástyázva építőanyagokkal. Isten Házában, a belülről már gyönyörűen felújított, hívekkel teljesen megtelt Jézus Szíve templomban csodás misén vehettünk részt. A végén kiderült, Ádám atya újmiséje volt, így újmisés áldást is kaptunk. Többek közt hivatásának történetét is elmesélte, kezdve ott, hogy nem vallásos családban nevelkedett. Nem várt ajándék volt ez a mise számomra, s egy kedvesebb egyházképet mutatott be nemhívő barátnémnak is, mint az eredetileg tervezett falusi mise, amilyenben már többször volt része közös nyaralásaink során.

Azért is hálásak voltunk, hogy ezen a napon meg tudtunk nézni olyan látnivalókat, melyek szombaton valamiért zárva tartottak, s hogy napsütésben is élvezhettük az egyedi kisváros sajátos hangulatát.

Szívem mélyén reméltem, hogy talán átélhetem Isten gondoskodó szeretetét azáltal is, hogy a kendőm megkerül. Támadt egy ötletem: Felhívtam annak kisboltnak a tulajdonosát, ami előtt előző nap a ruhadarab ottmaradt, s ami, vasárnap lévén, zárva volt. Barátném csodálkozott, a tulajdonos viszont megörült ünnepnapi hívásomnak. A kendőt megtalálták és a boltba menekítették szombaton zárás előtt, és most nagyon megörült, hogy megvan a tulajdonos. Mint megtudtam tőle, másnap a Facebook oldalukon tették volna közszemlére, hátha valaki ráismer. Személyesen akkor éppen nem tudott odajönni a bolthoz, így felajánlotta – s azóta már meg is tette – a postázást, amit én egy kedves Facebook bejegyzéssel háláltam meg a bolt oldalán, és egy ígérettel, hogy visszatérek még, mint vásárló. (Csokibolt. Ez nem lesz nagy áldozat!)