A választásokhoz közeledve a médiában és az utcákon elárasztanak az erőszakot, a háborút megjelenítő képek, képsorok. Szerzőnk szociológusként megvilágítja: mi is történik most körülöttünk és bennünk. Valamint: hogyan tudjuk a mentális jóllétünket megőrizni és tápláló kapcsolatokat építeni.
Olvasási idő: 5 perc
Pár napja (majdnem) háborús pszichózisba sodortam magam (sodortak a körülmények).
A konditeremben futok ilyenkor. A futópad előtt három nagy képernyő, mint valami modern oltárkép: nem nagyon lehet nem odanézni. Ma az egyik közszolgálati csatorna ment.
Mozgott a karom, a lábam, ahogy szokott. Ritmus, tempó, levegővétel. A test tudja a dolgát. Egy idő után megérkeznek a jól ismert kísérők is: endorfin, egy kis könnyedség, az a kellemes „minden rendben van” érzés.
Csakhogy most valami nem volt rendben.
A képernyőről háború ömlött. Képek, mondatok, hangulatok. Nem egy villanás, nem egy hír – hanem folytonos, sűrű áramlás. Harminc percnyi világfeszültség.
30 percen keresztül háborús helyzetről, helyzetekről volt szó, erős vizuális és verbális ingerek formájában.
dr. Szabó-Tóth Kinga (fotó: Éder Vera)
Nem értettem, hogy mi bajom van egy idő után. Aztán jöttem rá, hogy most nem Contador, Sergej Bubka, Duplantis vagy Ilia Malinin sikereit, néha a kudarcból való felemelkedését figyelem (általában a Eurosport van beállítva a teremben), hanem valamit, ami rendkívül nyomasztó. Nem azt a csendes, makacs reményt éreztem, amit a sport néha olyan szépen tud közvetíteni, hanem valami egészen mást.
A választási kampányok felfokozott légköre, az álhírek terjedése és a mesterséges intelligencia által generált információs zaj egyre inkább olyan környezetet formál, amely nemcsak a közéletet, hanem az emberi létezés egyik legérzékenyebb dimenzióját, a mentális állapotot is alapjaiban alakítja át. Olyan világban élünk, ahol az információ nem pusztán bőséges, hanem gyakran torzított, érzelmileg túlfűtött és egymásnak ellentmondó.
Ebben a folyamatosan változó, nehezen értelmezhető térben a bizonytalanság nem kivétel, hanem mindennapi tapasztalat – amely könnyen szorongáshoz, bizalmatlansághoz és a kontroll elvesztésének élményéhez vezet.
Mentális egészségünk nem merül ki a betegségek hiányában. A pszichológiai és szociológiai megközelítések egyaránt hangsúlyozzák, hogy a jóllét olyan állapot, amelyben az egyén képes megküzdeni a mindennapi kihívásokkal, értelmesnek látja életét, produktívan működik, és aktívan hozzájárul a közösséghez. A jóllét tehát eleve többdimenziós: egyszerre gyökerezik testi, pszichés és társas tényezőkben, az önbecsülésben, a kapcsolatok minőségében, valamint abban az élményben, hogy életünk bizonyos mértékig irányítható és érthető.
Éppen ez az érzékeny egyensúly kerül ma veszélybe. A modern társadalmi környezet – amelyet gyakran a kockázattársadalom vagy az anómia fogalmaival írunk le – fokozatosan erodálja azokat az alapokat, amelyekre a mentális stabilitás épül.
A gyors változások, az állandó válságérzet és az individualizáció erősödése egyre több ember számára teszi mindennapossá a krónikus stresszt, a kiégést vagy a depressziót.
Nem véletlen, hogy a magyar felnőtt társadalom jelentős része tartós feszültségállapotban él, amely gyakran tanult tehetetlenségbe és a kontrollérzet megrendülésébe torkollik.
Magyarország mentális állapota nemzetközi összehasonlításban is figyelmeztető képet mutat. Az életminőséggel való elégedetlenség magas, a jövővel kapcsolatos várakozások gyakran pesszimisták, és a társadalmi bizalom alacsony szintje tovább mélyíti a bizonytalanságot. Az anómia tapasztalata – az a benyomás, hogy a társadalmi kötelékek fellazultak, és „senki nem törődik a másikkal” – önmagában is erős pszichés terhelést jelent.
Az objektív egészségi mutatók és a szubjektív jóllét egyaránt ezt a tendenciát erősítik. A depresszió aránya az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedett, és ma már a lakosság jelentős részét érinti. Különösen sérülékenyek a társadalom peremén élők, ugyanakkor egyre világosabbá válik, hogy a mentális problémák nem korlátozódnak az alacsonyabb státuszú csoportokra. A magasabb iskolai végzettség sem jelent automatikus védelmet, ami arra utal, hogy a strukturális és pszichológiai tényezők között egyre összetettebb feszültségek alakulnak ki.
