Az életszentség útján: 20 éve távozott Füstös Mária

Talán két éve szóltam Csaba atyának, hogy szeretnék misét mondatni Füstös Mária lelki üdvéért. Mire ő kapásból ezt válaszolta: „Misét, érte? Minek? Ő már a mennyországban van. Talán inkább az ő közbenjárását kéne kérni!”

Idén húsz éve, hogy a mennyei hazába távozott ő, aki nekünk albertfalviaknak egyszerűen csak „a Mária” volt. Régi, albertfalvi asztalos család, a Till család leszármazottja. Az ő asztalos rokona, Till Gyula készítette például a tabernákulumot, és templomunk padjait is. A Vegyész utca sarkán, a mostani CBA helyén laktak, amíg le nem bontották a házukat a 70-es évek első felében, a nagy szocialista lakótelep építési időszakban. A Kondorosi úton kaptak helyette egy panellakást.

Mindenki ismerte, nem csak a templomba járók. Bottal, bicegve járt, mert hároméves korában az akkori gyermekbénulási járványban (1954-ben) szinte teljesen lebénult. Sok év alatt, sok operáció, édesanyjának áldozatos ápolása és rengeteg ima után gyógyult meg úgy, hogy bottal, erős bicegéssel tudott járni. Segítséggel mindenhova el tudott menni. Sokszor a húga, Erika kísérte.

Testi betegsége nem korlátozta a szellemi képességeit. Kitűnő tanuló volt! Neve fent van a Petőfi Sándor Általános Iskola dicsőségtábláján, ahova a végig kitűnő tanulók nevét vésték be. Az ELTE alkalmazott matematika szakán végzett. Sokakat korrepetált közülünk is matematikából, természetesen ingyen.

Az 1972 őszén induló, Keglevich atya által keddenként tartott fiatalok hittanos összejövetelén alapítóként vett részt. Kis közösségünk oszlopos és nélkülözhetetlen tagja lett. Együtt mentünk mindenhova. Gitáros ifjúsági misékre, amiket más templomokban, akár vidéken mutattunk be, akár Nagymarosra, regnumos programokra, szilveszteri és egyéb összejövetelekre, kirándulni. Karácsonyi, húsvéti misztériumjátékokat is írt, amiket aztán több helyen előadtunk az akkor terjedő gitáros, Sillye Jenő dalokkal kísérve. Ő vezette be, és gondoskodott is róla, hogy egy tábla csokival köszöntsük azt, akinek éppen születésnapja volt. Balatonszemesi kis nyaralójukba, amit a gyermekorvosuk a sajátjából ingyen engedett át Máriára való tekintettel a Füstös családnak (áldja meg érte az Isten) nyaranta mi is lejártunk sokan a kis közinkből. Ha netán valahova nem jött velünk, azt éreztük, hogy valahogy nem vagyunk teljesek, nem az igazi, amit csináltunk. „Csak” ennyit jelentett nekünk!

a “közi”

Az 1980-as évek elején, miután a családalapítások és az ebből adódó elköltözések után szétszóródtunk, Mária a Fokoláre lelkiséghez csatlakozott, oda köteleződött el. Kevesebbet találkoztunk vele később. Csendben, a háttérben élt a szüleivel. Programozó matematikusként dolgozott, fizikai szenvedését sokakért felajánlva, Jézus kedves szolgálójaként. De hát egész életére ez volt jellemző: csendben, háttérben lenni, sokszor, névtelenül adni, örömet szerezni.

Neki a mozgás is nehezére esett, állandó légszomja volt. Mégsem volt sohasem egy rossz szava sem. Mindig – nem túlzás: mindig – csak mosolyogni lehetett látni. Albertfalva tőle tanulta, hogyan lehet a szenvedést mosolyogva elfogadni, egy zokszó nélkül hordozni a keresztet.

Mindig nagy nyugalom és lelki erő áradt belőle. Aki vele találkozott, rajta keresztül megérezhette Jézus szeretetét. Mindenkinek lelki támasza tudott lenni. Sokakkal beszélt, hallgatta, vigasztalta, megerősítette őket telefonon. Nagyon valószínű, hogy megkapta a Szentlélektől a bölcsesség karizmáját is. Maximálisan elfogadta a szenvedését Jézustól!

Tudtuk, hogy imádságos minden napja, az egész élete közbenjárás sokakért. Volt alkalmam nekem is megtapasztalni a közbenjárását. 2001-ben, amikor munkahelyet kerestem, megkértem, hogy imádkozzon értem, hogy találjak egy megfelelő munkahelyet. Később mesélte, hogy amikor őt is elbocsájtották, nem sokkal a velem való beszélgetés után, azt mondta magában: „Na, Imre, ezt most együtt csináljuk végig!” Nagyjából együtt is helyezkedtünk el.

Élete végén, a kórházban az ágya szinte zarándokhely lett. Sokan mentek oda, és bíztak rá kéréseket, közbenjárásokat. Amikor 2003. június 28-án befejezte földi kereszthordozását, Chiara Lubich, a Fokoláre lelkiség alapítója és vezetője részvéttáviratában azt írta: „Veletek együtt ajánlom fel a mennyei Atyának Füstös Máriát, a szeretett magyar föld egyik első önkéntesét!”

Én most is látom az ő jellegzetes mosolyát.

Mária! Légy szíves, járj közben Jézusnál értünk, albertfalviakért! Köszönöm!