Minőség a mókuskerékben

Noha a szülők nagy része nyáron is dolgozik, a gyerekek otthon töltik az idejüket vagy éppen táborokat és nagyszülőket látogatnak rövidebb-hosszabb időszakokra. Nincs házi feladat és különórák, nincs korán kelés és táskába bepakolás, így kevesebb a zsörtölődés és közelharc a teendők és kötelességek elvégzése kapcsán. Ha volt lehetőség közös családi nyaralásra is, amikor otthonról elszakadva lehetett együtt szülő és gyermek, akkor talán kipihentebben vághattak neki az új tanévnek.

A szeptembertől visszaálló régi rend mókuskerekére felszállva azon kaphatjuk magunkat, hogy minden nap egyforma: sokszor visszatartott levegőnek éljük meg, és csak este, lefekvéskor fújjuk ki. Benntartott levegővel azonban nehézkes kizárólagosan egymásra figyelni, összepillantani és együtt mosolyogni, mélyen beszélgetni és figyelmesen hallgatni.

Minőségi idő

Manapság divatos és elég elkoptatott szókapcsolat a minőségi idő, így nehéz közhelyek nélkül megnyilvánulni róla. Sokan megfogalmazzák, hogy kevés jut belőle, vagy éppenséggel hiányzik. De tulajdonképpen mit is jelent e két szó? A válasz nem egyértelmű, hiszen apró eltérések lehetnek abban, hogy kinek milyen tartalmat hordoz. Egyesek szívesen kötik a kikapcsolódáshoz, amikor kirándulnak vagy elutaznak valahova, megnéznek egy színházi előadást, kiállítást vagy mozifilmet. Mások a közös étkezéseket, vacsorakészítést, andalító sétát sorolnának ebbe a kategóriába. Akadnak olyanok is, akik egy esti, teraszon eltöltött, többségében érzésekről és szükségletekről szóló mély beszélgetést élnek meg minőségi időnek. Megint mások otthon, szűk családi körben töltött, csendes hétvégét választanának, amikor együtt nevetnek, társasoznak vagy nézik a játszó gyereküket egymás kezét fogva. A felsorolásból úgy tűnhet, a legtöbb dologhoz elengedhetetlen az idő, és sok esetben a pénz. Tagadhatatlan. A minőségi idő egyik alapvető feltétele, hogy időt szánunk rá. Időt szakítunk arra és energiát fektetünk abba, hogy

tudatosan, százszázalékosan a másikra, egymásra figyeljünk és teljesen benne legyünk egy adott tevékenységben, pillanatban.

„Egy helyen” helyett együtt

Az egyik legnépszerűbb közösségi oldalon a napokban nézegettem egy képösszeállítást, ami mindennapi családi és párkapcsolati pillanatokat ragadott ki. A képek kifejezetten az okostelefonok, táblagépek nyomogatására helyezték a fókuszt, de ami leginkább megragadott, hogy a kütyüket használó egyéneket halványabban, „szellemként” ábrázolták az alkotók. Legyen szó otthoni, folyamatos online jelenlétről, mosogatásról, tévézésről, munkahelyről hozott gondolatokról vagy akár könyvolvasásról, bizonyos értelemben mind kizárják a kapcsolati (szülő–gyerek, férfi–nő, barát–barát) minőségi idő megvalósulásának lehetőségét. A felsoroltak inkább én-időnek minősülnek, és tudjuk, hogy párhuzamosan több dolgot csinálni sokszor a minőség rovására mehet. Természetesen a napi teendők és kötelességek mellett nagyon jól esik néha csak bámulni, olvasgatni, saját gondolatainkba merülni. Félreértés ne essék: ezektől nem is szabad megfosztanunk magunkat vagy a másikat. Ám azt érdemes mérlegelni, hogy

az időspórolás céljából egymás mellett végzett tevékenységeket együtt töltött időnek nevezni önámítás és valótlanság, hosszú távon eltávolodott kapcsolatokhoz és kiüresedett érzelmekhez vezethet.

Sokan mondhatják erre, bármennyire is szeretnének valódi minőségi együtt töltött időt, egyszerűen nem tudják beilleszteni a különórák, túlórák és otthoni kötelezettségek sűrű erdejébe. A jó hír: a mindennapok sodrába beillesztett kis szigetek, pár perces „szeánszok” közös helyiségben együtt töltött, de üres napokat tudnak diadalmasan legyőzni.

Az egypercesek ereje

A szülő–gyerek kapcsolat intenzív ápolása elengedhetetlen a hétköznapokban (is). Gondolkodjunk el azon, milyen tevékenységeket, közös dolgokat tudunk elképzelni gyermekünkkel, ami belefér egy percbe? A lehetőségek tárháza végtelen, ha egy kicsit is elengedjük a fantáziánkat. Gondolhatunk például az esti mesére, amely helyett magunktól meséljük el a napunkat kisgyerekünknek, majd ő is elmeséli hasonlóképp az övét. Kezdetektől fogva lehet egy vagy akár több mondókánk, amivel a nap végén elbúcsúzunk egymástól. Érdemes lehet párbeszédben elmondani, vagy akár kézjeleket kitalálni hozzá. A közös ima is minőségi, meghitt lezárása lehet egy napnak. Nagyobb gyermekünkkel kitalálhatunk saját üdvözlést, pacsisorozatot, dallamos párbeszédet, versikét, amikor hazajön az óvodából, iskolából, máris pluszt és intimitást adva a „mi újság?”-nak, amit a gyerekek kiváltképp szeretnek „semmi”-vel megválaszolni. A kamaszok esetében talán nehezebb hasonló szeánszokat kitalálni, de a délutáni sziesztába való bekapcsolódás, ágyban együtt hempergés, rövid internetes videók közös megnézése, félóra séta összekötve egy fagyival vagy túró rudival talán sikert hozhat a kapcsolat konyhájára.

Ahogy gyermekünkkel, úgy párunkkal is fontos beiktatni „egyperceseket”. A legtöbb gyermekes pár életében erre csak a lefektetést követően kerül sor, ezért is kiemelten fontos, hogy időben ágyba kerüljenek az apróságok. Szülőpárként és szerelmespárként is nélkülözhetetlen a kétszemélyes szó-, gondolat- és érzelemváltás. Ha mindez egy pohár vörösbor mellett, vagy közös fürdés közben, esetleg a kanapén összebújva történik, még nagyobb erővel hathat. Ha lehetőségünk van rá, bátran iktassunk be napközbeni közös kávé- vagy ebédszünetet a párunkkal. A gyerek, gyerekek megszületésétől kezdve érdemes egy-egy olyan pár órát, délelőttöt – később napot beiktatni hetente, ami csak a miénk. Fontos, hogy a gyerekek abban nőjenek fel és azt lássák, hogy valódi az egymásra figyelés a családban. Következetesen és rövid idő alatt rátanulnak az anya-apa napra, amelyet ők adott esetben a nagyszülőknél vagy barátoknál tölthetnek.

Mindezek a beiktatott változások odafigyelést, tudatosságot és plusz energiákat igényelnek, de szinte biztos, hogy megtérülnek. Ha csak heti egyszer sikerül, már akkor is nagy lépést tettünk a kapcsolataink ápolásáért a felpörgetett hétköznapokban. A cél, hogy erős kontúrokkal, élénk színekkel és határozott árnyalatokkal legyünk jelen a családi kapcsolataink ábrázolásain.