A fiatal generáció helyzete különösen érzékeny. A mentális problémák aránya körükben magas, és az utóbbi években tovább növekedett. A szorongás, a depresszió és az önértékelési zavarok egyre gyakoribbak, miközben a segítséghez való hozzáférés korlátozott. A szakemberhiány és az ellátórendszer kapacitásproblémái miatt sok esetben a problémák csak későn kerülnek felismerésre, amikor már súlyosabb formában jelentkeznek.
Ebben a sérülékeny társadalmi és pszichológiai közegben az információs tér átalakulása különösen erős hatást gyakorol. A választási időszakokban felerősödő politikai kommunikáció – amely gyakran konfliktusokra és érzelmi mobilizációra épít – tartós feszültséget generál. A „tétfokozás” logikája és az állandó jelenlét következtében növekszik a szorongás, miközben
a társadalmi polarizáció is mélyül: a „mi” és „ők” közötti határvonal nemcsak a közéletben, hanem a mindennapi emberi kapcsolatokban is megjelenik.
Az álhírek tovább erősítik ezt a folyamatot. Nem pusztán a valóság torzításáról van szó, hanem a bizalom alapjainak megingásáról. Az a kérdés, hogy „kinek lehet hinni?”, egyre gyakrabban marad megválaszolatlanul, és ez a bizonytalanság könnyen vezet gyanakváshoz, bezárkózáshoz vagy akár a valóság relativizálásához, felpuhulásához.
A mesterséges intelligencia mindeközben új dimenziót nyit: felgyorsítja és megsokszorozza az információáramlást, miközben egyre nehezebbé válik a valós és a manipulált tartalmak megkülönböztetése.
Az információs zaj állandósulása mentális kimerültséghez vezet, és sokakban kialakul az az élmény, hogy a világ többé nem átlátható és nem kontrollálható.
Pedig a mentális egészség egyik kulcseleme éppen a koherenciaérzés – az a mélyebb meggyőződés, hogy a világ érthető, értelmezhető és bizonyos mértékig befolyásolható. Amikor ez az élmény megrendül, az egyén könnyen elveszíti a kapaszkodóit, ami hosszú távon passzivitáshoz, kiábrándultsághoz vagy depresszióhoz vezethet.
Mit tehetünk egy ilyen helyzetben mentális egészségünk megőrzése érdekben?
A kérdés így végső soron nem az, hogy hatnak-e ránk ezek a folyamatok – hanem az, hogy képesek vagyunk-e tudatosan viszonyulni hozzájuk. Az „embernek maradás” ma nem heroikus gesztus, hanem mindennapi gyakorlat kell, hogy legyen: annak képessége, hogy a „zajon” túl is megőrizzük a józanságunkat, tápláló kapcsolatainkat és a valósághoz való realisztikus viszonyunkat.
Visszatérve az edzőteremben átéltekre: felismerve, ahogyan a szervezetem reagálni kezdett erre, egyre erősebb együttérzést éreztem azok iránt, akik mindezt akár háttér-televíziózásként, akár rádióhallgatás során, különösen pedig közvetlen módon, naponta több órán keresztül tapasztalják.
A legnagyobb tisztelettel mondom: óvják magukat!
Kezdjék el kiépíteni, megerősíteni énvédő mechanizmusaikat!
Képzeljék el például, hogy egy erős, szimbolikus pajzs védi őket a káros, vizuális és verbális „környezetszennyezéstől”.
Jöjjenek le időnként a „szerről”, mert az általa keltett kortizol hormon, folyamatosan, magas szinten, a stressznek, a nyomasztó érzéseknek és végső soron a reménytelenségnek ad táptalajt, amely megbetegítő!
A fiataloknak szoktuk mondani, hogy néha tartsanak digitális detoxot. Én most erre hívom az idősebb korosztályt is!
Tavaszodik. Csicseregnek a madarak, járjunk erdőt-mezőt. Főzzünk egy jót. Együnk egy jót. Szeressünk. Igyunk egy finom pohár bort, vagy jó sört. Beszélgessünk egymást meghallgatva.
Védjük magunkat.
Jussunk el, ha nem is az informált optimizmusig, de legalább az informált realizmusig. Nem lehetetlen. Egy gombnyomás. Meg kell tenni.
ÉLNI – ha nem is gond nélküli – mégis JÓ. Nem veheti el senki a reményt, az optimizmust, az élet megújulásának képességét senkitől. Egyszerűen nincsen hozzá joga.
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: Cikkben az első kép: dr. Szabó-Tóth Kinga (fotó: Éder Vera), kultúra.hu, cikkben: pexels
Karácsony ünnepe mindenkihez személyesen szól, hiszen Jézus mindannyiunkért eljött, de talán mégis van egy különleges üzenete a családok felé hiszen a középpontjában egy család áll: Mária, a feleség, József, a férj és a születendő ...
Ha nyár, akkor könyvek. Az Új Város kínálatában nemcsak elmélkedéshez találunk műveket, hanem olyanokat is, melyeket akár a strandon vagy egy árnyas fa alatt is lehet olvasni. Most az interjúkötetek kedvelőinek ajánlunk három ...
