A kötelesség is lehet öröm – motivációs tippek

Üres tekintettel magunk elé meredve ülünk, habár tudjuk, hogy rengeteg a feladat, de legszívesebben valahol egészen máshol és egészen mással foglalkoznánk. Ismerős érzés? 4 + 6 tipp a motiváció eléréséért.

Miért nehéz önmagunkat motiválni?

Maga a motiváció szó a latin ‘movere’, ’cselekvésre indít’ igéből származik. Aki motivált, az a nehéz feladatoknak is nekigyürkőzik, nekifohászkodik, nekiveselkedik, „felköti a gatyáját”. Annak a nehéz is fütyörészve megy, a kemény munka is örömmel tölti el, divatosan „flow-ban végzi”. Motiválatlanul végezni a munkánkat önmagában demotiváló, ráadásul, ha mégis megcsináljuk, „az olyan is lesz”.

Gyerekkorunk óta megszoktuk, hogy mindent valamilyen jutalomért vagy a büntetés elkerüléséért végzünk. Jó jegyek, fekete vagy piros pontok, csoki, ajándék. Ezzel nincs nagy baj, ha mellette megtanuljuk ugyanilyen mértékben értékelni és használni a belső motivációnkat is. Ha a gondolkodásunkat sikerül átalakítanunk, képesek lehetünk a feladatvégzésben értelmes célt és belső motivációt találni.

Akadályok a belső motivációban

Ezt persze mondani könnyebb, mint véghezvinni. Mutass egy embert, aki előnyben részesíti azt a feladatot, amit „meg kell csinálni”, azzal szemben, ami lázban tartja: az utóbbit láthatod boldognak – aki viszont lehet, hogy küzd a bűntudattal, hogy a kötelesség helyett a „szórakozást” választotta. Mi lenne, ha a kötelesség nem terhet jelentene, hanem egy olyan feladatot, amelyet ugyanolyan könnyeden tudnánk elvégezni, mint azokat, amiknek az elvégzése boldogsággal tölt el?

Első körben érdemes megvizsgálnunk, miért is olyan nehéz a nehéz. Lehet, hogy valóban nehéz – nincsen hozzá erőnk, tudásunk, időnk –, de az is lehet, hogy kis átalakítással és személyre szabással a nehéz is hordhatóvá válik.

1.   Hiányzó vagy rossz célok

Sokszor előfordul, hogy a kötelességünknek az az egyetlen tulajdonsága, hogy kötelesség. De vajon tényleg az? Nem lehet, hogy csak egy önként választott célunk járulékos nehézsége? Saját vállalkozást vinni nem könnyű dolog: habár feltölt, hogy azt csinálhatjuk, amit szeretünk, de mellette mindig ott van az adminisztráció terhe, amit szívesen halogatunk, hiszen semmi motivációnk nincsen vele foglalkozni.

A munkahelyünkön vagy a családban éppígy lehetnek olyan akadályaink, amelyeket azért „kell” megugranunk, hogy valami jobbhoz léphessünk közelebb. Nehéz a kamasz gyerekeket elviselni, de a türelmünk egészségesen leváló és érzelmileg érettebb fiatalokat eredményezhet. Kemény fába vágja a fejszéjét az, aki saját házat akar építeni, de a cél a minden igénynek megfelelő otthon.

2.   Erőforrás menedzsment

Motivációhiányt jelenthet a nem megfelelő energiamenedzsment is. Ha túl sokat vállalunk, ha nem jut időnk regenerálódni, ha nincs pénz a feladat végrehajtásához, ha nincsenek embereink, akikkel megoszthatjuk az életterheinket és a nehéz feladataink súlyát.

Ha úgy érezzük, túl nagy felelősséget kaptunk, nagyok az elvárások mások részéről, az szintén megbéníthat bennünket, ahogyan az is, ha éppen az ellenkezőjét érezzük: a kvalitásainkhoz méltatlan, monoton, unalmas feladatot kell végeznünk.

3.   Halogatás

A nagy feladatainkat sokszor nem hatékonyan végezzük el, vagy egészen odáig halogatjuk, amikor már nem, vagy nem a megfelelő, számunkra elégedettséget okozó minőségben tudjuk elkészíteni. Talán sokszor próbálkoztunk már a megfelelő céltervezéssel vagy a hatékony időbeosztással, azonban időről időre elbuktunk. A halogatás valójában nem időstrukturálási, hanem érzelemkezelési probléma. Ha túl nagynak érezzük a feladatot, nincsen hozzá elég önbizalmunk, túl magasra tesszük önmagunk számára a lécet vagy rettegünk, hogy kitudódik: mi ehhez nem értünk – mindez olyan koloncként húzza a nyakunkat, hogy természetes, ha képtelenek vagyunk hozzáfogni a munkához.

