Képernyőhöz tapadt a kamasz. Mit tegyek?

Szécsi Judit, az ELTE egyetemi oktatójaként, szociális munkás hallgatóknak tart elméleti és gyakorlati kurzusokat a különböző függőségek természetéről és a segítés lehetőségeiről, valamint kutatja is a témát. Szécsi Judittal már két másik témában is beszélgettünk, először a fiatalok droghasználatáról, másodszor az alkoholista családban felnövő gyerekekről, ezúttal pedig a kamaszkori internethasználat és a függőség kérdéseit jártuk körbe. A téma mindkettőnket közelről is érint, hiszen szülőként nap mint nap szembesülünk az internet kisebb-nagyobb térfoglalásával kamasz gyermekeink életében.

Kezdjük talán a végéről, ahová nem szeretnénk eljutni. Mik a jelei annak, hogyha egy kamasz már nemcsak sokat használja az internetet, hanem függővé vált?

Az internetfüggőséget az ún. viselkedési addikciók közé sorolják, ide tartozik még a játékfüggőség, ugye ma már az is sokszor online játékot jelent. A viselkedési függőségnek nagyon sok közös eleme van a szerfüggőséggel. Itthon Demetrovics Zsolt kutatja ezt más függőségekkel együtt, és ő mondja azt, hogy a problémás internethasználatnak három fő jellemzője van. Az egyik a kényszeresség, hogy a használó újra és újra ezzel foglalkozik, elhatározza, hogy szombaton nem ül a gép elé, de nem tudja megállni. A másik a kontrollvesztés, hogy eldönt egy használati időt, de aztán rendszeresen túllépi: egyre több kell belőle, nem tudja abbahagyni. A harmadik az elhanyagolás. Elkezdi elhanyagolni az élete többi területét, nemcsak a tanulást, a sportot vagy a hobbiját, hanem a barátait is, a társas kapcsolatai beszűkülnek vagy az internetre szűkülnek. De ez egy folyamat, nem máról holnapra lesz valaki függő, hanem lassan csúszik bele. A problémás használat egyre jellemzőbb lesz, egyre több időt foglal el az életében, míg a végén már függőnek tekinthető, hiszen ugyanazok a tünetek jelentkeznek. Létezik egy ún. problémás internethasználati kérdőív: több helyen megtalálható a neten, ezzel bárki ellenőrizheti, hogy éppen hol áll ezen a használati skálán, aminek a szélső pontján már függőségről beszélhetünk. Vagy egy részletesebb leírást is ajánlok általában az internetes függőségekről, ez felnőtteknek is nagyon hasznos: a kimondhato.hu-n, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálata által működtetett honlapon a többi szenvedélybetegség mellett a játékfüggőségről, az internetfüggőségről és a Facebook-függőségről külön is találunk nagyon sok hasznos anyagot.

^{Szécsi Judit, egyetemi adjunktus}

A vizsgálatok alapján internethasználaton belül is a videójátékok használata a leginkább problémás. Ebben jobban érintettek a fiúk, ők hajlamosak elmerülni ezekben a stratégiai, sokszor csapatokban játszható online játékokban, míg a lányok inkább a csevegős alkalmazásokat használják. A jelekhez még hozzátenném, hogy függőségről beszélhetünk, amikor már megjelennek elvonási tünetek is, ha egy nap nem játszhat: nem érez ugyan fizikai rosszullétet, mint egy szer esetében, de nyugtalan, feszült, pokróc, csapkod. Még fontos intő jel – s erre nagyon érdemes figyelni az amúgy is épp önmagukat kereső kamaszoknál –, hogyha ő az interneten másnak adja ki magát. Ott az ismeretlenség mögé el lehet bújni, ezért sokszor azok a szorongó gyerekek, akik nem elégedettek magukkal, vagy szeretnének egy vonzóbb szerepet, ők ott teljesen másnak mutatják magukat. Tehát ha a profiljuk, a személyiségük, amivel megjelennek egy játékban vagy a chat felületeken, az nagyon más, mint a valóságban, akkor az is egy jele lehet annak, hogy itt valami nincs rendben.

De ezt egyáltalán megtudjuk? Rendszeresen ellenőriznünk kell, hogy mivel játszik, mit csinál a neten? Egy kamasz nem szívesen avat be a dolgaiba.

