Hogyan mentsük át a nyári stresszmentességet az őszi hétköznapokba?

Akár ujjongva üdvözöltük a nyarat, akár tartva a fellazuló keretektől, augusztus közepén már sokan várjuk a strukturáltabb hétköznapokat. Dolgozó szülőként ugyan a nyár is okozhatott némi stresszt, bizonyára mindannyiunknak akadt lehetősége egy kicsit megpihenni. Az érkező őszi szezon – különösképpen a tanévkezdés – azonban újabb és újabb kihívásokkal szembesít majd bennünket, amelyekre akkor tudunk jól reagálni, ha megőrzünk valamit magunknak a nyári szabadságból.

Fontos tudnunk, hogy nem minden stressz negatív. Az izgatott készülődés egy prezentációra növeli a hatékonyságot, ahogy a gyermekszületést is elősegíti az anyai stresszhormonok növekedése. Azokat a stresszhelyzeteket kell kezelnünk, amelyekben nem tudunk tudatosan működni, hanem engedelmeskedünk az üss–fuss–hibernálódj ösztönparancsok valamelyikének. Ha tudatosítjuk, melyek ezek a helyzetek, akkor tudunk jól reagálni. Ahhoz azonban, hogy tudatosak legyünk, bele kell pakolnunk a lelki dobozunkba rögtön ható és hosszanható módszereket.

A stresszkezelésnek számos eszköze van, amelyek segítségével csökken a sebezhetőségünk és nő a hatékonyságunk. Ezek egyike a hála.

Milyen kincseket gyűjtöttem a nyáron?

Az őszi stressz elemzése külön is megérne egy átgondolást, most azonban fókuszáljunk arra, mi az a nyári apró örömök közül, amitől tényleg jól vagyunk? Mi adott a legtöbbet? Mi került túl sok erőfeszítésbe? Mikor éreztünk flow-t? Készítsünk listát arról, miért vagyunk hálásak a nyáron!

Ha az őszi struktúra fel is váltja a nyári menetrend lazaságát, megkereshetjük azokat a pontokat, amelyek “annyira jó”-vá teszik a nyarunkat. Hosszú esték? Napfürdő? Barátokkal való együttlét? Finom, ráérősen elkészített ételek? Több idő egymással? Több idő magunkkal? Csend? Új élmények?

Mindannyian mások vagyunk, más dolgok motiválnak, más helyzetek adnak biztonságot, más környezetben érezzük szabadnak magunkat és másképpen kapcsolódunk. Lehet, hogy volt a nyáron olyan helyzet, amely túl sok volt, túlságosan kevés, túl hangos vagy túl lassú. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen élhetünk meg egy helyzetet, hiszen annyiféle szükségletünk töltődik vagy éppen nem töltődik be általa. Segíthetünk magunknak azzal, ha megértjük, miért érezzük jól magunkat egy-egy helyzetben, és miért kívánjuk a másikat a hátunk közepére.

Mi az, ami ezekben leginkább megérint bennünket? Lehet a napi menetrend rugalmassága vagy az együttlétek játékossága. Lehet, hogy a biztonság, az, hogy mindannyian együtt vagyunk, egy helyen. Lehet, hogy a lassúság, az egyfókuszúság az, amely annyira könnyeddé tette a nyarunkat, de az is, hogy éppen az új élmények mozgalmasságától éreztük magunkat elemünkben. Mi a mi jóllétünk mozgatója? Mi a legfőbb szükségletünk? A spontán, játékos kapcsolódás? A dinamizmus? A struktúra? A hagyományaink? Az egyedüllét? Mások elismerése?

Felkészülés az őszi visszatérésre

Visszatérni a munkahelyünkre, összeállítani egy család működésének kereteit sosem lesz egyszerű feladat. A gyerekek különóráinak, szállításának megszervezése, a saját munkahelyi feladataink beosztása, új kihívásainkra való reagálás sok energia, normális, hogy elfáradunk, stresszelünk, de nem normális, ha ez a meglévő energiánkat teljesen felemészti. Rendkívül fontos ezért mindig szem előtt tartani, hogy a szükségleteink be legyenek töltve, az energiaraktáraink pedig minden fronton feltöltve.

