Könyvek fiús anyáknak

A tengerentúlon már felfigyeltek a gyermekekkel foglalkozó szakemberek arra, mekkora szerepe van a szülőknek, köztük is az anyáknak abban, hogy a jövő férfiai életerős, kiegyensúlyozott, céltudatos, az övéikről és az elesettekről gondoskodó, asszertív férfiakká váljanak.

Melyek ma a legfőbb kihívások a fiúk nevelésénél?

– Az iskolai környezet a fegyelem és rendszerezettség erényeit teszi középpontba, amelyben azonos életkorban szignifikáns különbség van fiúk és lányok között.

– A lakókörnyezet kevésbé biztonságos, ezért a kisfiúk szükséges autonómiája sérül

– A mozgáslehetőség és a tér a játszóterekre szorult vissza az erdők-mezők hatalmas tereiből.

– A szabad játék személyiségfejlesztése helyett – felügyelet híján – az intézményben töltött órákat követő különórák foglalják le az idejüket.

– A gyerekektől elvárt viselkedési normákat sokszor csak az elvárás és nem a megtanítás szintjén adjuk tovább a kisfiúknak, akik a fejletlenebb verbális és szociális készségeik miatt előbb szereznek sérülést az önértékelésükön, minthogy megértsék és elsajátítsák a normákat.

– Az egyre nagyobb mentális terheket cipelő felnőttek világa nem akar vagy nem képes elég időt szánni a személyes kapcsolódásra.

– Az apák többsége funkcionálisan vagy ténylegesen nincs jelen a családban, hogy mintát adjon.

– A gazdasági-szociális helyzet miatt a felnőttkor kitolódik, a mamahotelben időző fiúk személyes küldetése sokszor meg sem fogalmazódik, leválásuk nem történik meg, amely később, ha sikerül is saját családot alakítaniuk, hatalmas akadályt jelent, sokszor az új család felbomlásához is vezethet.

1. Steve Biddulph: Hogyan neveljük a fiúkat? Partvonal Könyvkiadó, 2012

Steve Biddulph ausztrál pszichológus, aki a kapcsolódó és szeretetteljes szülői nevelés híve, könyvei közt a lányos anyák is találhatnak megfelelőt. A felnőtt példaadás és a fiúk számára elérhető felnőtt mentoring jelentőségét hangsúlyozza. 1998-ban megjelent könyvének alapszemlélete, hogy a fiúk nevelésének három jelentős szakasza van, mindháromban az érzelmi önszabályozáshoz szükséges legfontosabb készségeket kell elsajátítania az adott korban hozzá legközelebb álló felnőttől. A kisgyerekkorban (0-6 éves korig) az édesanya az, akihez legjobban kötődik egy kisfiú: az általa megélt szeretetteljes, jelenlévő gondoskodás erősíti meg az önbizalmát. A kisiskolás korban (6-12 éves korig) az apától valódi jelenlétre és határokra van szüksége az önértékelése fejlődéséhez. A kamaszkorban (12-18 éves kor) pedig, amikor az anyjáról való leválás és az apjával való megküzdés a biológiai programja, egy külső, megbízható, felnőtt mentorra van szüksége, hogy megtanulja az önuralmat.

Elmélete lényege, hogy az egészséges, gondoskodó, gyengéd és kapcsolódó felnőtt példa segíti a fiúkat abban, hogy a testükben a lányokénál nagyobb mennyiségben jelen lévő tesztoszteront uralni tudják. A tesztoszteron tehető ugyanis felelőssé a lányoktól való – egyébként nem hatalmas, de a nevelésben mégis kiütköző – különbségekért. A tesztoszteron hatására a fiúk némileg eltérő ütemben és tempóban fejlődnek az egyes részterületeken, de ezt nem azért érdemes tudnunk, hogy felmentést adjunk nekik, hanem hogy jobban tudjuk segíteni őket.

A kapcsolódó és gyengéd szülőség egyébként is elutasítja a hasonlítgató, megszégyenítő, kritikai nevelési eszközöket, és ennek a fiúk nevelésében még nagyobb a jelentősége, hiszen gyakran nem is tehetnek arról, hogy még nem képesek 45 percet végigülni, még nem képesek folyékonyan olvasni, még nem tudnak annyira fókuszálni, megnyugtatni magukat érzelmileg vagy uralkodni a késztetéseiken. Biddulph kitér az anyával, az apával való kapcsolatra, a szexualitás, a sport, az oktatás és a közösség szerepére a gyereknevelésben.

Hatalmas felkiáltójel ez a magyar társadalomban, ahol hajlamosak vagyunk patikamérlegen mérni, hogy a gyerekeink teljesen megfelelnek-e annak a sztenderdnek, amely a fejünkben él. Ugyanígy jelzésértékű azoknak a pedagógusoknak, akik  a fiú gyerekeket „rossz” gyereknek tartják, csak mert több mozgásra, kihívásra, aktivitásra és térre van szükségük, mint a lányoknak, és kevésbé fejlett még az önszabályozásuk.Noha könyve már több, mint két évtizedes, szemlélete sikerrel alkalmazható napjainkban is. Különösen a tesztoszteronról írt fejezet jelenthet AHA-élményt az olvasónak, ugyanakkor gyakorlatias tanácsokkal is bőven ellát bennünket ahhoz, hogy boldog férfi válhasson a kisfiunkból.