Azért fontos tudni, hogy mit csinál, mert az internetnek önmagában is vannak veszélyei. Fontos, hogy ne adja ki a személyes adatait, ne töltsön fel magáról információkat, fotókat meggondolatlanul, mert azokkal vissza lehet élni. Tudnunk kell róla szülőként, hogy ha olyan játékot játszik, ami nem az ő korosztályának való – akár agresszív, akár szexuális tartalmú. Azt gondolom, hogy kamaszkorban még nem tudják önmagukat szabályozni, az alkohol terén sem, tehát nekünk kell egyértelmű szabályokat felállítani. Telefon esetében jó eszközök erre a szülői felügyelet appok, amin keresztül szabályozható, hogy milyen appokat ér el, napi használati limitet állíthatunk be az egyes alkalmazásokhoz, az engedélyem kell ahhoz, hogy új alkalmazást töltsön le. Ezek a szülői felügyelet applikációk finomabbak annál, mintha belenéznék a telefonjába. Én azt nem tenném. A kamaszkor pont arról szól, hogy legyenek titkai. Szerintem a telefonhasználat kezdetén a gyerekkel is megbeszélve érdemes ezt a felügyeleti alkalmazást feltelepíteni, és 16 éves kor fölött pedig már csak az ő engedélyével lehet a telefonján. De ha beszélgetünk ezekről – nem egyszer, többször! –, ha megindokoljuk, hogy a hétvégén miért van több játékidő, vagy most miért kapcsolom ki a gépet, ezt az appot miért nem lehet, akkor azért idővel megtanulja ezt ő maga is szabályozni. Az a cél, hogy a saját életüket, saját szabályaikat kialakítsák ezen a téren is.

Mik azok a témák, amelyekről fontos beszélgetni a kamaszainkkal az internethasználat kapcsán?

Az egyik a biztonság, hogy figyeljen arra, mennyire adja ki magát. Ugye a fiatalok sokszor naivak még, ha kérik, akkor megmondja a címét, vagy megírja, mikor megy nyaralni, küld egy fotót magáról melltartóban, mert azt kérte az a helyes profilú fiú – aki mögött ki tudja, ki van. A másik a bullying, mert az is nagyon káros, hogy egymást bántják. Meg kell érteniük, hogy semmi nem vicces, ami a másik kárára történik. Nem oszthat meg senkiről semmilyen fotót, mert az soha nem tűnik el az internetről, nem tudjuk szabályozni, hogy ki hova teszi fel, mit kezd vele, s ezzel súlyos fájdalmakat okozhatunk. Sokszor nem rosszindulat vezérli őket, csak a kíváncsiság, de tudniuk kell, hogy ezek a tettek komoly következménnyel járnak. Aztán a miértek: Ha valamit nem engedtem letölteni, mert mondjuk 18 karikás, akkor erről kicsit beszélgessünk, hogy az miért nem neki való. Egyrészt azért, mert nem értené úgy, nincs hozzá annyi ismerete, másrészt egy csomó mindent ráér megtapasztalni. Beszélni róla viszont szerintem fontos, hogy ez ne legyen csak egy tiltott élvezet, amire vágyik, hanem a helyén tudja kezelni. Az viszont nem alku tárgya, amikor letiltom őt egy szexfelületről, vagy letiltom a bombakészítés meg az ISIS lefejezési videóját. Az épp olyan, mint a kicsiknél a tiltás, hogy ne nyúlj a konnektorba. Azon nem vitatkozik az ember, hanem elhozza onnan a gyereket. Ezek szerintem fontosabb kérdések, mint hogy most nyáron megnőtt egy órával az internetezési ideje.

Nyáron akkor éppen lazíthatunk is a gyeplőn az internethasználatban?

A nyári időszak azért a buliban, alkoholfogyasztásban a felnőtteknél is erősebb szokott lenni. Attól még nem vagy függő, hogy a strandon fröccsözgetsz kedden, mert éppen szabadságon vagy. Ugyanígy nyáron a gyerekek is kilazítanak. Nem érdemes ezt túlreagálni, mert akkor pont belelökögeted őket az ellenállásba. Ami ugye kamaszként egyébként is jellemző. Arra lehet tudatosan törekedni, hogy azért minden napban legyenek programok, minden napnak legyenek feladatai, hogy ne ez legyen az egyetlen ötlet, hogy mivel töltse el az időt.

Ezt azért is mondom, mert van egy nagyon érdekes jelenség is épp a videójáték-függőségnél, ez pedig a spontán változás, javulás. Demetrovics Zsolt mondta el nemrég az akadémiai székfoglaló beszédében, hogy csináltak egy longitudinális vizsgálatot, amiben azokat, akik az első vizsgálatban egyértelműen megfeleltek a függő kategóriának, fél év múlva újra megkeresték, hogy újra interjúzzanak velük, és körülbelül háromnegyedüknél időközben spontán javulás történt, mindenféle külső segítség nélkül. Még további vizsgálatok kellenek, de úgy tűnik, hogy ebben a fajta függőségben lehet egy hullám jelleg, és Demetrovics is azt mondja, hogy óvakodjunk a túlpatalogizálástól, hiszen a videójáték napjainkban egy kulturális jelenség is.

De van egy másik jelenség is a viselkedési függőségeknél. Épp egy hónapja voltunk a hallgatókkal szemináriumi óra keretében Ráckeresztúron, a rehabon, és ott mondták, hogy az ott elvonón lévők jelentős részénél egyre gyakrabban a szerfüggőség mellé társul valamilyen viselkedési addikció is. Tehát a játék- vagy internetfüggőség sokszor egyfajta mellék- vagy társult függőség a szerhasználat mellett. Persze létezik önmagában is ez a függőség, és a problémás használat önmagában is elérhet egy kritikus szintet, de talán nem ez a legjellemzőbb.

