Gyereknevelés – Ha a szülők nem értenek egyet

Szinte minden pár tapasztalja közös családjuk történetének legalább néhány pillanatában, hogy eltérő állásponton vannak a gyermekeik nevelésével kapcsolatban. Előfordul, hogy egyikük túl szigorúnak, vagy éppen túl engedékenynek és következetlennek találja a másikat. Van, aki úgy érzi, hogy a párja nincs jelen vagy alig vesz részt a gyermekek életében. Ha a pár tagjai nem foglalkoznak a nézeteltéréseikkel, és nem próbálnak meg hatékony megoldást találni, az komoly konfliktust is eredményezhet, vagy kialakulhat egy feszült, ellenséges légkör, amely a párkapcsolat minőségét és a családi egyensúlyt is veszélyeztetheti annak teljességében.

Álljon ezért itt néhány javaslat, amely segíthet nektek elfogadni, és ahol lehetséges, összehangolni az eltérő nézőpontjaitokat.

Beszéljetek róla

Kommunikáljatok nyíltan arról, hogy milyen nevelési stílust szeretnétek alkalmazni. Fontos, hogy meg tudjátok beszélni az elképzeléseiteket, hogy hogyan szeretnétek fegyelmezni a gyerekeket otthon és a külvilágban, és hogy milyen kapcsolatot szeretnétek ápolni velük. Azt is megoszthatjátok egymással, hogy gyermekként titeket hogyan neveltek a szüleitek, és hogy ezek a múltbeli tapasztalatok hogyan jelennek meg esetleg a saját szülői stílusotokban. Ezután a párbeszéd kiterjedhet a mindennapi élet szabályaira is, például, hogy mikor kell lefeküdniük a gyerekeknek, vagy hogy mennyi ideig használhatják az elektronikus eszközöket. Valószínűleg nem mindenben lesz egyetértés, és kompromisszumokat kell majd kötnötök. Hasznos lehet, ha összeírtok egy listát a szabályokról, és ha a gyereknek vagy kamaszoknak nehéz betartani az összeset, kiválaszthatjátok a legfontosabbakat, amelyekre először szeretnétek összpontosítani.

Jussatok egyetértésre

Egyezzetek meg abban, hogy milyen következményekkel jár, ha a gyerekek nem tartják be a szabályokat. A fegyelmezés érzékeny kérdés, amely okozhat nézeteltéréseket. Például egyikőtök úgy gondolja, hogy ilyen esetben meg kell büntetni a gyereket, a másik viszont azt vallja, hogy le kell velük ülni, és nyugodtan és megértően el kell beszélgetni a történtekről. Itt az a veszély áll fenn, hogy következetlenek lesztek, mert az egyik szülőnél van következménye a tetteknek, míg a másik, látva a gyermek dühét vagy szomorúságát, enged, és ezzel ellentmondásos üzenetet közvetít a gyerekek felé. Ezért olyan fontos, hogy alaposan átbeszéljétek a kérdést, hogy figyelmesen meghallgassátok egymást, és így egy jó kompromisszumot találjatok, és egy közös stratégiát állítsatok fel. A párbeszédre való nyitottság a legjobb módja a következetes és hiteles nevelési stílus kialakításának.

Ne a gyerek előtt

Ne mutassátok ki a gyerekek előtt, ha nem értetek egyet a másik döntésével, még akkor sem, ha úgy gondoljátok, hogy a párotok rosszul közelít meg egy helyzetet. Ha a gyerekek azt látják, hogy a szüleik álláspontja ellentmond egymásnak, az összezavarhatja őket, és teret adhat nekik a szabályok kijátszására. Mit csináljunk hát akkor, ha nem értünk egyet a párunk viselkedésével vagy kommunikációs stílusával? Várjunk addig, amíg kettesben vagyunk, és akkor próbáljunk meg építő jellegű kritikát megfogalmazni. Hallgassuk meg a másikat, és próbáljuk megérteni az indíttatásait, de az érzelmeit is! Talán azért vesztette el a türelmét, mert fáradt és stresszes? Vagy tudatosan cselekedett? Csak azután fejtsük ki a véleményünket, amikor már meghallgattuk a másikat, és akkor is világosan, de nem agresszívan! Ne feledjük, hogy nem az a cél, hogy nekünk legyen igazunk, hanem az, hogy együtt olyan nevelési stílust alakítsunk ki, amely mindkettőnk értékeit tükrözi, és amely hatékony a gyermekek fejlődése szempontjából.

Együtt, egymást támogatva

A párbeszéd és egymás kölcsönös meghallgatása akkor is fontos, amikor érzelmi vagy viselkedési problémák merülnek fel a gyermekeknél. Ezeket a már egyébként is fájdalmas helyzeteket ne nehezítsük meg még jobban azzal, hogy a másik szülő felelősségét firtatjuk. Együtt próbáljuk meg végiggondolni, hogy min tudunk változtatni, és a múltra csak alapként tekintsünk, amelyen hatékonyabb stratégiát tudunk felépíteni a jövőre nézve. Ne felejtsük, hogy az ítélkezés ritkán hoz bármi pozitívumot a család életébe.

Végül, két szülő, akik képesek megbocsátani egymásnak, és a nézeteltéréseiket egymás meghallgatásával, empátiával és párbeszéddel oldják meg, nem csupán hatékonyabbak lesznek a nevelési módszereikben, de a gyerekeiknek is értékes példát mutatnak a kapcsolatok terén.