A szülővé váláskor – az örökbefogadással ellentétben – sajnos nem mérik fel az alkalmasságunkat. Saját gyereke bárkinek lehet! De lássuk be, senki sem születik szülőnek. Szülővé is válni kell! Az első gyerek minden esetben „első ...
Miért lehetek hálás a koronavírusnak, avagy a dolgok színe és fonákja

Olvasási idő: 3 perc
A napokban töltöttem be 69-ik életévemet. Sok mindent láttam, átéltem: történelmi korszakok, generációk váltásait, a világ mérhetetlen változásait a technikában, a tudományban… Azt tapasztaltam, hogy a dolgokat többnyire egy nézőpontból látjuk. A magunkéból, a mi igazságunk optikáján keresztül… Pedig a dolgoknak, a történéseknek több olvasata is lehet, s mindenkinek megvan a maga személyes igazsága.
Azt mondják, semmi sem történik véletlenül, ok nélkül az ember életében. Most minden a járványról, a fertőzés elleni védekezésről, a túlélésről szól. Helyes és érthető, hiszen törekednünk kell az emberi életek megmentésére, s jó, ha betartjuk az egészségügyi szakemberek javaslatait, s nem vesszük felelőtlenül semmibe a veszélyt.
De tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mit is akar számomra, számunkra Isten üzenni ezzel a világméretű próbatétellel.
Lehet, hogy valahol elveszítettük az igazodási pontokat, az Istentől kapott mércét, s már nem halljuk még a saját lelkiismeretünk hangját sem.
Jól látjuk a „színét”, ezt halljuk a rádióban, a televízióban, erről olvasunk az újságok hasábjain, erről szólnak a barátainkkal, szeretteinkkel folytatott beszélgetéseink… Beindul a túlélési pánik, a felhalmozás kényszere…
De miről szól vajon ennek a történetnek a fonákja? Én is feltettem magamnak ezt a kérdést. Mi van velünk, emberekkel, hitünk szerint Isten képmására teremtett személyekkel? Őrizzük-e, óvjuk-e ezt a képmást, nem feledkezünk-e el a FORRÁSRÓL? Ha ez így van, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy kiszárad a lelkünk, elsivatagosodik nem csak a környező világunk, de a mi életünk is.
Én is lelkiismeret-vizsgálatot tartottam, tartok. A karanténban van elég időm erre, ahogyan a lelki elmélyülésre is. Újra előkerültek a lelki könyvek a porosodó polcokról… Mennyi újra-felfedezés!
Azután itt vannak a modern technika adta lehetőségek, az internetes kommunikáció, a messenger és társai. Nehéz nem találkozni a gyerekeimmel és unokáimmal, hogy nem ölelhetem meg őket… De van egy családi csoportunk a messengeren, ahol minden áldott nap megosztjuk egymással a gondolatainkat, az élményeinket, a nehézségeket és az örömöket is. Nagy örömem telik benne!!! Talán többet is mondunk így egymásnak, mint a rövid személyes találkozások alkalmával… Úgy tapasztaltam, hogy írásban mindenki könnyebben megnyílik, s jobban magába néz, a lelke mélyéből hozza felszínre a dolgokat. Van ennek tudományos magyarázata is, valamikor olvastam egy cikket az írás fontosságáról és arról, hogy milyen agyi-lelki funkciókat serkent működésre…
(Csak zárójeles megjegyzés, hogy tanárként is tapasztaltam, milyen fontos a verbális kifejezés, az írásbeliség, az önkifejezés megtanulása. Ezért is nehezményeztem a Gutenberg-galaxis parkolópályára kerülését.) Nos, ezt a mostani család-csopis tapasztalatainkkal igazolódni is látom.
Szólnék még a humorról és a kedves szavak fontosságáról. Sokat mulatunk, szinte mindig sikerül valakinek megnevettetnie bennünket ebben a családi kommunikációban. Aztán a kedves szavak, amelyek távolból is megsimogatják az ember lelkét. Erősítenek, ösztönöznek, vígasztalnak. Ahogyan a meggondolatlanul kimondott, odavágott mondatok, szavak mély sebeket ejtenek, visszahúznak. Hát én is megpróbálom előkeresni a magyar nyelv végtelenül gazdag kincsestárából a kedves kifejezéseket…
Hosszú éveket töltöttem el a televízióban, ahogy ma divatosan nevezik „kommunikációs szakemberként.” Mindig nagy kihívás volt számomra, hogy ne feledkezzem meg a „szakmaiság” kedvéért a kommunikáció lényegéről, amit éppen Chiara Lubich vésett a lelkembe: „A kommunikáció a Szentháromság életformája, a kölcsönös szeretet áramlása…”
Engem ez a vírusos helyzet most erre figyelmeztet… Vissza az életadó forráshoz… Ne elégedjünk meg a dolgok színével, vegyük a fáradságot a szőttes visszájának kibogozásához is.
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: jiang jimi / pixabay