Ezek alapján én kicsit fellélegeztem, hogy talán kell annyira kétségbeesnünk, ha kamaszaink időnként szinte rátapadnak a képernyőre. Így van?

Nem akarnék így kinyilatkoztatni, mert még további vizsgálatok kellenek, nem tudunk erről a spontán javulásról sok mindent, de úgy tűnik, hogy ami számunkra, felnőttek számára ismeretlen világ, az nekik egy természetes közeg, és nem kell egyből kétségbe esni. Nyáron szerintem pláne nem. Majd szeptemberben megint lesz sport, meg közben azért elmegyünk nyaralni, elmegy táborba, a nagyszülőkhöz, és akkor nincs egész nap gép előtt. De van itt azért egy adag álszentség is, mert a szülők is irtó sokat használják az internetet, és nem tudnak viselkedni. Megbeszélés, baráti beszélgetés közben nézegetik a telefonjukat. Otthon is, vacsora közben csörög a telefon, jajj, ezt muszáj felvennem! Miért muszáj? Ezeket leveszik a gyerekek már nagyon kis kortól. Magyarázkodhatunk, hogy nekünk ez munkaeszköz, de a gyereknek meg a saját dolga fontos, és nem érti a különbséget. Szóval mi se mutatunk jó példát, viszont abban a pillanatban, hogy a gyerek elkezdi számunkra nem tetsző módon használni, akkor meg vagyunk sértődve. Én azt gondolom, a felnőttek sokszor kevésbé tudják a határt tartani. A gyerekekkel azért csak elrakatják az iskolában, de egy felnőttnél egész nap ott van.

Szokták azt is mondani, hogy a mai fiatal korosztály digitális bennszülött, tehát nekik már ez egy természetes közeg. Hogy látod ezt?

Igen, azt látjuk, hogy ők azért tudnak mélységében kapcsolatot tartani, a csetelés egy forma, én emiatt nem aggódnék. És azt se felejtsük el, hogy sokszor mi adtuk a kezébe még egész kis korban, hogy ellegyen, mert épp zavart minket, és utána meg csodálkozunk, ha ő követeli. Ebben sokkal tudatosabban kéne gondolkozni szülőként. Egész kis korban kezdődik a digitális nevelés, nem 12 évesen. A probléma a diszfunkcionális használat, ami egészen korán el tud kezdődni. A függőség megállapításánál az idő, hogy mennyit tölt ezzel, csak egy dimenzió. A további kérdések, hogy csinál-e mást is, van-e hobbija, sportol-e valamit, érdekli-e más, feszült-e, amikor nem jut hozzá, illetve abba tudja-e hagyni? Tehát mennyire van beszűkülve az érdeklődési köre, a kapcsolatrendszere? Amíg ő elmegy egy táborba, és ott eszébe se jut telefonozni, mert ott vannak a többiek, van program, addig rendben van. Vagy eszébe jut ugyan, de mivel nincs lehetőség, kibírja, másban is talál örömöt. És igen, ők már ebbe születtek bele. Amikor bejött a tévé, akkor is volt egy félelem, hogy az majd milyen rosszat tesz, akkor is volt egy ún. morális pánik.

Aztán ne felejtsük el, hogy azért sok hasznos dolog is van az interneten. Bizonyára egyik-másik játék fejleszt bizonyos készségeket. Aztán vannak azok a közös online játékok, ahol csapatot alkotnak a játékosok, és itt kommunikálniuk is kell egymással, egyeztetni a stratégiát. Ezekben a játékokban a különböző országokból jött gyerekek beszélgetnek angolul, és nem egy szülőtől hallottam már, hogy a gyereke ilyen játékokban tanult meg angolul, és nyelvvizsgázott le sikeresen, erőfeszítés nélkül. A teljes tiltásnak tehát nincs értelme, ebben élünk, ezekkel az eszközökkel kell jól élnünk. Szerintem fontos viszont, hogy mi, szülők, felnőttek mutassuk meg: ne csak egyszerűen azt, hogy le tudjuk tenni a kütyüt, hanem azt is, hogy tudjuk magunkat jól érezni anélkül is. Mutassuk meg, hogy mi minden színes, érdekes dolog van az életben: lehet túrázni, biciklizni, moziba menni, csak fecsegni, sétálni, szalonnát sütni, és még mennyi mindent. Tudnunk kell, hogy mi mitől érezzük jól magunkat. Ebben legyünk jó példák. Abban segítsük a kamaszokat, hogy ők is több ilyen örömöt találjanak.

Köszönöm a beszélgetést! Zárszóként akkor sok örömmel, élménnyel teli nyarat kívánok neked és az olvasóinknak is!