Adventben a gyerekekkel

Világító mécsessel az éjszakában

Az adventi időszak, mint mindenkinek, egy nagyon különleges, sok tervvel, ötlettel, készülődéssel átszőtt időszak. Az adventre készülődés valójában advent előtt megindul már, hiszen anyukaként nagyon szeretném, ha minden tökéletes lenne, minden előkészített, megszervezett és kitalált lenne, minden ötletem működjön a 13 éves kiskamasz fiamtól kezdve a 13 hónapos kisbabámig. Adventi naptárat, karácsonyváró programokat, válogatott hangulatos meséket, diafilmeket készítek elő minden november végén, ami nem csak a gyerekeknek meglepetés, hanem nekem is fontos ráhangolódás a várakozás időszakára.

Nálunk a Rorátéra járás nagyon lázban tartja a fiúkat az adventi 4 hét alatt, hiszen templomunkban mindig jutalmazzák a korán kelő ministránsok munkáját és karácsonykor a legszorgalmasabb oltárszolgálatost meg is ajándékozzák a hívők előtt. Hatalmas versengés megy, ami számunkra megkönnyíti az iskola, óvoda előtt, hajnalban kezdődő szentmisére járást. A férjem lengyel származású,  lengyel szokás szerint a rorátékra a gyerekek világító mécsesekkel, házikó alakú lámpásokkal mennek a koromsötét éjszakában és nagyon kedves látvány, ahogy az évről évre gyarapodó családunk egyre több ilyen kis fénnyel vonul az éjszakában. Én hosszú évek óta otthon maradtam mindig a legkisebb gyerekekkel, egyszer-egyszer jutottam el pár alkalomra, de idén azt tervezem, hogy mindannyian megyünk reggelente.

Fontos ebben a várakozással teli időszakban a közös takarítás, rendrakás, sütés is. Az a varázslat  az egészben, hogy valahogy könnyebben ráveszik magukat a gyerekek (különösen a már kevésbé lelkesek) a házimunkára, hiszen mindannyiunknak fontos az otthon meghittsége, tisztasága erre a gyönyörű időszakra.

Viszont ami a legfontosabb és amit mindig, minden este egyre hosszabban és elmélyültebben tudunk együtt csinálni, az az adventi koszorú körüli esti ima és éneklés. Gyerekkoromból hoztam a szokást a saját családomba, hogy legalább 6-8 adventi dalt éneklünk egyre több versszakkal karácsonyhoz közeledve. A hosszú hálát adás, imádkozás, beszélgetés olykor annyira elhúzódik, hogy azon vesszük észre magunkat, hogy rég ágyban lenne mindenki helye.

Ezek jelentik számomra a legmeghittebb várakozást, segít élőn tartani a karácsony igazi lényegét és kiegyensúlyozottabbá tenni a decembert, ami valljuk be, legtöbbször nagyon sűrű és kapkodós.

Brzózka-Szántó Cecília

Az Advent családban és közösségben

Az Advent mindig nagyon fontos nekünk családilag is és közösségileg. A közösségünk egy ökumenikus, nem csak családoknak szóló, nyitott Életige közösség Székesfehérváron. Ez a közösség szervez  a plébánián koszorú kötést,  ezeket az atya megáldja az alkalom végén, és így viszi haza mindenki a saját  otthonába.

Ezen kívül van nálunk Szentcsalád – járás. A képeket mi csináltuk,  egyszerű vászonra festettük rá árnyképen a Szentcsaládot, egy ilyen elkészítéséhez nem kell extra tudomány. Erre a programra fel lehet iratkozni, így jár családról családra a kép. Mi vagyunk mindig az utolsók, december 24-én délelőtt érkezik meg hozzánk a Szentcsalád. Aztán elmegyünk a szentmisére, ami előtt van pásztorjáték is, és ezután indulunk el Betlehemezni.

Egész adventben, sőt már előtte is elkezdünk a családban a gyerekekkel karácsonyi énekeket tanulni. Úgy rakom össze a dalokat, hogy végül összeálljon a betlehemi történet belőle. Az ovisok és az iskolások is van, hogy hazahoznak az intézményben tanult dalokat, amit mi többiek megtanulunk. Nagyon ügyesek a gyerekeink, már több szólamú dalokat is tudunk velük énekelni. Az énekek közt vannak általános és nem ismert dalok is.

