Hogyan őrizzük meg a hidegvérünket a rekkenő melegben?

Voltam már egész nyáron otthon maradó pedagógus, egész nyáron otthon lazsáló veszélyeztetett terhes, egész nyáron otthon lévő anyuka, és volt, hogy egész nyáron dolgoztam, félig-meddig home office-ban, minimális segítséggel. Teljesen át tudom ezért érezni azok lelkiállapotát, akik a kitörő vakációt nem fogadják kitörő lelkesedéssel. Ebben a cikkben olyan eszközöket szeretnék megmutatni, amelyek csökkenthetik az egyáltalán nem hétköznapi helyzetekben adódó feszültségeket és súrlódásokat.

Felkészülni, vigyázz, kész!

A vakációzó gyerekek számára a legfontosabb, aminek nyáron meg kell történnie, a szabadság. Ahányan vagyunk azonban, annyiféleképpen éljük meg a szabadságunkat. Érdemes tisztázni ezért velük, mire is vágynak igazán. Szabadon szeretnék beosztani az idejüket? Oké, lehet, de akkor az legyen betartva. Szabadon szeretnék kezelni az idejüket? Oké, de akkor mik azok a minimális keretek, amelyeket mi viszont szeretnénk velük betartatni? Szabadon szeretnének alkotni? Lehet, simán, mire van szükséged, drágám? Nekem arra, hogy utána elpakolj! Szabadon szeretne csatangolni a kertben, a városban, az országban? Rendben, de nekem pedig arra van szükségem, hogy biztonságban legyél.

Fontos, hogy tisztázzuk a gyerekekkel, ki mit vár a nyártól.  Táborok garmadát? Vagy éppen “csak aludni akarok”? Ne legyenek kötelességek? Szeretne megtanulni valamit? Olvasni akar egész nyáron?

Mi lenne számára az, amitől úgy érezné: “igen, feltöltődtem, ez egy szuper nyár volt”! És mi az én elvárásom anyaként? Szeretnék valamilyen készséget megtanítani neki? Szeretném, ha behozná valamiben a lemaradását? Szeretnék én magam kicsit szusszanni, kiheverni az osztályfőnöki figyelmeztetőket, a zsúrokat, a bonyolult kislánybarátságok okozta megrázkódtatásokat? Netán nekem is volnának tanulási és olvasási terveim?

Nálunk például idén újra elővesszük a bakancslistát. Amíg ovisok voltak, közös listánk volt, mit szeretnénk a nyáron: kategóriákat jelöltem meg, ők pedig sorolták a vágyaikat. Kivel találkozzunk, milyen programok legyenek, mit szeretnének mindenképpen enni, mit olvasunk, hova utazunk stb. Idén már saját listát íratunk velük, hiszen egyre jobban kibontakoznak az egyéniségeikből fakadó eltérések.

Hiába vágyunk azonban mindannyian a kicsengetéstől becsengetésig a Balaton-parton feküdni, ha erre nincsen elég forrásunk. Lehet, hogy dolgozunk, és bár a munkahelyek is sokszor félgőzzel működnek ilyenkor, ez nem jelenti azt, hogy nem kell teljesíteni.

Ha viszont éppen abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szülési szabadságon otthon “pihengetünk”, akkor sem elvárható, hogy az egész életünket a gyerekek szabadságvágyához igazítsuk.

Mi a realitásunk?

Ha már kiálmodoztuk magunkat és a realitásokkal is megbarátkoztunk, indulhat a kidolgozás. Hogyan érjük el a céljainkat? Ha például 10 könyvet szeretnénk elolvasni, melyik tízet választjuk? Ha táborozni szeretnél, focitáborba vagy úszótáborba mennél? Ha sok fagyit szeretnél enni, akkor mi a sok? Itthon készítjük vagy fagyizóba megyünk minden héten kétszer? Ha utazást tervezünk, hova, mikor, mennyiért, mit fogunk ott csinálni?

