Hová vezet az aggodalmaskodás?

Emberként egyik csodálatos képességünk, hogy tudunk gondolkodni, fantáziálni. Például előre el tudjuk képzelni, hogy mik történhetnek velünk a jövőben, hogyan lehet megoldani egy problémát, hogyan lehet elérni a céljainkat. A képzelőerőnk nagyon sokat hozzá tud tenni, hogy minél kreatívabbak legyünk a legkülönbözőbb helyzetekben.

Azonban ez a képességünk néha inkább mégis megnehezítheti az életünket: ha mindig a legrosszabb forgatókönyv jut eszünkbe, vagyis, ha a gondolkodásunk katasztrofizáló, az csak szorongást kelt bennünk, amitől úgy érezhetjük, hogy képtelenek leszünk a helyzetet megoldani. Egyfajta bénultság, tehetetlenség vehet erőt rajtunk, mint az Arany László által is lejegyzett, A kis ködmön című népmesében, ahol a leány a pincébe lemenve elgondolta, hogy „őérte most itt vannak háztűznézőbe, ő most majd férjhez megy, lesz neki egy kisfia, annak ő vesz egy kis ködmönkét a vásárban, a kisfiú azonban egyszer le talál szökni a pincébe, csak ott ugrál, csak ott játszadozik a káposztáskő körül, az meg ráesik és agyonüti, az ő kisfiát. Kire marad akkor a kis ködmönke?”

Így hát ottmaradt a pincében sírva, és amikor a szülei lejönnek őt keresni, bevonja őket is, megosztja velük aggodalmát, s erre ők is elkezdenek sírni. Mikor aztán a vőlegény megtalálja a családot a pincében, bizony bolondnak tartja őket! Pedig nem bolondok, csak túlfantáziálták az eseményeket, ez pedig aggodalmaskodáshoz vezetett!

Mit tesz velünk a túlgondolás anyaként?

Az aggódás jól ismert fogalom az anyukák körében is. Egy beteg, vagy mindenre felmászó gyerek mellett nem győzünk mindent előre végiggondolni, minden eshetőséget figyelembe venni, ami bizony néha elég ijesztő, vagy szorongáskeltő tud lenni. Az elmúlt években a Covid19 is sokat erősített a szorongásainkon, és ennek utóhatásai még most is érezhetőek. Ugyanis, ha tudunk a jövőn aggodalmaskodni, akkor rágódhatunk a múltunkon is: félhetünk a betegségtől, a haláltól, szoronghatunk az anyagi bizonytalanságon, de agyalhatunk a régi sérelmeken, nehézségeken, kudarcokon is. Mindezek pedig nagyon leszívhatják az életenergiáinkat! Lehet, hogy emiatt nem tudunk jól aludni, amitől állandóan fáradtnak érezzük magunkat, csökken a koncentrációs képességünk, és más szomatikus fájdalmaink is lehetnek: gyomorgörcs, fejfájás stb.

Mit tegyünk, ha nagyon hatalmába kerít minket a gyermekeink, a családunk, az egészségünk, az anyagi javaink féltése? Az sajnos nem hoz változást, hogy azt mondják nekünk, hogy ne aggódjunk! Máté evangéliumában Jézus mégis így mondja, hogy „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – Mennyei Atyátok táplálja őket! Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?” (Mt 6,25-27)

Megfigyelted-e már, hogy milyen helyzetek hozzák be ezeket a szorongató érzéseket?

– A nem egyértelmű helyzetek, melyek többféle módon értelmezhetőek és ezért bizonytalannak érezzük benne magunkat, ami szorongást kelt.

– Az új helyzetek, az ismeretlen terepek is félelmetesek lehetnek, hiszen nincs még vele tapasztalatunk.

– A kiszámíthatatlan helyzetek, amikor nem tudjuk előre, hogy mi lesz a kimenetele a dolognak, s ezért nem érezzük magunkat biztonságban.

Vagyis a biztonság, bizalom megteremtése magunkban a legnagyobb kihívás! Jézus is erre bizalomra épít és még egy másik fontos dolgot ajánl: figyeljük a természetet – az ég madarait, a mezők liliomait! Vagyis amikor nagyon beindulnak a negatív gondolataink, akár a múlton rágódva, akár a jövőn aggódva, azt kéri, hogy figyeljünk a MOSTra, éljük meg a pillanatot! Most vegyük észre az apró dolgokat, amiket Tőle kaptunk, és ne azt nézzük, ami már nincs, vagy még nincs a kezünkben. Segítheti ezt, ha esténként ránézünk, hogy mi mindenért adhatunk hálát aznap: egy mosolyért, egy barátért, egy kedves gesztusért, minden kis apróságért!

Ha nagyon erősen jönnek a negatív gondolatok, akkor az is egy lehetőség, hogy elküldhetjük egy kicsit kávézni a szorongásunkat, most másra kell figyelnünk! Vannak, akik külön szorongási időt jelölnek ki a napjukban és csak abban a kijelölt időkeretben engedik be a feszültséget okozó helyzeteikről való gondolkodást a tudatukba, a többi időben pedig igyekeznek mindig másra terelni a fókuszt.

Problémái, aggodalmai mindenkinek vannak, a kérdés, hogy ezeket gerjesztjük, erősítjük, vagy azt mondjuk, hogy „Rád bízom, Istenem!” – hiszen Te azt mondtad, hogy „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” (Mt 11,28)

De talán segíthet Szent XXIII. János pápa fohásza is: „Csak ma megpróbálok kizárólag a mai napnak élni, anélkül, hogy életem minden problémáját meg akarnám oldani.”