4.   Maximalizmus

Tulajdonképpen az előző pont egyik alpontja is lehetne a magasra tett elvárás, de annyira gyakori, hogy érdemes külön beszélni róla. „Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik” – mondjuk gyakran megértően, de talán mégsem vesszük annyira komolyan ezt az üzenetet.

Életek mennek tönkre a túl magasra srófolt elvárásoktól, amelyek jobb esetben motiválatlan, szorongó, rosszabb esetben függő, deviáns embereket kreálnak.

Az igényes munka nem 150%.

Az igényes munkában nem azt kell megmutatnunk, kik lehetnénk, hanem azt, kik vagyunk.

Önmaguk felé empatikus, mások felé elfogadó, ugyanakkor egészséges határokat kialakító emberek.

A motiváció hiánya éppolyan súlyos következményekkel járhat, mint a túlzott motiváltság. Hogyan tudjuk hát megragadni a grabancát a ránk telepedő, nyomott, kedvetlen szörnynek?

Hogyan végezzük el a nemszeretem feladatainkat?

A hatékonyságnövelés nagy mágusa, Brian Tracy a hatékonyságnövelés 21 eszközét mutatja be, ám ezek egy részével érdemes csínján bánni, ha nem akarunk azonnal kiégni. A folytonos tervezés és szervezés is elveheti a motivációnkat, ezért én mást javasolnék első feladatként.

1.   Légy empatikus magaddal!

Csak te lehetsz az, aki az érzéseidet felfedezi, a szükségleteidet kielégíti. És csak te lehetsz az, aki megállj!-t parancsol mások határsértő törekvéseinek. Nem kell olyan dolgokat magadra vállalnod, amelyekhez se kedved, se időd, még akkor sem, ha „más úgysem csinálja meg”, akkor sem, ha „ennyivel tartozol az egyházközségnek”.

2.   Kis gyógyszer nagy kanál cukorban

Gyerekkorunkban, amikor még nem lehetett választani a narancsos és a málnás ízesítésű szirup közül, kiskanál cukorba rejtve kaptuk a szétporlasztott gyógyszereket. Találd meg, mi az értelme annak a feladatnak, amit olyan nehéz lenyelni, és adj hozzá jó adag édességet! Ez lehet valóságos édesség is, de cukorbetegek is fogyaszthatják, ha csak elképzeled, az adott feladat hogyan járul hozzá a nagyobb és örömtelibb célhoz.

3.   Ha már a célok….

Célok nélkül elég nehéz motivációt találni, hiszen épp a célok hiányától válik egy feladat rettenetesen feleslegessé. Daniel H. Pink azt javasolja azonban, hogy a céljainkat sose úgy fogalmazzuk meg, mint nyereséget: „ha…[megcsinálom], akkor … [elérem]”, hanem sokkal inkább jutalomként fogjuk fel: „mivel…[megcsinálom], ezért… [elérem]”.

4.   Jutalmak

Van, hogy minden cél és tudatosság hiábavaló. Ilyenkor nyugodtan lehet konkrét jutalmakkal segítenünk magunkat. Nem ciki pontgyűjtő táblázatot nyitni saját magunknak (még pecsétet vagy matricát sem!), versenyezni saját magunkkal, kihívásokat készíteni.

5.   Szociális háló

Sokan alábecsülik a körülöttük élők, barátok, családtagok támogatását. Ez nem csupán azt jelenti, hogy buksisimiért koldulunk, konkrétan is megkérhetjük a hozzánk közelállókat, hogy legyenek mellettünk akár számonkérő minőségben vagy éppen pompomlányként drukkolva, elismerést adva.

6.   Stresszkezelés

Nemcsak a motiválatlanság lehet rengeteg stressz forrása, hanem fordítva: a stressznek is lehet eredménye a motiválatlanság. Stresszes, túlhajszolt, konfliktusos élethelyzetben senki nem képes igazán aktivizálni a kreatív energiáit, amelyek a motivációt táplálják. Ezért stresszkezelő technikákkal is támogathatjuk magunkat, hogy tettre készen állhassunk oda a feladataink elé.

A motiváció kényes jószág ugyan, de ha nem úgy gondolunk rá, mint ide-odaszálló adományra, hanem megtanuljuk saját magunk irányítani, boldogabb, függetlenebb és magabiztosabb munkaerők lehetünk, mint valaha.