Ehhez a programunkhoz tavaly már csatlakoztak a közösségből más családok is. Úgy kell elképzelni, hogy autóval megyünk a városban egyik helyszínről a másikra. Van egy 92 éves néni, akit nagyon szeretünk, hozzá mindenképp elmegyünk, aztán a listán van több idős ember is, és vannak baráti családok  is. De már olyan is volt, hogy az utcán találkoztunk valakivel és neki is elénekeltük a repertoárunkat. Az egész előadás 10-15 perc. A gyerekeknek is nagy élmény, értik, hogy a tárgyi ajándék helyett ez mekkora öröm a néniknek és másoknak! Kapnak közben meleg teát is tőlünk, és a helyszíneken mézeskalácsot vagy szaloncukrot is. Volt, hogy 5 órán át mentünk és csináltuk, bár a gyerekektől meg az időjárástól is függ, mikor mennyit bírunk.

Az advent alatt  játszunk „Fordított advent”-eset: a karitász segítségével vagy az alapján, amit az élet elénk hoz minden évben találunk valakit, aki valamilyen szempontból rászoruló. Előszedünk egy dobozt, amit szépen becsomagolunk és ebbe minden nap belerakunk valamit közös megegyezéssel, ami a rászoruló családnak ajándék lehet: könyvet, játékot stb. Nem csak itthonról teszünk bele, van, amit megveszünk újonnan és szoktunk saját készítésű dolgokat is beletenni. Most egy olyan családnak gyűjtünk, ahol az apuka egyedül neveli a 4 gyerekét.

Volt olyan év, amikor az „angyalok” hoztak egy szekrénysort a társasház folyosójára, hogy gyűjtsünk rá cipősdobozokat vidéki rászoruló családoknak. Meghirdettük a lakóparkban ezt a programot és hála a sok jó embernek egy könyvesszekrénnyi cipősdoboz jött össze. Karácsonykor olyat is szoktunk csinálni, hogy valakit kinézünk, akinek megfőzünk egy karácsonyi menüt, amire vágyik és viszünk ajándékot is. Ebbe bele szoktuk kapcsolni a nagycsaládunkat, így 3-4 család szép kis pakkot állít össze. A gyerekeknek feltűnt, hogy mindenhol mi is kapunk: van, aki sütit sütött, van, ahol fém csavart kaptunk az apukától, van, ahol az ottani gyereknek 2 plüsse volt és az egyiket odaadta a gyerekeinknek. Ez azért is jó, mert a mi gyerekeink is tudnak adni. Nem kell nagy dolognak lennie, rajzolnak valamit, vagy egy gombot adnak, vagy valami kis apróságot. Beléjük ivódott ez a dolog, és ennek örülünk nagyon! Nem most kezdtük el velük a másokra figyelést, hanem amikor az első gyerekünk 2 éves volt.

Az adventünkhöz hozzá tartozik még az is, hogy spirál alakban lerakunk 24 darab sólisztgyurma csillagot, és ezeken vándorol a Mária és József bábu, és egyre közelebb kerülünk a középen fekvő jászolhoz. Emellett minden évben elolvassuk Mária kis szamara című történetet, úgy, hogy pont befejezzük karácsonyig. A gyerekek már kívülről tudják és nagyon szeretik ezt is!

Mi karácsonykor Jézus szülinapjára készülünk és készítünk szülinapi tortát is Neki, amit december 24-én délben a szülinapi ének után eszünk meg. Az angyalkák 24-e reggelre hozzák meg a karácsonyfát, hogy Jézus szülinapjára már ott legyen. A karácsonyfán a díszek nagyon színesek: bármerre járunk, mindenhol veszünk karácsonyfadíszt, aminek tudtuk a hátára ráírtuk, honnan van, és ezeket elmeséljük, visszaemlékezünk rá. A gyerekek nagyon élvezik a történeteket és azt, hogy ilyen díszekkel és saját készítésűekkel díszítjük fel a fát és a lakást. Minden évben szeretünk saját készítésű ajándékot is adni a többieknek, amit a gyerekekkel együtt csinálunk. Mindig elcsodálkozom, hogy egy négy éves is már milyen ügyeset tud alkotni!

A gyerekek nálunk tudják, hogy egymást ajándékozzuk, nem Jézuska hoz nekik ajándékot. Tavaly egy mesét kaptak, amit a férjem írt, és ehhez kapcsolódva meg kellett keresniük hozzá a hálózsákot, túra cipőt stb, mindenféle felszerelést (amit a nyári túrázásokhoz kaptak). Nálunk élményhez kötődő tárgyat kapnak vagy nagyon kisértékű tárgyat. Tíz év alatt sikerült a nagyszülőket is meggyőzni erről. Tavaly például minden gyerek azt kapta a nagyszülőktől, hogy egy állatkerti állat nevelőszülője lehetett egy évig.

Kissevichné Toldi Hajnalka