2. Meg Meeker: A fiúk legyenek fiúk. Jaffa Kiadó, 2019

Meg Meeker amerikai keresztény háziorvos. 2008-ban kiadott könyvének címe egy amerikai mondásra utal, amely nálunk: a fiúk már csak ilyenek formában ismerhető, és amely férfias tulajdonságnak tartja, és jutalmazza az agresszív viselkedést. A szerzőnő nem ilyen férfiasságban hisz, és éppen azért adta ezt a címet, hogy rávilágítson: a valódi férfiasság mennyire más tőről fakad, mint a tesztoszteron késztetéseinek önkontroll nélküli megélése.

Könyvében azt üzeni a szülőknek: hagyjuk a fiúkat fiúként élni és biztosítsunk számukra ehhez megfelelő terepet, szabályokat és kereteket! A fiúk nevelésének 7 titka – ahogyan az alcímben jelzi – a bátorítás, a jelenlét és kapcsolódás, a szabad térben való szabadság, a szabályok és keretek, az önuralom és integritás, az élet értelmének megtalálása és annak felismerése, hogy mindig mi leszünk a referencia számukra.

A háziorvos Meg Meeker ugyan könyvében néha zavaróan leegyszerűsítő érvként hivatkozik bibliai idézetekre, szemléletével legtöbbször jól lehet azonosulni. Gondolkodása nem áll távol Biddulphétól, akitől idéz is: a tesztoszteront meg kell szelídíteni, a szülők feladata pedig szoros kapcsolatban maradni a fiaikkal, példát és határokat adni a  számukra, hogy megtanulják, hogyan lehetnek boldog férfiak.

Rámutat, hogy ennek érdekében mely területeken kell nagyobb szabadságot adnunk (kihívások, természetben való szabad játék, verseny), mely területeken kell határozott keretekkel segítenünk (tesztoszteron, felelősségvállalás, elektronika, önuralom), mely területeken kell mintát adnunk és kapcsolódnunk (kedvesség, szolgálat, bátorság, szelídség, anya-fia, apa-fia kapcsolat) és mely területeken kell inspirálnunk őket (istenhit, életcél).

Ez a könnyen olvasható könyv jó fogódzó ahhoz, hogy kialakítsuk saját szülői elképzelésünket és értékrendünket. Kevesebb benne a gyakorlati példa, inkább a doktornő praxisából származó történetekkel illusztrálja elméletét.

3. Meg Meeker: Anya és fia. Partvonal Könyvkiadó, 2018

Noha Meg Meeker munkássága nem kizárólag a fiúkra fókuszál, mégis érdemes egy másik könyvét is bemutatni. Az eredetileg 2014-ben megjelent Strong mothers, strong sons című kötet központi állítása, hogy egy fiú minden kapcsolata közül a legfontosabb az anyjával való kapcsolata. Ezen a kapcsolaton áll vagy bukik, hogy hogyan áll a saját életéhez, hogyan kapcsolódik másokkal, milyen az önuralma, a felelősségtudata, milyen eszközöket kap a nehézségekkel való megküzdéséhez, hogyan tud kapcsolódni az édesapjával, hogyan kezeli a szexualitását, a spiritualitását, hol és hogyan érzi magát otthon a világban, és a legfontosabb kérdés: hogyan tud róla leválni és férfivá válni.

Ez a könyv nem egy olvasmányos kötet, érdemes rászánni az időt, hogy az egyes fejezetekről saját véleményünk lehessen. Ugyanakkor a szemléletformálás mellett nagyon határozott javaslatokat is megfogalmaz, hogy az egyes nevelési helyzeteket hogyan kell – szerinte – kezelni.

A könyv legnagyobb értéke, hogy gyakorlati segítséget nyújt a fiunk érzelmi eszköztárának kialakításában (három különböző fejezetet is szentel ennek), lépésről lépésre megmutatja, mit és hogyan adhatunk át a fiunknak, valamint bemutatja az anyaként legfájdalmasabb életszakaszt is: amikor a fiunk szembeszáll velünk, hogy férfivá érhessen.

Egy mondás szerint a fiúnak meg kell ölnie az anyját, hogy végre férfi lehessen. Természetesen ez csak képletesen értendő, abban azonban szemléletformáló, hogy amíg a fiunkat gyermekként kezeljük, nem valósulhat meg a leválás. Ezért teljesen természetes része az anya-fia kapcsolatoknak az anyával való szembefordulás: hiszen valójában nem a személyünket, csupán a szerepünk által rájuk vetülő szerepet szeretnék levetkőzni magukról. Meg Meeker sokat segíthet abban, hogy ezt a levetkőzést megbántottság és sértődés nélkül tudjuk támogatni.

Természetesen a legtöbb gyereknevelési eszköz univerzális és mindkét nemnél alkalmazható. Ugyanakkor az eltérő ütemű neurológiai fejlődés mégis okoz olyan helyzeteket, amelyekben speciálisabb eszközöket kell alkalmaznunk a fiúknál, mint a lányoknál. A fenti könyvek ebben segítenek.