1. A testünk szükségleteire való odafigyelés

Még ha működött is nyáron a mindennapos ételkészítés, nem biztos, hogy a befutó extra feladatok között találunk időt és erőt hozzá. Erre az időszakra kereshetünk alternatív megoldásokat: rendelhetünk, megkérhetjük a nagyszülőket/társunkat a közreműködésre, tömbösíthetünk vagy feloszthatjuk egymás közt egy barátnővel is. A napi alvásigényünk rovására azonban nem érdemes főzöcskézni, hiszen a nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű alvás drasztikusan rontja az igen megterhelő hétköznapokban való helytállásunkat.

A testünkről azonban nem csak a “visszatöltéssel” tudunk gondoskodni. A nyár talán sokunk számára hozott kirándulásokat, biciklizést, úszást, új sportokat. A fizikai erőfeszítés paradox módon inkább támogatja a szürke hétköznapokban megfáradtakat, ezért érdemes a már kialakított rutinunkat fenntartani vagy visszaállítani.

Ugyanilyen fontos az, hogy figyeljünk a légzésünkre: vezessünk be csendes perceket, amikor meditálunk, relaxálunk, pihentetjük a stresszelésben megfáradt agyunkat. Sokan gondolják, hogy a relaxáció és meditáció ellentétes a keresztény hit gyakorlásával, de mindenkit megnyugtathatok, hogy a Lélek ott fúj, ahol akar: a csendes légzés közben a testünk érzeteinek pásztázása inkább közelebb visz a belső szentélyünkhöz, mintsem eltávolít. A meditáció pedig nem több és nem kevesebb az Istenre való elmélyült ráhangolódásnál.

2. Lelki szükségleteink

A nyári örömök legtöbbjét bátran igazíthatjuk a szezonhoz: szeretünk grillezni a barátainkkal? A fondüzés vagy csak egy szimpla őszi ebéd, sőt, a közös kirándulás is van olyan nagyszerű élmény. Szeretünk a parton olvasgatni? Miért ne építhetnénk be a mindennapokba is egy-egy órát? Rajongunk az új élményekért? Nem kell nyárnak lenni ahhoz, hogy felfedezzük a világunkat! Vízpart-rajongók vagyunk? Keressünk egy közeli uszodát vagy vízpartot, ahol elég vizet láthatunk vagy úszhatunk egy jót! Ezek az apró, rendszeressé váló dolgok azok, amelyek igazán feltöltenek bennünket.

Sokan éreznek bűntudatot, ha a hatékonyság rovására a szükségleteikkel foglalkoznak. Mindamellett, hogy ezzel a kérdéssel érdemes szakemberhez – coach, mentálhigiénés segítő, pszichológus – fordulni, mert mélyre nyúlik a gyökere, érdemes azon is elgondolkodni, hogy vajon a folytonos hatékonyságnöveléshez honnan kívánnak alapanyagot szerezni. Hobbijaink, apró, támogató rutinjaink éppolyan fontosak, mint a napi táplálékunk, ráadásul könnyen lehet, hogy ha a lelkünk éhes, a neki megfelelő táplálék helyett kalóriával kezdjük etetni.

A lelki szükségleteink közül kiemelném még a pozitív gondolkodást is, amely nem tévesztendő össze a “hurrá optimizmus” néven elhíresült túlzott, problémákat eltagadó, csak Isten kegyelmében bízó, a világot egy arany-rózsaszín szemüvegen át néző toxikus pozitivitással. Nyáron természetes, hogy szebb fényben látjuk a világot: hajtanak az új élmények vagy éppen a belső csendünk és nyugalmunk tölt fel. Ebben a helyzetben könnyebb optimista reménykedéssel tekinteni a nehézségeinkre. Az őszi terhelés és a barátságtalanná váló időjárás óhatatlanul nyírbálja a reményeinket. Ha azonban a lelkünk elégedetten és hálásan dől hátra egy-egy munkanap után, a problémákra is tudunk nagy látószögből, realistán, mégis bátorsággal tekinteni, amely hozzásegít, hogy megoldásuk közepette megőrizzük belső békénket.

