A hála szerepe az érzelmi kapcsolatainkban

Azok a párok, akik a mindennapok során kifejezik egymás iránt a megbecsülésüket, nagyobb boldogságot és közelséget éreznek a kapcsolatukban.

Marcel Proust író így fogalmazott: „Legyünk hálásak azoknak az embereknek, akik boldoggá tesznek minket, olyanok ők mint elragadó kertészek, akik virágba borítják lelkünket.” Ezt támasztja alá az a felmérés is, amelyet a BBC végzett el a brit lakosság körében néhány évvel ezelőtt, és amelyből kiderült, hogy a boldogságunk elsődleges forrása a közeli kapcsolatainkban, így a párkapcsolatunkban, a családi és baráti kapcsolatainkban rejlik.

Természetesen ezeket különböző módon kell ápolnunk: van, amelyben a testi kötődés játszik nagyobb szerepet, míg másokban az érzelmi kapcsolódás kerül előtérbe.

Létezik azonban néhány olyan tulajdonság, amely különösen fontos az egészséges kapcsolatok fenntartásához. Meghatározó jelentőségű például, hogy úgy érezzük, a társunk hajlandó időt és figyelmet szentelni ránk. Emellett mindkét félnek el kell köteleznie magát, hogy elfogadja és vállalja a különbségeket és kihívásokat, amelyek óhatatlanul jelentkeznek.

A kapcsolat fenntartásához ezért szükség van néhány alapvető feltételre: figyelemre, szeretetre, őszinteségre, konfliktuskezelési hajlandóságra, a házimunka megosztására való nyitottságra és a párunk iránti hála kifejezésére.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az emberi faj számára sosem volt egyszerű a hála kifejezése, és a modern korban még inkább kezd eltűnni ez az erény. A fogyasztói társadalomra különösen igaz, hogy arra összpontosítunk, ami hiányzik az életünkből, vagy aminek mások a birtokában vannak, de mi nem; míg a hálával azt becsüljük meg, amink van.

Annak a tudatos felismerése ez, hogy az életünkben jelen lévő jó olyasvalamiből is származhat, ami rajtunk kívül áll, amit mi nem tudunk befolyásolni, és ami alig, vagy semmibe se kerül. Valójában, ha nem hangolódunk rá tudatosan a minket körülvevő értékes ajándékokra, akkor azok valószínűleg elkerülik a figyelmünket, és így nem tudjuk teljesen befogadni azt, ami színt és szépséget hoz az életünkbe. Néha igen nehezen vesszük észre ezeket az ajándékokat. Sok zavaró tényező van, amely elhomályosítja a látásunkat, például az állandó rohanás, a jelentől való stressz és a jövőn való aggódás, valamint a nap végi teljes kimerültség.

Fontos azonban, hogy a hála jelen legyen a kapcsolatainkban, mert ez ösztönöz minket, hogy építő módon tegyünk társunkért.

A kutatás során az is kiderült, hogy amikor a felnőtt párok kifejezik egymás iránti hálájukat, megemelkedik az oxitocin szintjük; ennek a hormonnak pedig központi szerepe van a felnőtt emberi kapcsolatok alakításában.

Mi történik tehát, ha hálát élünk meg a társunk iránt? Amikor a párok stressznek vannak kitéve, benne ragadhatnak egy olyan kommunikációs körfolyamatban, amely veszélyeztetheti a kapcsolatuk biztonságát. Bizonyított tény azonban, hogy a megbecsülésünk kifejezése az egyik eszköz, amellyel szembenézhetünk az ilyen nehézségekkel; a társak közötti hála ugyanis összefügg a kapcsolat iránti nagyobb elköteleződéssel, és csökkenti az abból való kilépési hajlandóságot.

A társunk iránti megbecsüléssel együtt jár a párkapcsolati boldogságunk növekedése, és amikor kifejezzük hálánkat a párunk iránt, és ezt olyan módon tesszük, amely megértést és elfogadást sugároz, a társunk elégedettsége is növekszik.

Végül is, nem kell túl nagy kreativitás ahhoz, hogy erősítsük a hála érzetét az életünkben és kapcsolatainkban: azok a párok, akik a mindennapok során kifejezik egymás iránt a megbecsülésüket, nagyobb boldogságot és közelséget éreznek a kapcsolatukban. A mások iránti hála tehát mindenképpen előnyökkel jár, és ösztönzőleg hathat. Erich Fromm pszichológus így írt erről: „Ha adunk, azzal a másik embert is olyan személlyé tesszük, aki ad, és együtt osztozunk meg az örömön, hogy úgy érezzük, élünk. Az adás folyamata közben valami létrejön, és a bennünk megszületett élet iránti kölcsönös hála érzete egyesít minket. Ez annyit jelent, hogy a szeretet olyan erő, amely szeretetet szül.”