Ha ezeket is végiggondoltuk, már csak véghez kell vinnünk: megszervezni a barátokat, akikkel találkozunk, lefoglalni a szállást (bár a realitás az, hogy ezzel júniusban már elkéstünk legtöbbször), beírni a naptárba a fagyizós napokat, beiratkozni a könyvtárba és kivenni az első könyvet.

Szabadság vs struktúra

Ha túltervezettnek tűnnek a fentiek, megértem. Vannak, akik számára az a nyár, hogy nincsen terv, csak élünk a világba. Spontán jövünk-megyünk, nem tervezünk, csak azt csináljuk, amihez éppen kedvünk van. És ez jól is van így! Nem kell folyton tervezni és a tervekhez tartani magunkat, mert a legjobb sztorikat az Élet írja. Mások vagyunk, mások motiválnak, másban éljük meg a szabadságot. A spontaneitás azonban a gyerekek számára sokszor felhívás a “mindent szabad” keringőjére, így a saját józan eszünk megőrzése érdekében érdemes a vakáció hónapjait kicsit strukturálni.

Pár éve olvastam, és azóta igyekszem be is tartani, hogy a nyarat három részre érdemes osztani.

Az első a teljes kontrollnélküliség és szabadság időszaka: akkor kelünk, akkor fekszünk, amikor jól esik, akkor eszünk és azt, amit jól esik. Nincsenek keretek, nincsen semmi kötelező – persze nem szélsőségesen értve, elég a pár bekezdéssel feljebb írtakra gondolni: tartsák be például legalább a saját maguk szabta időbeosztást.

A második részhez augusztus eleje felé érkezünk el. Ekkor érdemes elkezdeni visszacsatornázni a gyerekeket a struktúrába, hogy a szeptember ne érje őket annyira hideg zuhanyként. Ekkor már lehet irányadó ébredési időpontokat megszabni, elkezdeni “értelmes” tevékenységeket is végezni (például, ha eddig csak focizott, most előkerülhet egy-egy könyv is).

Az iskolát megelőző két hétben pedig lassan, de biztosan visszaállítani a napirendet, elővenni a tavalyi könyveket, kicsit visszaszokni a kézíráshoz vagy a fejszámoláshoz.

Aknamezőkön

Akármilyen szépen elterveztük a nyarat, egyáltalán nem biztos, hogy könnyű magunkat tartanunk hozzá. Konflikusok voltak, vannak és lesznek. Az együttélés már csak ilyen.

A gyerekek minket akarnak, nem egy időbeosztást, a munkánk pedig szintén minket akar. Ez egy normális értékkonfliktus, amelyet saját magunkban kell rendeznünk először,

hogy a gyermekeink szempontjából jogos igényekre adekvátan és feszültségmentesen tudjunk reagálni.

A konfliktuskezelés eszközei közül az első a kiegyensúlyozottság. Hogy ebben az egyensúlyban hogyan legyünk jól, arról a következő héten lesz szó.

Amikor viszont valós súrlódások ütik fel a fejüket, akkor sem kell kétségbeesnünk. A feszültség kontrollálatlan kiengedése kiabálás vagy más bántalmazás formájában csak mélyíti a szakadékot. Az elfojtástól csak mi leszünk rosszabbul. A megoldás az asszertív kommunikáció: felismerni az érzéseket, amelyek tombolnak bennünk vagy a gyerekeinkben, nevet adni neki és tudatosítani, megkeresni, milyen betöltetlen vagy sérült szükséglet húzódik mögötte, majd objektíven és tényszerűleg feltárni ezt a párunk vagy a gyerekünk előtt és kérést fogalmazni meg. Ettől még nem biztos, hogy teljesíteni is fogja, főképpen, ha éppen ő maga is küzd a saját szükségletei betöltetlenségétől. De ha sikerül mindkettőnket egyensúlyba hozni, onnan már képesek leszünk az apróbb, megoldható konfliktusainkat is kezelni. Így a nyár mindannyiunk számára egy érzelmileg, fizikailag, szellemileg és lelkileg feltöltő időszak lehet, amelyben megerősödött családi kapcsolattal, önbizalommal és immunrendszerrel, teli tankkal várhatjuk a szeptember és az iskolakezdés örömeit.