3. Szociális szükségleteink

Sokunk számára a nyár legnagyobb értéke, hogy jobban, többet és minőségibb módon tudunk kapcsolódni a szeretteinkhez. Ennek szükségességét talán nem kell magyarázni, ám a dolgos hétköznapok a fókuszunkat gyakran elviszi róla. A minket stresszelő feladatok közepette a legkönnyebb nemet mondani a körülöttünk élőkre: hiszen ők mindig itt vannak. Érdemes azonban átgondolni, hogy vajon úgy kapcsolódunk-e és olyan kapcsolatban vagyunk-e, amilyenben szeretnénk. Fontos és szükséges, hogy életrendünket az értékrendünkhöz igazítva olyan életet éljünk és úgy, ahogy valóban szeretnénk, és nem úgy, ahogy a körülményeink és a soha el nem fogyó feladataink diktálják.

Apropó, soha el nem fogyó feladatok. Sokan vagyunk, akik számára erőteljes diszkomfortot okoz, ha nem teljesítünk tökéletesen és maximálisan. Ez az egyik legnagyobb stresszfaktor, hiszen azok, akik a Légy tökéletes! parancs szerint élik az életüket, soha nem érik el valójában a vágyott állapotot. A tökéletességre törekvés bibliai parancsában sokszor helyezzük a hangsúlyt a tökéletességre a törekvés helyett. Pedig nincs tökéletes, csak az Isten. Ha az életünket arra alapozzuk, hogy Ő legyünk, nincs esélyünk. Ha arra, hogy törekedjünk OLYAN lenni, mint ő, akkor észrevesszük, hogy az öröm, a lazaság, a csendesség, az életvidámság, a szabadság, a szervezettség, a szervezetlenség és a szemlélődés éppúgy törekvésünkre igényt tartó isteni tulajdonság, akár a tökéletesség.

Praktikus tippek a stresszmentesség átmentéséhez

Válasszunk egyet a nyáron feltöltő tevékenységeink közül, és naptárban rögzítve, szent időként számon tartva, rendszeresen gyakoroljuk!

●       Különítsünk el időt, amikor nem végzünk feladatot, hanem csak és kizárólag, teljes figyelmünkkel a szeretteink felé fordulunk!

●       Szervezzünk kirándulásokat a közösségeinkben, amelyek összekötik a szociális, lelki és testi szükségleteinket!

●       Tervezzük tudatosan az időnket! Használjunk időstrukturáló eszközöket!

●       Tervezzük ALUL a hetünket! Készítsünk listát a tennivalóinkról, és a felét egyből dobjuk tovább a következő hétre! Előbb-utóbb ki fognak peregni így a nem annyira fontos dolgok.

●       Tartsuk tiszteletben a pihenőidőnket! Jelöljük ki a lefekvés idejét, és legyünk magunkkal szigorúak! A hétvégét igyekezzünk fenntartani a töltődésre!

●       Figyeljünk a határainkra! Ne vállaljunk túl sokat a közösségeinkben: szmk (szülői munkaközösség, szerk.), egyházközség, család stb!

●       Írjuk össze, milyen értékek mentén akarjuk szervezni a családi életünket! Az egyes feladatok és programok rögzítésénél tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ez szolgálja-e a számunkra fontos értékeket!

●       Alakítsunk ki támogatói bázist: nagyszülők, barátok, munkatársak, szülőtársak! Kivel hogyan tudunk egymásnak segíteni? Kivel osztjuk fel a gyerekek logisztikáját? Kire számíthatunk, ha a főnökünkkel meggyűlik a bajunk? Kik azok, akikkel minden héten szeretnénk beszélni?

●       Tervezzünk be “üresjáratokat”! Mikor és hogyan tudunk relaxálni? Mikor sportolunk?

●       Tervezzük meg a válsághelyzeteket! Ha minden kötél szakad, mik azok a pontok, amelyekből nem engedünk, és mik azok, amelyek nem olyan fontosak?