Az önzetlen segítés a saját mentális jóllétünkre is kihat

A proszociális viselkedésmód csodálatos dolog: az emberek olyan idegeneknek segítenek, akikkel soha többé nem fognak találkozni, időt és értékeket adományoznak jótékonysági célokra, és intenzíven gondoskodnak barátaikról és családtagjaikról.

A „proszociális” kifejezés pozitív szociális viselkedésformák széles skáláját írja le, beleértve a bizalmat, az együttműködést, a gondoskodást, az empátiát és az altruizmust, amelyek mind az alkalmazkodáson alapuló emberi társas kapcsolatok kialakításának és fenntartásának alappillérei. E magatartásformák mindegyike egyensúlyt követel meg a saját és mások céljai és szükségletei között, mivel az egyensúly hiányában az emberi kapcsolatok tönkremennek.

A nagylelkűség mértéke azonban egyénenként és kapcsolatonként jelentősen eltér. A proszociális viselkedésnek határt szabnak például az alábbi tényezők: a társas közelség, a korábbi tapasztalatok, a szükséget szenvedő személy sürgető helyzete, valamint az egyén azon képessége, hogy felismerje az érzelmi jeleket és reagáljon rájuk.

Talán az altruizmus a leginkább proszociális viselkedés, ugyanis olyan – nem kölcsönösségen alapuló – proszociális cselekedetek jellemzik, amelyek célja egy másik személy jólétének elősegítése az altruista egyén kárára. Ez a viselkedés megfigyelhető más fajoknál is; elsősorban a genetikailag rokon egyedek között, azonban előfordul nem rokon, de társadalmilag közel lévők között is, ilyenkor az altruizmus célja a kölcsönös biztonság és összetartozás elősegítése a közösségen belül. Ez a viselkedésforma tehát mélyen gyökerezik az ember evolúciós múltjában, ami arra utal, hogy ősi neurokémiai rendszerek segítik elő az altruista viselkedést.

Több kutatás is rávilágított, hogy az oxitocin nagy mértékben hozzájárul a társas kapcsolatok kialakításához és fenntartásához, részben azért, mert központi szerepet játszik az altruizmus és az ehhez kapcsolódó proszociális viselkedés irányításában. A társas kapcsolatok elősegítése mellett ez az agyban termelődő molekula hangulatjavító, jó közérzetet vált ki, valamint csökkenti a szorongást, a stresszt és a fájdalmat. Emellett az oxitocin nemcsak a szociális viselkedés és a kogníció szabályozásáért felel, hanem a reproduktív funkciókat is kezeli. Az oxitocin az orvostudomány nagy felfedezettje: főként miután megállapították, hogy igen fontos szerepet játszik a szülésben és a szoptatásban.

A társas kapcsolatokra visszatérve, az agyban jelen lévő oxitocin kiemelten fontos a kapcsolatok kialakításában és fenntartásában. Ezek a kapcsolatok az empátia és a gondoskodás mechanizmusain alapulnak, amelyek elősegítik a másokkal szembeni altruista viselkedést. Az oxitocin például altruista válaszreakciót válthat ki bennünk egy szükséget szenvedő idegen felé azáltal, hogy tompítja az amigdala (az érzelmekért felelős agyi részünk ) reaktivitását és növeli a az érzékelt szociális közeledés jeleinek fontosságát.

De mégis mi segíti elő az oxitocin termelődését? Az altruista viselkedésen kívül nagyon sok egyéb cselekedet is. Megfigyelték, hogy például az ajándékozás, vagy ha segítünk a szomszédnak egy ügyintézésben, szintén pozitív érzelmi töltetet ad. Vannak más természetes módszerek is, amelyek fokozhatják az oxitocin termelődését: ilyen a jóga, sőt a meditáció egyes formái is elősegíthetik a hormon felszabadulását, ahogyan általánosságban véve a testmozgás is. Emellett zenét hallgatni vagy hangszeren játszani is oxitocint vált ki, ahogyan egy masszázs, egy ölelés, egy simogatás, egy puszi vagy csók is, akár adjuk, akár kapjuk. Gondoskodjunk ezért arról, hogy társunk, gyermekünk, vagy háziállatunk mindig megfelelően részesüljön ezekben. Ugyanakkor a társas kapcsolatok ápolása, társunk közelségének átélése, a közös étkezés vagy ételkészítés is szórakoztató és hasznos lehet, ezáltal pedig örömöt okozhat, amely kiváltja és serkenti az oxitocin felszabadulását.